Két hónappal a Kínai Kommunista Párt tizennyolcadik kongresszusa előtt tudni lehet, Hszi Csin-ping kerül a pártfőtitkári székbe. Kérdéses azonban, hogy Hszi hogyan akarja kezelni a 2025-re 800 millió főt is meghaladó középosztályt, melynek fogyasztási szokásai veszélyeztetik Kína energiaellátásának fenntarthatóságát. Ezt jól mutatják a Sanghaj város vízellátásáról szóló előrejelzések, amelyek szerint a hét éven belül 30 milliósra duzzadó városi lakosságot már képtelen lesz ellátni a 16 millió tonnás kapacitással bíró városi szolgáltatás.

Nem csak kívánatos, hanem szükséges is, hogy a kínai középosztály elszakadjon a fogyasztás- és tulajdon-centrikus amerikai álomtól, mint életstílustól és új modell után nézzen. Peggy Liu, az Amerikai-Kínai Együttműködés a Tiszta Energiáért (Juccce) alapítója szerint ezzel egy új kínai identitás alakítható ki, amely mintaként szolgálhat a világ többi társadalma számára. Liu szervezete együttműködik a helyi polgármesterekkel, közösségi hálózatokkal, energetikai szakértőkkel és nyugati reklámügynökségekkel annak érdekében, hogy az anyagi prosperitás képzetét az emberek összekapcsolhassák a fenntarthatóságot elősegítő szokásokkal.

Utóbbiak, többek között, megjelennek a tömegközlekedés és a közösségi terek jobb kihasználásában, vagy a lakhatás energiatudatos fejlesztésében, ugyanúgy, ahogy az e-learning vagy e-kereskedelem tömeges elsajátításában, mely vissza tudja szorítani a nagyarányú károsanyag-kibocsátást. A tulajdonalapú gondolkodással szemben a szolgáltatásokhoz való hozzáférés kiterjesztése azzal az előnnyel is jár, hogy csökkenti a mélyülő szakadékot szegények és gazdagok között.

Mindezekhez azonban szükség van politikai ösztönzésre is. A legutóbbi ötéves terv (2011-2015) ugyan tartalmaz fenntarthatósági célokat, ezek azonban még mindig elégtelenek egy zöld társadalmi gondolkodás megteremtéséhez. Az új főtitkárnak így a politikai rendszer stabilitása és a minél szélesebb rétegeket kielégítő gazdasági növekedés ösztönzése mellett a fenntartható források és a zöld gazdasági modell kihívásaival is szembe kell néznie. Ahogy egy kínai diák a szerző kérdésére megjegyezte, utóbbi nem csak társadalmi méltányosság kérdése, hanem egyenesen Kína nemzeti érdeke.

Thomas L. Friedman (1953) háromszoros Pulitzer-díjas újságíró, publicista, a The New York Times állandó rovatvezetője. Ismertségét a globalizáció folyamatáról és sajátosságairól szóló könyveivel vívta ki magának. A nagysikerű The World is Flat című kötete És mégis lapos a föld címmel jelent meg magyar nyelven. Az elmúlt évek írásaiban Friedman a globális felmelegedés, a megújuló energián alapuló fejlődés és az Egyesült Államok új világgazdasági szerepének összefüggéseit járja körül.

Kapcsolódó cikkek