Bár nem könnyen, de a szoftverek terén mára sikerült bebizonyítani, hogy az ingyenes, sokszor önkéntesek által fejlesztett, úgynevezett nyílt forráskódú rendszerek legalább olyan jók lehetnek, mint a zárt, ipari titokként kezelt professzionális társaik. Ráadásul a nyílt forráskódú szoftverek esetén, dacára azok ingyenességének, működő üzleti modellt is kitaláltak. Sikerüket mutatja például, hogy a Mozilla Alapítvány nyílt forráskódú Firefox böngészője a gigászok, a Microsoft és a Google több százmillió dollárért fejlesztett programjaival is felveszi a versenyt.

Míg a szoftvereknél a forráskódot teszik közzé, hogy bárki továbbfejleszthesse azokat, az elektronikai eszközök részletes műszaki leírásának publikálása a nyílt forráskódú hardverek kulcsa. Ezek ismeretében azok már könnyen továbbfejleszthetők. Annyi elvárás van csupán, hogy ilyenkor át kell nevezni a módosított eszközt. Azért eltérések is vannak: míg egy szoftveren egyszerre többen is együtt tudnak dolgozni (akár a világ más tájain), az alkatrészek esetében ez nem igazán kivitelezhető.

A NASA IS RÁMOZDULT
Nyílt iparági szabványokat már Henry Ford is bevezetett 1911-ben, és az internet őse, a hatvanas években fejlesztett Arpanet hálózat is a tudás megosztásának sikerét mutatja. Az első nagyobb közösségi szoftverfejlesztési kezdeményezés, a GNU pedig 1983-ban indult, és ebből fejlődött ki a Linux. A nyílt hardvereknek viszont csupán fél évtizedes gyökereik vannak, szervezeti formájuk pedig csak idén júniusban alakult meg. Az Open Source Hardware Association egységes definíciót is elfogadott, OSHW 1.0 néven. Akik ennek megfelelnek, a szervezet logójával tudják igazolni.

A ma uralkodó megközelítés szerint azok a vállalatok, amelyek a konkurencia előtt járnak, folyamatosan magas áron tudják eladni a termékeiket. A másik, teljesen más megközelítésű modell – amelyet a nyílt forráskódú szoftverek és most a hardverek fejlesztői is követnek –, hogy az újításokhoz motivációt és ötletet is adnak a lelkes amatőrök és a versenytársak. Így organikusan, sokkal hatékonyabban fejlődik a technológia, az emberiség egészének javára.

Olyan óriások, mint a NASA, szintén látnak fantáziát a műszaki információk megosztásában. A Rackspace céggel közösen létrehozott OpenStack felhőszolgáltatás az első olyan, kormányzati hivatal által működtetett szerverplatform, ahol nyilvánossá tesznek adatokat a magánfejlesztőknek. A szoftver után pedig a kézzel fogható eszközök nyitottabbá tételén is gondolkodnak, amelyeknek külön oldalt is létrehoztak már open.nasa.gov címen. A hivatal például a NEEMO 16 távirányítású búvárrobot fejlesztőivel működik együtt. De magyar részvételű kezdeményezés is akad: épp készül a világ első nyílt forráskódú hardvereken alapuló műholdja, az ArduSat. (Az érdekesebb, nyílt hardverre épülő projekteket lásd külön is.)

TÉRBELI NYOMULÁS
Az űrtechnika mellett a mindennapokban is hódít a koncepció. A legsikeresebb nyílt hardver kétségtelenül a MakerBot térbeli nyomtatója (Robotszobrászok – Figyelő, 2012/6. szám). A cég célja az volt, hogy a több tízezer dolláros masinák helyett létrehozza az első, néhány ezer dollárért elérhető térbeli nyomtatókat, szinte bárkinek hozzáférhetővé téve a technológiát. A Thing-o-Matic után idén januárban jelent meg a Replicator nevű utód, és a start óta 13 ezer példányban kelt el. A kétszínű műanyaggal dolgozó 3D-s nyomtató kétezer dollárért megkapható, de az eBay oldalán ezer dollár alatt is lehet már ázsiai klónokat kapni, ami ez esetben éppen hogy kívánatos. A térbeli nyomtatók teljes műszaki leírásának nyilvánossá tételével éppen az a cél, hogy egy új iparág jöjjön létre az interneten megvásárolható és otthon kinyomtatható eszközökre alapozva.

Ezért sem zavar senkit, hogy a kínai MBot 3D szinte megszólalásig hasonlít a MakerBot eszközére, illetve, hogy Amerikában is akad több másolási kezdeményezés. A TangiBot nevű projekt célja, hogy harmadával olcsóbb Replicator-klónt hozzanak létre. Ennek alapítói a közösségi finanszírozási oldalon, a Kickstarter.com-on
gyűjtenek befektetőket.

