brusszel


Rendezzen Magyarország olimpiát?

Figyelő Online - Fazakas Gergely – Török Tamás Miklós
2012.10.09  10:09   
mail
nyomtatás
Rendszeresen felmerül, hogy „merjünk-e nagyot álmodni" - próbálkozzon-e meg Magyarország egy nyári olimpia megrendezésével. Túl azon, hogy kérdéses, a kandidálásunk sikeres lenne-e, érdemes azon is elgondolkodni, hogy az olimpia megrendezésének közvetlen és közvetett gazdasági hatásai megtérítenék-e a beruházás és rendezés költségeit.
Rendszeresen felmerül, hogy „merjünk-e nagyot álmodni" - próbálkozzon-e meg Magyarország egy nyári olimpia megrendezésével. Túl azon, hogy kérdéses, a kandidálásunk sikeres lenne-e, érdemes azon is elgondolkodni, hogy az olimpia megrendezésének közvetlen és közvetett gazdasági hatásai megtérítenék-e a beruházás és rendezés költségeit.

Cikkünk első részében az újkori olimpiák történetéből egy gazdaságilag sikeres és egy gazdaságilag sikertelen rendezés számait villantjuk fel, majd a londoni 2012-es olimpia pénzügyi hátterére próbálunk vonatkozó összefoglaló megállapításokat tenni.

Óriási negatív hatása volt az 1976-os montreali olimpiának. Hogyan tudták ők úgy megszervezni az olimpia finanszírozását, hogy utána ezt senki ne akarja többet megismételni? Először is, még a pályázás során "...Kanada miniszterelnöke garanciát követelt Montreal városától, Québec tartományától és a Szervező Bizottságtól arra vonatkozóan, hogy a kanadai kormányra nem fognak támaszkodni ideiglenes finanszírozásban, vagy hogy átvállaljon bármilyen jövőbeli kötelezettséget, vagy hogy különleges hozzájárulást biztosítson bármilyen, a játékokhoz kapcsolódó kiadásban, ha az hozzájárul a Montreal és Québec által kérvényezett különleges törvényhozáshoz." (Montréal COJO 1976, 1978, 54. o.) A "különleges törvényhozás" arra vonatkozott, hogy a Szervező Bizottság elindíthat egy úgynevezett olimpiai lottót, kibocsáthat emlékérméket, illetve adományokat gyűjthet az olimpia megrendezéséhez kapcsolódóan.

Mindez tulajdonképpen azt jelentette, hogy a kormány teljesen kivonta magát mindenféle kötelezettség alól, és magára hagyta a Szervező Bizottságot, a tartományt, illetve a város vezetőségét. A legnagyobb bajt így az okozta, hogy a szervezők túl optimistán ítélték meg a helyzetet, a körülményeket, és rendkívüli módon alábecsülték a felmerülő költségeket. Ahogy Montreal akkori polgármestere, Jean Drapeau mondta: "Minden lehetséges és szükséges intézkedést meg fogunk hozni annak érdekében, hogy biztosítsuk, hogy az Olimpiai Játékok ne váljanak pénzügyi teherré se a Városnak, se az országnak, hanem csak az Olimpiai Mozgalom felemelő kihívását jelentsék."

Minden igyekezet ellenére a Játékok után további 537 millió dollárba került befejezni a létesítményeket, és ezzel a teljes olimpiai deficit 2.729 millió dollárra rúgott. Ezt a kötelezettségállományt városi és tartományi adókkal kellett fedezni, melynek a végső kifizetését csak 2005-2006-ra tervezték, azaz harminc évvel a játékok utánra. A közvetlenül a játékok után készült eredménykimutatásból (1. táblázat) láthatjuk, hogy a legnagyobb költségokozók a beruházások voltak, köztük az Olimpiai Park (sportlétesítmények), valamint a montreali infrastrukturális fejlesztések. Ezek összessége 1,2 milliárd dollárt tett ki, mely ugyan egy nagyságrenddel elmarad például a 2012-es londoni olimpia beruházási költségeinél, de az 1976-os bevételi lehetőségeknek önmagában is majdnem a háromszorosát tették ki.

