Ugyancsak 10 milliárdot ér a leggazdagabb japán. Ám miközben a korábbi fölemelkedés évtizedeiben a felkelő nap országa adta a Távol-Kelet legmódosabbjainak túlnyomó részét, Janai Tadasi magánmegavagyona most mindössze a világranglista 88. helyéhez lett elég.
A nipponi nábob atyjától vette át az 1949-ben alapított Fast Retailing céget. „Követhetünk el hibákat, de pozitív hozzáállással legközelebb erényt kovácsolunk a kudarcból” – mondta, és sietve átfazonírozta terveit. Az előkelő Vaszeda Egyetemen végzett közgazdász 1984-ben Hirosimában nyitotta meg első Uniqlo, neve szerint egyediöltözék-boltját. Sikeres modelljeivel hamar be is robbant a divatvilágba. Márpedig értékesítőhálózatuk legújabb termékeit az elmúlt években szívdobogva várták a módihóbortok megszállottjai több földrészen, a szigetországtól Ausztráliáig. Nemrég épp a Fülöp-szigeteken nyitott, és három éven belül csak ott további ötven üzlete várja majd klienseit.

2010-ben a szakma amerikai szövetsége az év kereskedőjének címét neki ítélte oda. Az előző esztendőben a japán vállalatvezetők választották a legjobb cégelnöknek. Megannyi japán honfitársa példaképként tekint rá: 2011-ben, azonnal reagálva, egymilliárd jent adományozott a földrengés és a cunami áldozatainak.
A futtatókon fölfuttatott cégbirodalom célja nem is lehet más, mint hogy első számú legyen széles e földön. „Ruháinkban, fejlesztésben és értékesítésben kell előrelépnünk” – összegezte a pőre valóságot kendőzetlen őszinteséggel a tulajdonos. Ehhez persze ezen a gyorsan változó piacon legfőbb riválisaikat is meg kell ruházniuk.


Gáz van, babám! – Ambani ambíciói
Nehéz évet zárt tavaly India legkövérebb macskája. Persze minden viszonylagos. Mukes Dirubai Ambani olaj- és gázipari konglomerátuma, a Reliance Industries 4,7 milliárdot vesztett vagyonából. Így egyelőre pünkösdi királyságnak bizonyult, amidőn 2011-ben az amerikai Forbes magazin milliárdos listáján az indiai Krőzust ültette Ázsia trónjára. Kerek egy esztendeig őt találták a legnépesebb földrész leggazdagabb emberének. Időközben Hongkong koronázatlan királya ült vissza eme bársonyos székbe, ám Ambanit továbbra sincs miért félteni: vagyonát jelenleg is mintegy 22-23 milliárd dollárra becsülik. A trónra féltékeny mágnás máris bejelentette: cégének profitját a következő négy-öt évben meg szeretné kétszerezni – főleg kereskedőlánca és távközlési hadműveletei révén.

A még mindig csupán 55 esztendős gazdasági guru korántsem született ezüstkanállal a szájában. A négygyermekes família a hetvenes évekig egy viszonylag szolid mumbai lakásban húzta meg magát. Ekkor sikerült egy olyan házra szert tenniük, ahol az időközben családot alapított két fiúgyermeknek mindmáig külön szintre futja. Futná persze jóval többre is, de a szupergazdagok szerénysége és a szoros családi kötelék kötelez. Az elegáns colabai környék neve: Tengeri Szél. Mi tagadás, az Ambani fiú mindvégig hajszálpontosan ráérzett az üzleti széljárásra.

Az ifjú Mukes otthon szerzett vegyészmérnöki diplomával a zsebében éppen az előkelő Stanford Egyetem menedzseri szakára járt, amikor apja segélykérő szavára hazalódult. 1981-től nemcsak a családi céget rázta gatyába, hanem a textilipartól a számítástechnikai ágazaton át az olajfinomításig ívelően bővítette a Reliance-birodalmat.
Ambaniról úgy tartják, szinte sportot űz vagyonának mintegy öncélú gyarapításából. Márpedig a sportegyesületekre vadászó mágnások között máris neki ítélik az aranyérmet. Vagyonát nagyobbra becsülik még a Chelsea és az AC Milan tulajdonosáénál is. Csakhogy ő – Abramoviccsal és Berlusconival ellentétben – nem a világszerte népszerű futballban érdekelt, hanem a több mint milliárd lelket számláló Indiában oly imádott krikettben: cégéé a Mumbai Indians egyesület. És a labda ugyebár ott is kerek.