A másolást tehát nem rossznak, hanem éppen üdvözlendőnek tartják a nyílt hardveres cégek, hiszen mint a példa is mutatja, az árakat sikerül ezáltal drámaian leszorítani. Így nem pereskedéseken dől el cégek és termékek sorsa, ahogy például azt az Apple–Samsung-háborúban láthatjuk.

Az egykori rádióamatőr-szakkörök, illetve az otthoni elektronikai barkácsolás hangulatát visszahozó, ám azokat a nyílt hardverek révén magasabb szintre emelő kezdeményezések közben egyre terjednek, kész mozgalmakká terebélyesednek. Legismertebb talán a Raspberry Pi, amely egy meglepően apró, mindössze hitelkártya méretű komplett számítógép, 25, illetve 35 dolláros végfelhasználói áron. Ebből az első napon 100 ezer darabot rendeltek, s a hiánycikké vált gép itthon most 15-20 ezer forintba kerül. De virágzanak azok a weblapok is, amelyek számos otthon szerelhető nyílt áramkört értékesítenek. Ilyen például az amerikai Adafruit és az európai Arduino, ezek a fejlesztők körében is egyre népszerűbbek. Bár éves bevételük ma még csak néhány millió dollár, amennyiben a jövő kütyüit és gépeit az ilyen olcsó, szabadon fejleszthető elektronikai eszközökből állítják össze, néhány év múlva komoly átrendeződés lehet az elektronikai piacon.

Néhány nyílt hardverre épülő eszköz


ArduSat szatellit
● A CubeSat szabványnak megfelelő űreszközzel azt szeretnék bizonyítani, hogy nem csak állami kutatóhelyek és tőkeerős cégek képesek bonyolult műholdakat készíteni. A Kickstarteren az eredetileg megcélzott 35 ezer helyett már 106 ezer dollárt gyűjtöttek. Az Arduino eszközeiből összeállított szerkezet a tervek szerint legalább 18-szor kerüli meg a Földet: ez az Európa felett megsemmisülő meteoritokat és bolygónk mágneses terét figyeli majd.


Auraslate tablet
● Táblagép is készült már teljesen nyílt dokumentációval, ez különösen a hackereknek és fejlesztőknek jöhet jól. A gyári eszközökön ugyanis számos tulajdonság le van tiltva, de a hardver ugyanaz, mint a csúcsmodellben. A mindössze 120 dolláros táblagépet ez év elején dobták piacra.


Fixbot robotkéz
● Ezt az eszközt úgy tervezték, hogy akár otthon is megépíthető legyen. Ehhez néhány kereskedelmi forgalomban is kapható alkatrészen kívül egy Hitec szervomotorra, néhány nyílt elektronikai eszközre van szükség. 
A különlegesebb alkatrészeket pedig 3D-s nyomtatóval lehet elkészíteni. Az eszköz a Sugru nevű, szilikonalapú ragasztó reklámkampányának része. Ezzel ugyanis bármi ragasztható, jól tűri a hideget és a meleget, így minden bütykölésnél jól jöhet.


Raspberry Pi mini-PC
● A legsikeresebb, legismertebb nyílt jellegű hardver. Egy hitelkártya méretű, filléres miniszámítógép, ingyenes. Linux-alapú operációs rendszerekkel. Ebből most napi 4000 darabot gyártanak, mégis hiánycikk. Már tervezik a brit gyárat, amely napi 30 ezer gépet gyárt majd.


XO netbook iskolásoknak
● A Minden Gyereknek Egy Laptopot (One Laptop Per Child, OLPC) kezdeményezés olcsó eszközei is nyílt rendszerben készülnek. Az akció sikerét mutatja, hogy radikálisan sikerült az egyszerű, de még használható gépek árát csökkenteni. A legújabb, táblagépszerű, 800 MHz-es processzorral szerelt XO–3 koncepcióként létező eszköz ára már a száz dollárt sem éri el. A fejlődő világban nagy előny, hogy beépített kurblival és napelemmel is tölthető lesz.


Thing-O-Matic térbeli nyomtató
● Már be is szüntették idén tavasszal az egyik legsikeresebb térbeli nyomtató gyártását, de csak azért, mert megjelent a Replicator nevű utód, amely képes saját alkatrészeit legyártani. A MakerBot cég nagy médiavisszhang mellett tudta bizonyítani, hogy a nyílt hardverfejlesztés üzletileg is sikeres lehet. Az ezerdolláros eszköz ára jóval alacsonyabb volt, mint a versenytársaké.

Kapcsolódó cikkek