ezer dollár

Beruházások

1 213 000

Olimpiai Park

987 000

Olimpiai Falu

85 000

Montreali beruházások

141 000

COJO működési költségei

207 000

Adminisztráció

20 900

Személyi költségek

8 000

Igénybevett szolgáltatások

28 200

Kommunikáció

16 700

Grafika és tervezés

3 100

Technológia

15 900

COJO bevételei

430 000

Építkezések

19 300

Olimpiai emlékérmék és bélyegek

115 000

Olimpiai Falu

15 400

Olimpiai lottó

235 000

Sportok

15 500

Televíziós közvetítési jogok

32 000

Belépőjegyek

7 000

Belépőjegyek

27 000

Bevétel felosztás

38 000

Beruházások kamatai

9 000

Művészetek és kultúra

2 100

Bevétel felosztás

9 000

Hivatalos ünnepségek

5 500

Sportolók szállása

2 000

Egyéb

11 400

Program eladások

1 000

Állami ráfordítások

176 000

Állami hozzájárulások

176 000

Kanadai állam

142 000

Kanada

142 000

Québec tartomány

25 000

Québec

25 000

Ontario tartomány

1 000

Ontario

1 000

Montréal város

8 000

Montréal

8 000

Deficit felosztása

990 000

Montréal város

200 000

Québec tartomány felvett hitelei

790 000

Költségek

1 596 000

Bevételek

1 596 000

Montreáli olimpia után készült kimutatás

ezer dollár

NOB

49 696

Televíziós jogdíjak

286 524

Általános és adminisztrációs

384 469

Szponzoráció

123 191

Létesítmények felépítése, használata

97 389

Kamatjellegű

167 303

Egyéb

16 691

Emlékérme program

29 707

Belépőjegyek

139 834

Nyereség

251 643

Egyéb

53 329

Költségek

799 888

Bevételek

799 888











Los Angeles után készült kimutatás a költségekről

Ennek a rendezésnek az egyenes következménye volt, hogy az 1984-es olimpiára mindössze egyetlen város, Los Angeles pályázott, mivel a rendezés költségeit a többi város innentől kezdve nem tekintette finanszírozhatónak. A '76-os tanulságokat azonban levonta mind az amerikai állam, Kalifornia állama, és Los Angeles város vezetősége is, így ők ‒ a lakosság különösen nagy nyomására ‒ mindannyian "kiszálltak" az olimpia szervezésének kötelezettségvállalásából. Így lett Los Angeles az első olyan játékok otthona, mely egyrészt semmilyen szervezésbeli kötődéssel nem kapcsolódott a városhoz, másrészt teljes mértékben magánszektor finanszírozta. Így ezt a rendezést tekinthetjük az első igazán üzleti alapon szerveződött olimpiának, melynek az elsőszámú célja a rövidtávú profitszerzés volt. Ez megmutatkozik az eredménykimutatás bevétel- és költségstruktúrájában is, mely a montrealiétól jelentősen eltér (2. táblázat).

A városi infrastrukturális beruházások Los Angelesben kismértékűek voltak, még a 100 millió dollárt sem érték le, vagyis a montreálinak kevesebb, mint a tizedét tették ki! Ebbe az összegbe már a közlekedési hálózat és a sportlétesítmények építése is belefért. A szervezők persze tisztában voltak azzal, hogy a város puszta méretei miatt is gyakorlatilag minden szükséges dologgal már rendelkezik, így vállalkozhattak egyáltalán a pályázásra. A bevételi oldalt nézve pedig először sikerült nagyon magas áron eladni a televíziós közvetítési jogokat, az előzetes üzleti alapú tárgyalásoknak köszönhetően (Montreal: 106M dollár, Moszkva: 202M dollár, LA: 476M dollár. A különösen nagy helyi érdeklődést pedig véleményem szerint elősegítette az amúgy az Olimpia Mozgalom számára szomorú szocialista blokk bojkottja is, ugyanis ezen országok atlétái rendívül sok versenyszámnak lettek volna elsőszámú esélyesei, így viszont átadták helyüket (többek között) amerikai vetélytársaiknak.

A londoni olimpia gazdasági vonatkozásai

Az Egyesült Királyság fővárosa a világ egyik legnagyobb és leggazdagabb városa, így joggal számíthattunk egy zökkenőmentes, jól szervezett olimpiára. A város meglévő infrastruktúrája lehetővé tette, hogy a pénzügyi források legnagyobb részét az Olimpiai Park felépítésére, és környezetének fejlesztésére fordítsák, életet lehelve az addig sokszor lesajnált, ipari területnek ismert kelet-londoni negyedekbe.
A britek azonban így is bőven túllépték az előzetesen tervezett költségvetést. Az eredeti pályázatban szereplő két és fél milliárd font helyett végül a hivatalos adatok szerint is több, mint kilenc milliárd fontot költöttek, egyes becslések szerint viszont jócskán túllépték a tíz milliárdot. A túlnyomó részben adófizetői pénzből történő finanszírozás miatt így nem csoda, hogy éles kritikák tömkelegét kapja a szervező bizottság és a kormány. A pénzügyi keretek nagyságrendjéhez csak egy adalék: csak a sportlétesítmények biztosítására több mint 550 millió fontot költöttek.

