Nap mint nap riogatnak a sajtóban a mezőgazdasági termelők azzal, hogy az ősszel 10–25 százalékkal drágul a kenyér, a tej, a hús. Ezzel önmaguk alatt vágják a fát, mert a kereskedelmi láncok az amúgy is soványka lakossági keresletet látva erősen korlátozzák az áremeléseket. A termelők és feldolgozók igényei részben jogosak. A költségemelkedés alapján a legnagyobb drágulás a hús-, a kenyér- és a tejtermékeknél lenne ugyan indokolt, akár 18-22 százalék is. Mégis a boltokban ennek csak töredéke várható. A gyártók általában nem tudják érvényesíteni a költségeiket.

Gabonakörök
A globális élelmiszer-áremelési hullámot ez alkalommal az amerikai hosszú, forró nyár váltotta ki. Az újvilági aszály az előrejelzések szerint hatodával, 270 millió tonnára apasztotta a nagy exportőr Egyesült Államok ez évben várható kukoricatermé-sét. A hiánypszichózis látványosan felpörgette a világpiaci árakat, a magyar belpiacra is ható chicagói és az Európában meghatározó párizsi árutőzsde jegyzéseit.A takarmánykukorica tonnánkénti ára itthon is szédítő tempóban kezdett emelkedni. A június végi 48 ezerről egészen 72 ezer forintig drágult – tapasztalta Länger Péter, a Solar Capital árutőzsdei kereskedője, hiszen a terméshozam itthon is alacsony az aszály miatt.

Az MNB inflációs jelentése szerint nálunk a búza esetében némileg kedvezőbb a helyzet, a termés valószínűleg csak kissé marad el a tavalyitól. Kukoricából ugyanakkor negyedével kevesebbet takaríthatnak be. A búza tőzsdei jegyzése pár nap alatt 30-40 százalékkal ugrott meg, a kukorica ára dollárban számolva a 2007–08-as rekordszintet is meghaladja (lásd a grafikont). A belpiac hagyományosan ráhangolódik a nemzetközi árakra, mert Magyarország exportőr, bár az idén maga is behozatalra szorul. A szokásos 7-8 millió tonnás országos termés helyett már csak 4-4,7 millió tonna várható. A hazai gabonapiacra a párizsi jegyzésárak hatnak a legközvetlenebbül, de a magyar árak azokat csak alulról közelítik, a kis forgalom miatt – mondta Länger Péter. Jellemző, hogy október 4-én a novemberi takarmánykukoricára a magyar árutőzsdén összesen 8 kötés volt, ez a chicagói árutőzsdén egy kisebb brókercég forgalma. De a nemzetközi jegyzésárak mellett az idei kis termés, az ez évben jelentősnek ígérkező infláció is beépült a magas takarmányárakba.

A 72 ezer forintos csúcsot erre az évre és a következő betakarításra ugyan már láttuk, de az év közepi szintekhez képest így is magasan, a 60–68 ezres sávban maradnak az árak. Ha sikerül megreformálni a földművelésügyet, csökkenő gabona- és takarmányárakkal is számolhatnánk, de a jelenlegi, évtizedes struktúrával infláció feletti emelkedést valószínűsít a bróker. Átmeneti áringadozások azonban előfordulhatnak. Az idei kisebb termés pótlására Ukrajnából érkezik az import, amelynek hírére megállt a drágulás, az árfolyam átmenetileg 66-67 ezer forintról 64 ezerre csökkentKicsivel több esélye a baromfiiparnak van, amelyben a kevés piaci szereplő nagy exportőr is, jól fizető vevőkkel. A helyzet azonban itt is bizonytalan. „Mennyit tetszik majd fizetni a csirkéért, amit két hét múlva betelepítek?” Hiába szegezik a takarmányár-robbanás és a piaci hírek miatt riadt csirketartók ezt a kínos, de mindent eldöntő kérdést Bárány Lászlónak, a Master-Good cégcsoport vezetőjének. Fogalma sincs, hogy a hizlalási ciklus végén, 10 hét múlva, mennyit ad a vágott baromfiért az áruházlánc. Emelik-e egyáltalán az átvételi árait az elszabadult termelési költségek ellensúlyozására, vagy nem. Valamit pedig mondani kellene, mert a tápgyártó egy gramm takarmányt sem ad addig a csirketartónak, ha az nem mutatja be az átveendő élő baromfira jó áron kötött felvásárlási szerződést. Indokolt az óvatosság, mert ha a 320 forintos önköltségnél is kevesebbet, kilónként csak a 296-305 forintos piaci árat kapja a szárnyasért, akkor a táp egy részét sem tudja kifizetni utólag. Ilyen gazdának bolond lenne szállítani a tápkeverő.

