Huff Endre Béla a gazdasági fejlettség és a korrupció viszonyáról
A korrupció mértékéről óhatatlanul csak becsült értékeket ismerünk. Az elmaradt nemzetgazdasági bevételek alapján jó közelítésnek tekinthető, hogy a magyar feketegazdaság a GDP 30 százaléka körül mozog. Az elmúlt évre kalkulálva ez fejenként – a csecsemőket is beleértve – csaknem 8,4 millió forintot jelent! Érdemes újrafogalmazni a korrupció és a makrogazdaság viszonyának egy általános tételét. Egy adott térségre jellemző korrupció mértéke jól meghatározott GDP-arányos gazdasági veszteséget okoz. A fejlettség és a korrupció közötti viszony valóban szoros, de az irány fordított!

Kornai János kutatásai már a hetvenes években kimutatták, hogy a korrupció volt az az eszköz, amely egyfajta rendszerstabilizáló tényezőként működőképessé tette a szocialista gazdaságot. A nyolcvanas, kilencvenes évek fordulóján, a piacgazdasági átmenet időszakában az áruhiány megszűnt. A korrupciót ezt követően a pénzügyi eszközök hiánya generálta. Minél kevesebb a hozzáférhető pénz, annál nagyobb a korrupció, és fordítva. A gazdasági élet korrupcióra érzékeny szereplői a számukra fontosnak tartott térség helyzetéhez viszonyítják, arányosítják a maguk körülményeit, és éreznek korrupciós késztetést.

Ha mindezt a számok nyelvére lefordítjuk, a következőket kapjuk. A 2010-es bruttó nemzeti jövedelem (GNI) arányában a magyar korrupció Angliáéhoz képest háromszoros, Németországéhoz viszonyítva 3,4-szeres, Ausztriáéhoz mérten 4,64-szoros, míg az Egyesült Államokéhoz képest 3,68-szoros. Ezek után ne csodálkozzunk azon, hogy a közvélekedés által korruptnak tartott egészségügyi dolgozók és orvosok igen erős késztetést éreznek a külföldi munkavállalásra. A korrupciós csábítást meghaladó mértékű jövedelemért mennének el. Ha Magyarországon maradnak, úgy reális igényeiket kénytelenek korrupció útján kielégíteni.
A szerző a Szolnoki Főiskola docense, korrupciókutató

Jávor István a legális korrupcióról
A leghatékonyabb korrupciós klikkek azok, amelyek leginkább képesek legalizálni tevékenységüket, és tagjaik között tudhatják az ellenőrző rendszer egyes szereplőit is. Ezzel gyakorlatilag nullára csökkentik a kockázatokat. Sajátos korrupciós hálózatok jöttek létre a multinacionális cégek világában az államigazgatás egyes vezetőivel ápolt szoros kapcsolatokból. Az egyik nagyvállalat el akarta kerülni az egyes pénzügyi megoldásaihoz kapcsolódó adózási következményeket. Megkereste a pénzügyi tárca egyik akkori vezetőjét, és megkötötték az üzletet.

Megállapodtak egyes jogszabályok értelmezésében, átértelmezésében és az ügylet lebonyolításában is. A vállalat adótanácsadó cége hivatalos állásfoglalást kért az adott tranzakció értelmezéséről. Ezt a kérelmet azonban nem a szokásos hatósági állásfoglalást adó területre címezte, hanem annak a személynek, aki a szervezeten belül a korrupciós közvetítő szerepét töltötte be. Megszületett a megrendelt tartalmú hatósági állásfoglalás. Ez bárhol felhasználható, de az állásfoglalást adó számára semmilyen kockázattal és következménnyel nem jár. Sőt, az Alkotmánybíróság egy határozata – a 60/1992-es (XI. 17.) – éppen azt mondta ki, hogy az ilyen állásfoglalások semmilyen jogi erővel nem rendelkeznek. Az AB-határozat gyakorlatilag megágyazott a korrupciónak, hiszen a hatósági állásfoglalást jellege miatt bármikor fel lehet használni kockázat nélkül.

De térjünk vissza az eredeti esethez! A tanácsadó cég az állásfoglalás alapján tanácsot adott a multinak, amely ez alapján bonyolította le az elszámolást. A játszma következő lépéseként a multihoz revizorokat küldtek ki, akik egy adott időszakot ellenőriztek, véletlenszerű kiválasztással. Az adóellenőröket már várták, és megjelölték azokat a dokumentumokat a társaságnál, amelyeket a revizoroknak véletlenszerűen ki kell választaniuk. Ebben az előre megegyezett csali összegek voltak elrejtve, amelyeket az ellenőrök pillanatok alatt megtaláltak, jegyzőkönyveztek, a cég pedig elfogadta a kirótt bírságot. Ez az összeg az adónyereség körülbelül 5-7 százaléka volt.

