Egyedül a bajnoki arany hiányzott ahhoz, hogy teljes sikernek érezzék az első fél évet Nyírbátorban. A város focicsapata hiába aratta egymás után a nagy gólkülönbségű győzelmeket, néhány botlás miatt csak a második helyet szerezte meg az NB III Tisza csoportjában. Ősszel azonban még nagyobb eséllyel indulhat, miután nyáron átadják a felkészülést segítő új létesítményeket, például a műfüves, világítással is rendelkező szabványméretű pályát.

Az M3-as továbbépítésével jövőre már könnyebben elérhető településen egyébként is érezhető a térségre nem jellemző pezsgés: az ipari parkban már áll a Reneszánsz Kőfaragó Zrt. kőfeldolgozója, ahol a tervek szerint 50 embert foglalkoztatnak majd. A csomagológépeket gyártó MSK Covertech júniusban indította a munkát új üzemcsarnokában, a jelenleg 350 fős létszám várhatóan a másfélszeresére emelkedik. A szintén német Diehl hazai leányvállalata, a Diehl Aircabin Hungary Kft. pedig a hónap elején avatta fel hivatalosan üzemét, amelyben ajtó- és ajtókeret-burkolatokat, valamint klímacsőelemeket állítanak elő az Airbus A320-as repülőgépcsaládhoz.

LEKÜZDÖTT BIZALMATLANSÁG
A beruházás jelentőségét növeli, hogy a Diehl repülőgép-ipari ágazatának ez az első Németországon kívüli termelőegysége. Ennek megfelelően hosszú folyamat előzte meg Nyírbátor kiválasztását. Előzetesen Lengyelország és Románia is szóba került, s Kelet-Magyarországon belül is 5-6 telephely versengett. A döntésben nagy szerepe volt a szintén a Diehl-csoportba (részletesebben lásd a keretes cikkben) tartozó mátészalkai MOM Vízméréstechnikai Zrt. révén szerzett tapasztalatoknak, valamint Kárpáti Tibornak, a Kelet-magyarországi Munkaadók Szövetsége elnökének. Ő korábban szocialista parlamenti képviselőként elsősorban területfejlesztéssel foglalkozott, és dolgozott több német tulajdonú multinál is, így kiválóak a németországi kapcsolatai. Konzultánsként egyik legfontosabb feladata a bizalmatlanság eloszlatása volt. „Egy befektetőnek van pénze és elképzelése, de a bizalmatlanság óriási, főleg a német cégekre jellemző ez. Az ország keleti részét ráadásul sokkal kevésbé ismerik, mint mondjuk Budapestet” – idézi fel a kiindulópontot lapunknak a szakember.


Mindenesetre sikerült felülkerekedni a nehézségeken, és az is kapóra jött, hogy a Nyírbátori Ipari Parkban üresen állt egy üzem, amelyben korábban kábelkorbácsokat gyártottak, de a céget elsodorta a válság. A Diehlnek az épület pont megfelelt, csak kisebb átalakításokat kellett végrehajtani. Így a beruházás összesen 1,5 milliárd forintot tett ki, ebből 200 millió uniós támogatás volt. Az első munkavállalók németországi képzésének befejeztével idén februárban már el is indulhatott a termelés.

A gyárban jelenleg mintegy 70-en dolgoznak, de év végére a létszám eléri a 160-170-et, három év múlva pedig a 240-et. Nagyon kellenek ezek a munkahelyek, mert a 13,5 ezer lakosú Nyírbátorban a munkanélküliség meghaladja a 14, a kistérségben pedig eléri a 20 százalékot.

KISVÁLLALATI BESZÁLLÍTÓ
Az egész magyar légiipar szempontjából nagy jelentőségűnek tartja a beruházást Hideg Mihály, a Magyar Repülőipari Klaszter vezetője. „Nem csak eggyel több gyárról van szó. Műanyag alkatrészekben ez a profizmus csúcsa lesz, a jövő anyagaival dolgoznak” – méltatja a nyírbátori üzemet a szakember. Kiemeli: az Airbus számára alkatrészeket gyártani nem ugyanaz, mint sportgépekhez, mert az előbbinél az iparágban létező legmagasabb szintű követelményeknek kell megfelelni.

Az üzem fontosságát a GE veresegyházi, turbinaalkatrészeket gyártó és javító egységének létrejöttéhez hasonlítja. „Persze a nyírbátori alkatrészek nem a legbonyolultabbak, nem zuhan le a repülő, ha valami gond lenne velük. De egy zöldmezős beruházás sosem a legmagasabb technológiával kezdődik” – teszi hozzá az egykori Malév-főmérnök. Ahogy betanulnak a dolgozók, javul a minőség és a termelékenység, a Diehl egyre összetettebb feladatokat telepíthet Magyarországra.