Takarmány nélkül pedig leáll az integráció, csökken a baromfihús-termelés, ahogyan ez már meg is kezdődött. A múlt héten a Master-Good négy partnere jelentette már be, hogy kihagyja a következő hizlalási turnust. Örömmel vállalják a biztos veszteség helyett az önmegtartóztatást a csirkések, mert bíznak a piac önszabályozó erejében. „Csak áruhiánynál lehet árat emelni, mert az, hogy 42 százalékkal drágultak a keveréktakarmányok, senkit sem hat meg” – magyarázza Bárány László. A novemberre már látható termelés-visszaesés viszont kicsikarja a feldolgozóknak is a legalább 6 százalékos átadói áremelést.

A sütőipar már túl is jutott a nyári 10 százalékos dráguláson, és még további 5-7 százalék esedékes. Kapronczai István, az Agrárgazdasági Kutató Intézet főigazgatója azonban a pékárukat kivéve a többi élelmiszernél nem tart valószínűnek két számjegyű áremelkedést az üzletekben. Legfeljebb 5-8 százalékosat, hiszen a magyar gazdaság nyitott. Az importtal letörhetők az árak, és a kereslet is gátat szab a nagyarányú drágulásnak.

Jellemző az egyik alföldi húsfeldolgozó esete, amely a megnövekedett költségeit ugyan csak 30 százalékos emeléssel tudta volna kompenzálni, de ezt annyira esélytelennek tartotta a vezetés, hogy mindössze 20 százalékos átadói áremelést kért a kereskedelmi partnerétől. Végül csak 15 százalékost tudott kiharcolni, ez nem is rossz, mert más csak 7-8-at ért el az októbertől már érvényes áraiban. Mégsem lehetett elégedett a cégvezető, mert a kolbászok után kilónként kapott mintegy 1800 forint a költségekhez képest kevés, de a 4000 forintot jócskán meghaladó fogyasztói ár a vásárlónak sok. A kereskedelem azonban nem engedett az akár 60 százalékot is elérő haszonkulcsból.

A tejpiacon sem jobb a helyzet, mert a nyerstej árát legalább 15-18 forinttal kellene emelni ahhoz, hogy ellensúlyozza a takarmánydrágulást. Ám ebből a nagyobb költségből Mélykuti Tibor, az Alföldi Tej Kft. ügyvezetője szerint a feldolgozók legfeljebb 5-6 forintot kaphatnak a magasabb átadói árakkal. Pedig ha ezekből az árszintekből nem tud kitörni az ágazat, novembertől már érezhető lesz a hazai tejhiány. „Tetemes veszteséget okoz a termelőknek, ha nem tudunk többet emelni az átvételi árakon” – ismeri el Mélykuti.

A feldolgozók saját kontójukra nem tudnak többet fizetni, mert márciustól folyamatosan nő az ő veszteségük is. A tavalyi magasabb tejár hatására az EU-ban és itthon is emelkedett az állatállomány, a tervezetthez képest 4-6 százalékkal nőtt a tejtermelés, kínálat alakult ki, miközben a vásárlóerő csökkent. Az unióban jelentős készletek halmozódtak fel, ez árucsoporttól függően 10-12 százalékkal lenyomta a termékárakat. Májusban a kínálati szabadpiacon így már 62-64 forintért is lehetett nyerstejet vásárolni, miközben a hazai termelőkkel kötött szerződések alapján 82-84-et fizettek literenként a tejüzemek.


Mélykuti Tibor attól tart, ha nem változik a tejpiaci helyzet, és marad a veszteség, akkor a hazai ágazat is olyan sorsra jut, mint a cukoripar. Vagy hasonló következik be, mint Szlová-kiában, ahol csökkent a termelés, és sok tejtermelő gazdaság bezárt. Ezen farmok egy részét dán és holland befektetők nyitják újra mostanában.

