elentős ingyenreklámot kapott a szerb sajtóban tavaly a magyar prémium kategóriás termékeket forgalmazó belgrádi Hungarikum Centar. A pécsi kesztyűgyártás 150 évének szentelt kiállítás önmagában valószínűleg nem haladta volna meg a helyi média ingerküszöbét, úgy viszont annál inkább, hogy közszemlére tették azokat a – szintén a baranyai megyeszékhelyen készült – kesztyűket is, amelyek Lady Gaga egyik leghíresebb videoklipjében, a Poker Face-ben szerepeltek.

A két éve alapított elegáns belvárosi üzlet magyar prémium kategóriás termékeket forgalmaz, csúcsminőségű szalámik, borok, pálinkák mellett például Zsolnay és Herendi porcelánokat. Egyben információs pont is, ahol magyarországi turisztikai eseményeket, célpontokat népszerűsítenek, vagy éppen kulturális eseményeket tartanak.

A belgrádi üzletet a Szerbia és Magyarország közötti élelmiszer-kereskedelemre szakosodott Tisacoop hozta létre és működteti. A családi vállalkozást 1990-ben alapították Magyarkanizsán, a határtól mindössze 30 kilométerre fekvő, túlnyomórészt magyarlakta vajdasági kisvárosban. A ma 40 főt foglalkoztató cég 2000 óta szakosodott kifejezetten magyar élelmiszerek importjára.

POZITÍV SZTEREOTÍPIÁK
A tevékenység szinte adta magát. „Szerbiában a magyar termékekhez csupa pozitív sztereotípia társul” – mondja Körmöci Károly, a Tisacoop igazgatóhelyettese. Felidézi, hogy a 90-es évek jugoszláv háborúi, a velük járó embargó élelmiszerhiányt idéztek elő a városokban. Ekkor vált szokássá a Vajdaságban, hogy a családi nagybevásárlásokat a határ túloldalán ejtették meg. A bajai, szegedi, makói áruházakból nagy mennyiségű áru érkezett Szerbiába, a magyar termékek pedig minden különösebb kampány nélkül nevet szereztek a szerbiai vásárlóknál. Egyes márkák, például a Karaván sajt annyira népszerűek lettek, hogy Milosevics szerb elnök bukása után a helyi vállalatok saját termékeiket megtévesztően hasonló csomagolásban és márkanév alatt kezdték forgalmazni.

A Tisacoop sikerének egyik kulcsa, hogy öt regionális központot tart fenn az ország különböző városaiban, és saját hűtőlogisztikával képes az áruházakban közvetlenül polcra szállítani. A magyar élelmiszer-ipari termékek forgalmazásához jelentős segítséget kap az Agrármarketing Centrumtól: 2006 óta közösen szerveznek évente két alkalommal Ízeset Magyarországról címmel akciósorozatot az ország nagyobb áruházaiban.

Ahhoz azonban, hogy ez sikeres legyen, ismerni kell a helyi szokásokat. „Az áruházi kóstoltatás egész másmilyen Szerbiában, mint Magyarországon” – említ egy példát Körmöci Károly. Míg nálunk a vásárlókat valósággal rá kell beszélni, hogy kóstolják meg a nekik odakészített termékeket, déli szomszédaink kíváncsiak, maguktól is érdeklődnek az újdonságok iránt. Különösen, ha magyar élelmiszerről van szó. A legérdekesebb reakció a mirelit pulykafalatkákat fogadta. Korábban a gyorsfagyasztott panírozott termékek kategóriája Szerbiában egyenlő volt a halrudacskákkal, így a vásárlók meglepődtek, hogy pulykahús is létezik ilyen formában, hát még, amikor arra is rájöttek, hogy sajttal, sonkával töltik meg ezeket.

BOROS SIKEREK
Az általuk forgalmazott termékek közül mégis a magyar borokat emeli ki Körmöci. A szerbiai borfogyasztási kultúra még csak most kezd kialakulni, a fogyasztás fejenként mindössze 4,5 liter évente. „Ez nem sok, ha a magyarországi 30 literhez viszonyítjuk, viszont négy éve minden esztendőben megduplázódik. Ha most sikerül megvetnünk a lábunkat a piacon, az később a fogyasztás további élénkülésével fantasztikus lehetőségeket jelent” – előlegezi meg az üzletember.



Az érintettek közül sokan ezzel tisztában is vannak. A magyar borászok már a kilencvenes években rugalmasak voltak, olyan fizetési kondíciókkal adtak terméket szer-biai forgalmazásra, ami Magyarországon elképzelhetetlen lett volna. A bizalom a hatékony piacépítésben azóta is töretlen: a minőségi magyar borok a magasabb piacra jutási költségek ellenére a magyarországi árszinten versenyeznek a feléledő szerbiai pincészetek, illetve a volt Jugoszlávia komoly hagyományokkal rendelkező borvidékeinek – Montenegró, Macedónia, Hercegovina, Dalmácia – termékeivel.