Kárpáti Tibor arra hívja fel a figyelmet, hogy akármilyen jellegű gyártást nem is lehet az országba hozni. A legegyszerűbb munkák esetében nem tudnánk versenyezni például a kínai bérekkel, a legkomolyabb technológiákhoz pedig hiányzik a magas színvonalú infrastruktúra és a szakemberek felkészültsége. Emellett ezeket a folyamatokat Németországban is el lehet gazdaságosan végezni.

Szerinte az országnak a két rész közötti területre érdemes összpontosítania, be kell bizonyítani, hogy ezt a munkát jól el tudja végezni. Nem véletlen, hogy a Diehl is a munkaigényesebb tevékenységeket hozta Nyírbátorba, amelyeket le lehet bontani egyszerű műveletekre. A cég a termelési folyamataiba egyelőre nem vont be magyar beszállítókat. Balla Jánosné nyírbátori polgármester tájékoztatása szerint ugyanakkor az ipari parkban működő egyik kisvállalkozás, a Ferprodukt Kft. szállított megmunkálóasztalokat az üzembe.

OKTATÁSI EGYÜTTMŰKÖDÉS
A gyártás mennyiségi növekedését biztosra lehet venni: jelenleg mintegy 40 alkatrész készül naponta Nyírbátorban, a jövő év végéig azonban megtízszerezik a termelés volumenét. A termékpaletta a későbbiekben az Airbus A330 és a jelenleg még fejlesztés alatt álló A350 XWB típusokhoz tartozó részegységekkel bővül. A Diehl Aerosystems hagyományosan erősen kötődik az Airbus megrendeléseihez, de szeretne nyitni a Boeing irányába is, így elképzelhető, hogy idővel az amerikai gépekben is megjelennek a nyírségi alkatrészek. A Magyarországon gyártott részelemeket jelenleg a Diehl németországi, laupheimi gyárába szállítják, azonban a cég tervei szerint idővel közvetlenül juthatnak el az Airbus hamburgi, illetve toulouse-i összeszerelő üzemeibe.


A jövő szempontjából kulcsfontosságú a szakember-utánpótlás biztosítása. A Diehl ennek érdekében a nyírbátori Bethlen Gábor Szakközépiskolával köt együttműködést, emellett keresi a kapcsolatot magyar egyetemekkel is. Hideg Mihály azt emeli ki, hogy a Diehl teljesen új gyártáskultúrát hoz az országba, a nála megedződött szakemberek pedig később a magyar légiipar más szereplőinél kamatoztathatják a tudásukat.

További együttműködési lehetőséget kínál, hogy a Nyírbátortól mintegy 40 kilométerre lévő Nyírteleken működik az állami tulajdonú HM Arzenál Zrt., amelynek több évtizedes tapasztalata van rakéták ellenőrzése és javítása terén. Az amerikai Raytheonnal közösen például itt végzik a közép-európai légierők számára eladott amerikai Maverick levegő-föld rakéták szervizelését. Emellett azonban a cég polgári ágazatokban – fémforgácsolás, hegesztés, lakatosmunkák – is aktív, tavalyi 785 milliós árbevételének közel fele származott ezekből.

A hadiipari részleggel is rendelkező Diehl lapunk kérdésére nem akart találgatásokba bocsátkozni, a HM Arzenáltól azonban megtudtuk, hogy a német vállalat is képviseltette magát a magyar–német hadfelszerelési konferencián, és ennek keretében egyeztetés folyt a cégek lehetséges jövőbeni együttműködéséről. Így nem zárható ki, hogy idővel a Diehl újabb ágazata is megvesse a lábát a Nyírségben.

A Diehl-csoport
Az 1902-ben fémöntödeként alapított nürnbergi központú vállalat családi tulajdonban van, öt nagyobb ágazattal rendelkezik. Manapság is a fémipari divízió a legjelentősebb, ezt követi az Aerosystems, vagyis a légiipari részleg, amely az Airbus közvetlen beszállítója. Szintén jelen van Magyarországon a mérőberendezéseket gyártó ágazat, a mátészalkai MOM Vízméréstechnikai Zrt. révén. A két világháborúban megedződött hadiipari részleg tevékenysége a harci rakétákra is kiterjed, az elektronikai, irányítástechnikai divízió pedig egyebek mellett megújuló energetikával foglalkozik. A csoport összesen mintegy 14 ezer embert foglalkoztat.

Kapcsolódó cikkek