NEM VÁLLALJÁK ÁT
A megalapozott termelői nyomás tehát növekszik, a kereskedők mégis ellenállnak. A SPAR Magyarország partnerei közül több szállító jelezte áremelési szándékát egy árucsoporton belül, akár 25 százalékosnál is nagyobb mértékig. „A piaci verseny erős, jelentős áremeléseket a fogyasztók nem tudnak megfizetni, és a SPAR sincs abban a helyzetben, hogy ilyeneket átvállaljon” – közölte Fehér István, a társaság kommunikációs vezetője. A tárgyalások még amúgy sem zárultak le, az indokoltnál nagyobbnak tűnő növelési szándék megalapozottságát nehezen is kontrollálhatják, ha a költségnövekedést csak általánosságban indokolták a beszállítók. Azt viszont megerősítette a szakember is, hogy különféle termékcsoportokból, például egyes zöldségekből, gyümölcsökből, tőkehúsból, bizonyos tejtermékekből, esetenként tojásból az igényeknél máris kisebb a hazai kínálat.

Átnéznek rajta
Lassul a világgazdaság növekedési üteme, romlanak a konjunktúrakilátások. A világpiacon a nyersanyagárak mégis meglódulnak. Drágul az olaj és az élelmiszer szerte a világon. Inflációs szempontból az előbbinél egyszerűbb az eset: a változás azonnal megjelenik az üzemanyagárakban. A világpiaci mezőgazdasági árak megugrása a feldolgozatlan élelmiszerek inflációját növeli, majd beépül a feldolgozott termékek árába is – írja a jegybank egy elemzése. A feldolgozatlan élelmiszerek drágulása általában az ősz elején tetőzik, és pár hónap stagnálást követően a következő termés kilátásainak függvényében csökkenhet. A feldolgozott élelmiszerek árváltozása ősszel jelenik meg az inflációban, s később, a soros termés betakarításáig mutathat markáns emelkedést – vélik a jegybank elemzői.

Érdemes egy pillantást vetni a régiós árakra is. Feltűnő, hogy nálunk a nyersanyagok drágulása nagyobb mértékben jelenik meg az árakban, s ha lefut az ársokk, azok kevésbé csökkennek, mint a térség országaiban.

A jegybankok általában úgymond átnéznek az élelmiszerek- és az üzemanyagok drágulásán. Ezek árváltozásával úgysem tudnak mit kezdeni, ha emelkedik a magyar kamat, attól nem lesz olcsóbb a londoni tőzsdén az olaj. Gond akkor van, ha az áremelkedés beépül a hazai lakosság és a vállalatok inflációs várakozásaiba, és ennek megfelelően az árak nagyobb tempójú magasabb emelkedésére rendezkednek be. Na, pont ettől tart az MNB stábja. Szerintük ősszel már a volatilis tételektől megtisztított mutatóban, a maginflációban is megjelenik az élelmiszerársokk. Az MNB-n belüli megosztottságot jelzi, hogy a monetáris tanács többsége szerint ez nem következik be. Részben ezzel is indokolták a két meglepő kamatcsökkentést.

A jegybank elemzői szerint míg tavaly az élelmiszerárak 1,5 százalékponttal dobták meg az inflációt, az idén nagyjából egy százalékponttal emelhetik.„Szó sincs árrobbanásról. Szükségszerű és a költségek növekedésével arányos fogyasztói áremelkedés sosem volt Magyarországon, most sincs” – ért egyet Fórián Zoltán elemző, az Agrár Európa Kft. üzletág-igazgatója is. Azért nincs, mert a kereskedelmi láncok uralják a termékpályát. A fogyasztóra hivatkozva meghatározzák, hogy mennyit engednek a beszállítók által kért emelésből. Minden piaci szereplő jogosan igyekszik áthárítani a költségeit a vevőjére, de Fórián szerint káros, ha telehisztériázzák a sajtót, mert „a jajgatásokkal csak tömik a kereskedők zsebét”.

Sok év tapasztalata, hogy miközben a beszállítók megfelelő tárgyalási pozíciójuk hiányában nem tudják érvényesíteni a költségtöbbletet, a kereskedő meglovagolja a fogyasztó fejébe belevert drágulási hullámot, fölemeli a fogyasztói árat, és lefölözi a hasznot. Fórián úgy számol, hogy az élelmiszer-iparosok átadói ára emiatt jó, ha 8-10 százalékkal emelkedik, de a fogyasztói ár néhány terméknél akár 15-17 százalékkal is. Hangsúlyozza ugyanakkor, hogy csak a folyamat közepén vagyunk, tehát a végleges szintekről még nem lehet beszélni.