A magasabb piacra jutási költségek okát a szerb piacvédelmi intézkedésekben kell keresni. Szerbia az uniós csatlakozási folyamatban még csak a tagjelölt státusig jutott, így átlagosan 20 százalék vámot szed az importtermékek után. Bizonyos árucsoportokra – például sajtokra, egyes húskészítményekre – ezen felül is extra védővám vonatkozik. Emellett az élelmiszereknél a kötelező bevizsgálás költségeivel is számolni kell.



NEHÉZ PIAC
A Tisacoop így is ma már évi 3,5 millió euró értékben szállít magyar termékeket a szerb piacra: 27 gyártó mintegy 400 áruját forgalmazza, a partnerek között a Picktől a Törleyn keresztül a Bonbonettiig és az Univerig számos tradicionális márka megtalálható. Beszállítói az összes komoly szerbiai áruházláncnak, így a magyar élelmiszerek az egész országban elérhetők.

Egy évtizede dolgozik együtt a Tisacooppal a szarvasi Gallicoop Pulykafeldolgozó Zrt. Fazekas Gábor, a cég kereskedelmi igazgatója elmondta: bár vállalata exportjának mindössze 1,5 százaléka kerül Szerbiába, az ottani piac fontos számukra. Igaz, Fazekas szerint a szomszédos ország piaca nehéz: egyrészt kiemelten árérzékeny, másrészt a kereskedelemben túl sok a bürokratikus bonyodalom. „A nagy kereskedőházak ráadásul gyakran visszaélnek a pozíciójukkal: a gyorsan forgó, egy-két hét alatt eladott termékek esetében is 70-90 napos fizetési határidőkre szerződnek” – teszi hozzá az igazgató.

A Tisacoop újabban egyébként igyekszik kétirányúvá tenni az áruforgalmat: tavaly már 1,5 millió eurós árbevételre tett szert szerbiai, elsősorban a Vajdaságban előállított áruk Magyarországra közvetítéséből. A magyar piac a legkedvezőbben a nagy múltú szabadkai Pionir és a verseci Swisslion édesipari termékeit fogadta. A Coop áruházlánc saját márkás árui között is van, ami Szer-biában készül.

A magyar kis- és középvállalatok szerbiai piacra lépését a magyar állam is igyekszik segíteni. A Nemzetgazdasági Minisztérium felügyelete alatt a Nemzeti Külgazdasági Hivatal, valamint a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara idén nyáron Szabadkán és Újvidéken is megnyitotta a Kárpát Régió Üzleti Hálózat egy-egy irodáját. Az irodák naprakészen tájékoztatják a hozzájuk fordulókat a helyi törvényekről, előírásokról, exportlehetőségekről, az aktuális közbeszerzési és privatizációs kilátásokról. Emellett pályázatokat figyelnek, iparági elemzéseket készítenek, és akár cégalapításban is közreműködnek.

Kapu Oroszország felé

Bár jelentős magyar lakossággal rendelkező, több mint 7 milliós szomszédos országról van szó, a magyar vállalkozók bizony elnéznek Szerbia felett – mondja Kovács László, a Magyar–Szerb Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. Nem csak ebből a tisztségéből kifolyólag vannak helyi tapasztalatai, Pont Rendszerház nevű, nagyvállalatok számára informatikai megoldásokat kínáló cége évek óta jelen van a szerb piacon.

A gazdasági válság déli szomszédunkat is megrázta, és nagyok az ország régiói közötti különbségek, de a magyarral összemérhető méretű, dinamikus növekedésre képes, igényes piacot találnak ott a vállalkozók – elemzi a lehetőségeket a kamarai elnök. A magyar nagyvállalatok már fel is fedezték az országot, az OTP, a Mol és a CBA is megvetette ott a lábát, de a kis- és középvállalkozási szektor még alig képviselteti magát. Pedig Szerbia vonzó befektetési célpont, alacsonyak az adók és a munkabérek, a Vajdaságban könnyű magyarul beszélő munkaerőt találni, és nemcsak a szerb állam, de az egyes önkormányzatok is támogatják a befektetéseket. A szerbiai termékek ráadásul nemzetközileg is versenyképesek: az EU vámmentesen fogadja az ott készült árukat, emellett az ország tagja a Közép-európai Szabad Kereskedelmi Megállapodásnak (CEFTA), az orosz piacra pedig jelképes, 1 százalékos vámmal exportálhat.

Kapcsolódó cikkek