A szabadalom veszélyes fegyver: az Apple az elmúlt hónapban 1 milliárd dollár kártérítésre vált jogosulttá, miután egy kaliforniai bíróság esküdtszéke úgy ítélte meg, hogy a Samsung megsértette az iPhone gyártójának több szabadalmát. A koreai elektronikai óriás azonban válaszcsapásra készül: az általa birtokolt negyedik generációs hálózati adatátvitelhez kapcsolódó szabadalmak használata miatt még az iPhone 5 egyesült államokbeli bevezetését is kérdésessé teheti. Mások sem maradhatnak ki a fegyverkezési versenyből: a Google kifejezetten a szabadalmak tulajdonjoga miatt vásárolta meg a Motorola mobileszközöket gyártó részlegét, és már perbe is szállt az Apple-lel.

Habár a pokol most szabadult el, az „új gazdaság" már több mint egy évtizede megmutatta, hogy a régi találmányokra kidolgozott szabadalmi rendszer alkalmazása a jelenlegi technológiai fejlődés mellett problémákhoz vezethet. Az Amazon.com által levédett, egy kattintással lebonyolítható internetes vásárlás már a múlt században is heves jogi vitákhoz vezetett. A Barnes & Noble könyváruház pedig emiatt kényszerült még egy kattintást kérni a világhálón keresztül vásárló ügyfeleitől.

Ugyan a jelenlegi szabadalomháború is kárt okozhat a fogyasztóknak, mivel az elérhető termékpaletta csökkenéséhez vezethet, a béke is áldozatokkal jár. Azok a kereszt-licencelési megállapodások, amelyek keretében a szerződő cégek szabadon felhasználhatóvá teszik egymás számára a felsorolt szabadalmakat, korlátozhatják a versenyt, mivel az ilyen egyezségek rögzíthetik a piaci részesedéseket, illetve megnehezíthetik új versenytársak belépését.

Ha sem a háború, sem a béke nem vezet pozitív eredményre, mi lehet a megoldás? A Chicagói Egyetem jogprofesszora, Richard Posner, aki az egyik szövetségi kerületi fellebbviteli bíróság kidobta az Apple keresetét a Motorola Mobility-vel szemben, mert úgy véli, hogy a szabadalmi rendszer alapjaiban hibás, és a legtöbb iparágban nem lenne szükség szabadalmakra.

Mi a magyarázata ennek az első ránézésre radikális véleménynek? A szabadalmak egy szűk mezsgyén próbálnak egyensúlyozni. Egyrészt ösztönözni szeretnék az innovációt, ezért a befektetett erőforrásokért cserébe kizárólagos jogot, azaz monopóliumot biztosítanak a feltalálónak. Másrészt azonban, mivel a monopólium nem hatékony, ezt a jogot csak korlátozott időtartamra (az Egyesült Államokban 20 évre) biztosítják.

Ugyan a rendszer bizonyos iparágakban - például a gyógyszergyártásban - jól működik, olyan területeken, ahol a technológia 3-5 évenként elavul, egy 20 éves védelem inkább rosszízű tréfaként hat. Arról nem is beszélve, hogy sokszor külső ösztönzők nélkül is megérheti a cégek számára, hogy komoly összegeket fordítsanak kutatásra: például azért, mert az elsőként piacra lépő szereplő komoly előnyre tehet szert.

A jelenlegi szabadalomháború minden valószínűség szerint nem az innovációt védi, hanem éppen gátolja a technológiai fejlődést. Az egymást szabadalmakkal sakkban tartó cégek ugyanis kétszer is meggondolják, hogy beépítenek-e valamilyen új technológiát készülékeikbe; ha pedig mégis emellett döntenek, annak az lehet a következménye, hogy versenytársaik jogi úton szorítják ki őket egyes piacokról. Ha azonban ennek a szabadalomháborúnak az eredményeképpen a döntéshozók újragondolják a szabadalmi rendszer alapjait, akkor a háború után maradt romokon új virágok sarjadhatnak ki.

 

Kapcsolódó cikkek