Áregyensúlyozás
■ 
Az élelmiszertermék-piramis tetején a kereskedelmi láncok határozzák meg a fogyasztói árakat.
■ 
A beszállító gyártók nem képesek a költségeiket érvényesíteni, mert a láncok a fogyasztás csökkenésére hivatkozva késleltetve és csak részben engedik emelni az átvételi árakat.
■ 
A kereskedelmi társaságok általában nem csökkentik a saját árrésüket a kisebb fogyasztói árakért, hanem az emelés mértékét ráterhelik a fogyasztóra.
■ 
A beszállítók által elért átadói áremelésnél nagyobb mértékű is lehet a fogyasztó számára a drágulás.
■ 
Az áremelési propaganda hatására a fogyasztó elfogadja a drágulás mértékét.


Az élelmiszer-feldolgozás beszorult a termelők és a kereskedelem közé. A gazdák és a kereskedők érvényesíteni tudják érdekeiket, a feldolgozók meg nem – állapítja meg Kapronczai István. A termékpályán belül az élelmiszer-feldolgozás van a legrosszabb helyzetben, pedig ez hosszú távon nem érdeke az ágazatnak. A káros jelenség következtében ugyanis egyre kevésbé feldolgozott termékeket, mezőgazdasági alapanyagokat, gabonát, húst szállítunk ki az országból, és ezzel munkahelyeket exportálunk. A másodlagos feldolgozású élelmiszerekből eközben az elmúlt öt évből háromban Magyarország nettó importőrré vált.


Barát vagy ellenség?
Az élelmiszerárak a következő fél évben továbbra is magasak maradhatnak, mert az Egyesült Államok, Oroszország és Ausztrália, a világ három legnagyobb termelője egyaránt visszafogja gabonaexportját az aszály miatt – írja a FAO. Az ENSZ mezőgazdasági szervezetének elemzése szerint a világpiac átvált keresleti üzemmódba, erre két éve nem volt példa. Világszinten összesítve az élelmiszerek hat hónapja nem látott tempóban drágultak szeptemberben. Az ezt mutató, 55 élelmiszer áralakulását követő index a kilencedik hónapban megközelítette a 216 pontot. Az elmúlt 20 év átlaga 130 pont körül volt. A FAO szerint a világ gabonatermése 2,29 milliárd tonnára csökken az idén a tavalyi 2,35 milliárdról. A világszervezet egy hónappal korábban még csaknem 9 millió tonnával nagyobb termésre számított.

Az időjárás a gazdák legnagyobb barátja vagy ellensége. Ez utóbbi címre azonban gyakran az állami szabályozás is pályázhat. Az Egyesült Államok kukoricatermésének nagyjából harmadából bioüzemanyag, etanol lesz. Ennek nyomán a rossz termés miatt még nagyobb az áruhiány, és még jobban emelkedik az ár. Az év elején Washington megszüntette az etanol támogatását, és behozatali vámot vetett ki rá. Az a törvény azonban továbbra is életben van, amely alapján az etanol meghatározott hányadát üzemanyaggá kell alakítani. Így jogszabály gondoskodik arról, hogy továbbra is magas maradjon a kukorica ára.

Az élelmiszeripar és a mezőgazdaság egyébként világszerte hálás terepe a félreértelmezett állami gondoskodásnak. A The Economist című brit lap gyűjtése szerint 2007 és 2011 között 33 ország vezetett be kiviteli korlátozásokat különböző élelmiszerekre. A mezőgazdasági termékek adásvétele a világkereskedelem kevesebb mint 10 százalékát adja, viszont az áruforgalmi korlátozások kétharmada vonatkozik rá. Ezek célja általában az, hogy ha a világpiacon megugranak az árak, akkor a helyi fogyasztók rendelkezésére álljon a hazai termés, ne alakulhasson ki áruhiány, és a drágulás se legyen irreális. Abban az esetben viszont, ha túl sok ország alkalmaz ilyen védekezőeszközt, akkora mennyiségű áru tűnik el a világpiacról, hogy az árak jobban felszaladnak, mint ha nem lenne kiviteli korlát. A rizs világpiaci árának 2006–08-as meglódulásából 45 százalék a kereskedelmi korlátozásoknak tudható be.