Művirágtól az igazi csúcsra: Li Ka Shing, a superman
Kedélyes példabeszéd, amit lépten-nyomon hallani Hongkongban. Ha ismerőseim, Csangék vásárolnak egy jó 70 négyzetméteres lakást, 30 ezer hongkongi dollárt perkálnak le a Cheung Kong tulajdonosának, Li Ka Shingnek. Havonta. Ha mobiltelefonos szolgáltatásra fizetnek elő a Hutchison Whampoánál, havi 2000-rel gyarapítják ugyancsak Li urat. Havi 1000 dolláros villanyszámlájuk is nála ketyeg. Ha a kellemdús Park’n Shop hálózatban veszik meg a napi betevőt, vagy újabb 5000-et költenek – szintén Liéknél. A Watsons patikákban vásárlandó gyógyszerek újfent Li bukszáját gyarapítják. Ha LCD-monitort vásárolnak a gyereknek, NOW tévés műsorcsomaggal, ez már Li fiának a zsebét duzzasztja. A sor hosszan folytatható.
Ázsia leggazdagabb emberének vagyonát jó 25 milliárd amerikai dollárra becsülik.

És kevesen gondolnák, hogy Li Ka Shing valaha művirágokat árusított a háború után lábadozó Hongkong utcáin. Ám a Kantonból ide menekült feltörekvő ifjú hamarosan elindult a meredeken fölfelé vezető pénzügyi grádicsokon. Saját boltokat nyitott, majd a legtöbb hongkongi cápához hasonlóan főleg telekügyleteken, építőipari beruházásokon tollasodott meg. Aztán mind szélesebbre tárta pénzügyi érdeklődési körét. Elvégre úgy tartja a kínai bölcsesség: jobb, ha a tojásaidat nem egyetlen szatyorban tartod! Ma már két fia is az üzleti világ felhőrégióiban forgolódik. Úgy tartoznak Hongkonghoz, ahogy Hongkong hozzájuk!
Számláikat pedig nemcsak a helyi Csangék duzzasztják. Vállalkozásaik 53 országban termelik nekik a profitot! A nagyobbik fiú fokozatosan veszi át a családi birodalom zászlóshajóinak kormányzását. De az öreg supermantől sokan hallották: „Azért, mert 84 éves vagyok, abba kellene hagynom? Ha sikerül egy igazán jó üzletet nyélbe ütni, még mindig végigfut a hátamon a hideg.” Li urunkon sokszor cikázott át ez az érzés.


A csodálatos mandarin: Robin Li, a tízmilliárdos
Csaknem az egész világ a Google keresőprogramjain csüng, de földünk majd minden hetedik lakójának, vagyis a kínaiaknak ugyanezt prezentálja Robin Li. A Mennyei Birodalom netfüggőinek 80 százaléka ugyanis az általa alapított Google-riválisnál, vagyis a mandarin nyelvű Baidu programjain keresi a tényekben az igazságot. Az amerikai Time magazin ezért többször is az év emberei közé választotta azt a férfiút, aki Kínában leverte a Google-t.
A cégalapító Sanhszi tartomány egy szegényes kisvárosában látta meg a napvilágot 1968-ban. Az ötgyermekes, gyári munkás szülők legföljebb a fényes tehetség hozományát örökíthették a nyiladozó agyú fiúra. A népi Kína későbbi egyik, ha nem a leggazdagabb embere aztán – a reform és nyitás jegyében – immár az amerikai Szilícium-völgyben leste el a szakma mesterfogásait. Már az Újvilágban számos újítással hívta föl magára a figyelmet, amelyek otthoni fölfuttatására készült.

A kínai köznyelv teknőcöknek nevezi azokat a fiatalokat, akik külföldi diplomájukkal visszatérnek, hogy aztán otthon léphessenek felsőbb osztályba. A szépreményű ifjú jó 12 éve látta elérkezettnek az időt a hazatérésre, hogy azonnali cégalapítása óta sikert sikerre halmozzon. Persze neki sincs könnyű dolga, elvégre a kommunista birodalom híres a világháló cenzúrázásáról. A számítástechnika varázslója a jelek szerint mindig pontosan számítja ki a tartalmi kockázatokat. Cége, amely egy Szung-dinasztia kori versből merítette nevét, keresőprogramjából gondosan igyekszik kiszűrni a politikailag kényes témákat.
Villámgyors reakcióit jellemzi az is, hogy az MP3-technológia berobbanásakor azonnal nagy teret szánt a letölthető zenék terjesztésének. Nem telik el esztendő anélkül, hogy valamelyik honi toplistán ne szerepelne a neve – ottani használatban olykor még Li Yanhongként. És tudvalévő: a még mindig kommunista Kínát nagykapitalisták is építik. Márpedig ő azon kevesek egyike, aki dollárban tízmilliárdos.

Kapcsolódó cikkek