Lássuk azonban a bevételi oldalt is - még ha végső és konkrét számok nem is elérhetőek. Tanulva a korábbi szervező bizottságok hibáiból, a brit szervezők komolyan átgondolták azt, hogy a játékok után mely létesítményeket tud a város a jövőben is kihasználni, és melyeket nem. Így például az Olimpiai Falu 2800 lakását újonnan építették, több, mint egy milliárd fontból, de már egy évvel a játékok előtt sikerült őket eladni két nagy befektetői csoportnak, akik hosszútávon kívánják hasznosítani a területet.

Szintén hosszú távú célokat szolgál majd az olimpiai stadion és az uszoda. Ezzel ellentétben ideiglenes létesítmények például a vízilabda-, kézilabda- és kosárlabda-arénák, valamint a város különböző helyszínein megrendezett versenyek lelátói, például a Horse Guard's Parade-ben található strandröplabda pálya, vagy a greenwich-i lovas pálya - így ezek további hasznosítása legalább is kérdéses.

Nem mondható sikertörténetnek az olimpia bevételi oldala a turizmus szempontjából sem. A játékok kiszorító hatása egy általában rendkívül sok turistát fogadó városnál kiemelten erős - és ezzel szemben nem áll a város ismertségének fokozódásából eredő pozitívum, mint például ahogy ez a barcelonai játékok esetében történt.

A londoni közlekedési vállalat például a már tavasztól tartó kampányában arra kérte a helyieket, hogy lehetőleg maradjanak otthon a kritikus hetekben. Sok potenciális turista szintén azért nem utazott Londonba, mert el akarta kerülni a várt tömeget és káoszt. Az utólagos tapasztalatok szerint a kampány "túl jól" sikerült, és a város utcái az átlagosnál jóval üresebbek voltak, főleg azokban a negyedekben, ahol nem volt olimpiai esemény. Hotelek, kávézók, éttermek és boltok tulajdonosai panaszkodtak, és voltak kénytelenek drasztikusan árat csökkenteni a sokszor akár 30-35 százalékkal visszaesett forgalom miatt.

Összességében erősen kérdéses tehát, hogy a londoniaknak és a briteknek megérte-e ennyi áldozatot hozni a szervezés érdekében. Rengeteg pénzt és időt fordítottak a sikerre, de az egyelőre nem látszik, hogy a jövőben megtérül-e a gazdasági válság idejében véghezvitt hatalmas befektetés az amúgy is jól ismert és nagy presztízsű városnak.

mail
nyomtatás

Hozzászólások

Le Pen az EU-s népszavazásról

Marine Le Pen államfővé választása esetén megvárja a német és az olasz parlamenti választások eredményét, mielőtt népszavazást ír ki.

Megszavazták a "CEU-törvényt"

A jövőben akkor működhet oklevelet adó külföldi felsőoktatási intézmény Magyarországon, ha működésének elvi támogatásáról államközi szerződés rendelkezik.

Újabb vizsgálat tárgya a Hungast

Mégsem jön létre a menza cégek tervezett fúziója. Egyelőre nem vásárolja meg a Hungast Zrt. a Sodexot, mert nem teheti. A Gazdasági Versenyhivatal közbelépett.

Szíriai fegyveresekkel állt kapcsolatban a szentpétervári merénylő

A felrobbantott pokolgép hasonló volt ahhoz a másikhoz, amelyet később a Ploscsagy Voszsztanyija metróállomáson hatástalanítottak.



Félelmek és tények

Lánczi Tamás személyes álláspontja

Családi pótlék itt és ott

Kiszelly Zoltán nézőpontja

Pontozással nyert az EU

Kína igen ügyesen Oroszországot használja fel saját érdekei előmozdítására

A holland választás tanulságai: „jó” populizmus és mélyreható vita

A hollandok elmúlt 15-20 éve azt mutatja meg nekünk, hogy az olykor késhegyre menő vitáknak komoly hozadéka van

top200