Világszerte aszályos volt a nyár. Rosszabb a vártnál a gabonatermés

Ezért is tekinti Éder Tamás, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének, valamint a Hússzövetségnek az elnöke a vállalkozások társadalmi felelősségének, hogy olyan megállapodásokat kössenek, amelyekkel a partner is képes fennmaradni. Pedig ha a kereskedelem a beszállítók költségnövekedését az élelmiszerek átadói árába nem engedi beépíteni, veszteségre kényszeríti partnereit. Minél tovább áll ellen a kiskereskedelem a beszállítók jogos kísérleteinek, annál nagyobb kárt, veszteséget okoz nekik. Mire végrehajtják az áremelést, félő, sokkal nagyobb lesz az ágazati termelés visszaesése, mint amit a drágulás indokolt volna, mert bedőltek a termelők. De ez is csak a hazai gyártóknak fáj, mert a piaci rést importtal töltik majd be a kereskedők. A külföldi gyártóknak ugyanis lényegesen nagyobbak a pénzügyi tartalékaik, hogy átvészeljék a nehéz időket. A következő fél-háromnegyed évben ezért eshet jelentősebben a húsipari termelés, mint amit a fogyasztói áremelkedés indokolna.



Másfelől viszont az is igaz, hogy nincs vásárlóerő. A 28-30 százalékos nettó áremelés a bevásárlóknak 40 százalékos fogyasztói drágulást jelentene. Ilyen mértékű emelést pedig nem fogadna el a fogyasztó, ezért támogatja az egyre szélesebb társadalmi összefogáson alapuló mozgalmat, hogy radikálisan csökkentse az állam az alapélelmiszerek forgalmi adóját. Az elkerülhetetlen termelői, feldolgozói áremelés így nem jelenne meg a fogyasztói árakban.

Az Ernst & Young tanácsadó cég által készített tanulmány szerint az áfa csökkentése visszaszorítaná a feketegazdaságot, ezen keresztül növelné a költségvetés adóbevételeit, egyben fékezné az inflációt is. A tanulmány szerint éves szinten az ágazatban csaknem 130 milliárd forint áfát csalnak el. A becslés mértéktartó, és csak az alapvető élelmiszerekre vonatkozik. A képlet egyszerű: az általános áfakulcs 27 százalék, ez nagyon magas, így igencsak megéri csalni. Iparági becslések szerint például kávéból évi 4000 tonnát értékesítenek számla nélkül. A hivatalosan kimutatott eladások évről évre csökkennek, 2011-ben például 22 ezer tonna volt a forgalom az egy évvel korábbi 24 ezer után. A kávét naponta fogyasztók aránya azonban a felmérések szerint évről évre változatlan. A tanácsadó szerint megéri megfontolni az alapélelmiszerek áfájának 10 százalékra való csökkentését.

Nem meglepő, hogy a SPAR részéről Fehér István is támogatná az ez irányú törekvést. Amikor korábban mérséklődött a forgalmi adó, szerinte bebizonyosodott, hogy a kereskedelem azt maradéktalanul visszaadta a fogyasztóknak. Tehát most is számítani lehet arra, hogy csökkennének az árak.

Más kereskedelmi felmérés szerint 10 százalékos áfával 6-13, átlagban 7-8 százalékkal is mérséklődhetne a jelenlegihez képest az egyes élelmiszertermékek fogyasztói ára. Ezzel becslések szerint az élelmiszeriparban évi 35 milliárd forint jövedelem maradna, amelyet végre fejlesztésekre, versenyképességet javító beruházásokra fordíthatna az iparág.



A javaslatnak azonban vannak kritikusai is. Szerintük az áfával való bármiféle játékot végül a kereskedők nyerik meg. Fórián Zoltán szerint „az elmúlt években többször éltünk meg forgalmiadó-módosítást. Bár drasztikus változásra még nem volt példa, valószínűsíthető, néhány hónapnál tovább nem lenne érezhető egy áfamérséklés hatása. Ha jelentősen le is csökkentik az adótartalmat, legfeljebb a soron következő drágulást lehet mérsékelni” – állítja az elemző. A növekvő kereskedelmi árrésben tűnne el az élelmiszergyártók által kiharcolt áfacsökkentés ármérséklő hatása, így a fogyasztás sem bővülne.

A kisebb adókulcstól, ha nem kapcsolódna hozzá hatékonyabb behajtás és sok elrettentő bírói ítélet, Fórián szerint a feketegazdaság sem fehéredik ki érdemben. A feketegazdaságot működtető mechanizmusok régóta kialakultak, életvitelszerűen működnek. Ezen az sem változtat, ha 27-ről 10 százalékra csökkenne az adókulcs, csak kisebb lesz az adóelkerüléssel elérhető extra haszon – meg persze a költségvetés bevétele.

Kapcsolódó cikkek