A szeptemberi hollandiai választásokat követő első ülésen virággal köszöntik az új képviselőket a hágai parlamentben.

Fotó: EPA / Phil Nijljhuis

A VVD és a Munkáspárt összesen 80 mandátumot gyűjtött, ami az esetleges koalíciójuknak stabil többséget biztosít a parlamentben. A szakértők szerint az sem kizárt, hogy a 12 mandátumot szerző szociálliberális D66 párt is csatlakozik a kormányhoz. A választás egyik fő vesztesei a kereszténydemokraták voltak, akiknek korábbi kormányzó pozíciójukat kellett feladniuk. Képviselőik száma 21-ről 13-ra csökkent.

A szavazást azért kellett kiírni, mert a Geert Wilders vezette szélsőséges Szabadságpárt (PVV) megvonta támogatását Rutte megszorító intézkedéseitől. Ugyanakkor a választások igazi vesztese éppen Wilders pártja lett. A korábbi 24 helyett most 15 mandátummal kell beérniük. Az euró megmentésére tett lépéseket kritizáló Szocialista Párt ugyanúgy 15 mandátumot gyűjtött, akárcsak 2010-ben. A teljesítményük mégis csalódást keltett, mert a választások előtt sokáig első helyen szerepeltek a felmérések alapján.

A választás előtti napokban radikálisan megváltozott a hollandok hozzáállása, és az euróellenesek helyett a mainstream pártokat támogatták végül. Claes de Vreese, az Amszterdami Egyetem professzora szerint a szavazás a jövőorientált, cselekvőképes politikusok megfontolt megválasztását tükrözi. A meglepő eredmény egyik oka az volt, hogy a szavazók 40 százaléka a választás előtt még nem döntötte el, kire adja le voksát. A választásra jogosult 12,7 millió fő 74 százaléka vett részt a szavazáson.

Neelie Kroes, az Európai Bizottság VVD-képviselője úgy nyilatkozott, hogy az eredmény fantasztikus, és így pártja szélsőségektől mentes kabinetet alakíthat, amelyet ezért Brüsszelben is komolyan vesznek majd.

Az új kormány nagy kihívások elé néz. A gazdasági növekedés lassú, az egészségügyi kiadások hamar kontrollálhatatlanná válhatnak, és egy ingatlanpiaci buborék kipukkadása is fenyeget. Habár a miniszterelnök továbbra is Mark Rutte, az új kormány másfajta stratégiát követhet a jövőben. Mostanáig Hollandia kiállt Németország és a fiskális paktum elfogadása, a válság sújtotta országok megszorító intézkedései, valamint a költségvetési szigor mellett, de ez a hozzáállás hamarosan változhat. Rutte és Diederik Samson (Munkáspárt) is úgy nyilatkozott, hogy nem feltétlenül fogják követni a német iránymutatást. Mindketten el akarnak távolodni Angela Merkel megszorító politikájától és Brüsszel nagyfokú felügyeletétől.

Rutte már a kampány során bejelentette, hogy nem nyújtana további financiális segítséget Görögországnak és Brüsszel növekvő hatalma ellen is felszólalt. Samson egyetért az európai integrációs folyamatok folytatásával, de a jelenlegi válságkezelést ő is ellenzi. Pártja a munkanélküliség csökkentését több beruházás elindításával akarja elérni.

Miközben az új kormány elfordul Merkeltől, egyre inkább a francia elnök, François Hollande politikáját támogatja, amely egyben azt is jelenti, hogy Németország utolsó, hű szövetségesei Ausztria és Finnország maradtak.