Mindenki jól járt, a társaság nyereséget ért el, a revizorok jutalmat érdemeltek ki, a tanácsadó jelentős díjért kiváló tanácsot adott, a hivatal adóellenőri statisztikája javult, és a bevétele is nőtt. A szervezeteken belüli klikk egyes emberei közül volt, akit később jó állással jutalmaztak. Mások a hivatali kereteken belül működtetve ezeket a klikk-kapcsolatokat más ügyletekből szereztek maguknak nyereséget. Mindenki nyert, nem maradt ellenérdekelt fél. A hatóságoknál pont azokat kellene megkeresni, akik vagy benne vannak a klikkben, vagy csak elégedettek az érdekcsoport működésének kimenetelével. Olyan esettel is találkoztam, amikor valaki a rendőrséghez fordult. Ők azonban simán lepattintották magukról, hiszen a hatóságok állásfoglalása alapján történt minden, s az ellenőrzés jóvá is hagyta ezt.

A lebukás esélye gyakorlatilag nulla. Minden lépés törvényes, korrektnek látszik. Nincs zacskókban vagy nokiás dobozokban átadott pénz. Minden művelet hivatalos dokumentumokkal alátámasztott. Ez a nagyok játszótere, itt nem piti számlázási trükkökkel, feketén végzett munkákkal kell bajlódni: ez a legális korrupció.
A szerző az ELTE egyetemi docense, szervezetszociológus

Tracey Walker a beszállítói korrupcióról
Míg a befolyásos gazdasági érdekcsoportok hatását a magyarországi korrupcióra nem lehet túlbecsülni, addig a magyar vállalkozások integritásrendszereinek széles körben tapasztalható hibáit nem szabad alulbecsülni. Ez nem azt jelenti, hogy a vállalkozások ellenőrzési környezetével szemben támasztott követelmények túl magasak lennének, hanem sokkal inkább azt, hogy sok cég még azokat a legalapvetőbb kontrollokat és intézkedéseket sem vezeti be, amelyek alkalmasak lennének a korrupció azonosítására vagy megelőzésére.

Egy általunk vizsgált esetben, ha a compliance-részleg a beszállító nevét egyszerűen beírta volna a Google keresőbe, azonosíthatta volna a kockázatokat, ezzel közel 140 millió forintos veszteséget előzhetett volna meg. A vállalatoknak etikai szemléletű vezetésre kellene törekedniük, s figyelniük kellene a belső ellenőrzési és a compliance-funkciók kielégítő működésére. Számos helyi és kelet-közép-európai esetet vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy az ügyfelek elkerülhették volna a jelentős pénzügyi veszteséget, ha a belső ellenőrzés felfigyelt volna a korrupció/csalás korai jeleire. A KPMG 2011-ben megjelent kutatása szerint a tipikus csaló, beleértve a korrupciót elkövetőket is, 36 és 45 év közötti férfi, szenior pozícióban, és több mint 10 éve dolgozik az adott cégnél.

A korrupcióellenes intézkedésekkel kapcsolatban vannak pozitív kezdeményezések Magyarországon. Ilyen például a közelmúltban bejelentett, kormányzati szervekre vonatkozó korrupcióellenes program.  Egyre többen sürgetik a bejelentők védelmét célzó jogszabályok megalkotását. A korrupciós bejelentések többnyire nem terjednek ki a kormányzattal, a politikai szereplőkkel, illetve a közszférával kapcsolatos gyanús esetekre. Végül kedvező fejlemény az új adatvédelmi törvény is, amely bizonyos körülmények között megengedi a munkáltatóknak, hogy a munkavállalók személyes adataihoz, például e-mailekhez, azok beleegyezése nélkül hozzáférjenek.

A megbízható üzleti partnerek keresésekor egyre fontosabb, hogy a szervezet ismerje, kikkel áll üzleti kapcsolatban. Különösen fontos a beszerzések ellenőrzése. A mérnöki munkával, beszerzéssel és kivitelezéssel kapcsolatos vagy kulcsrakész szerződések széles körben elterjedtek a különböző iparágakban, például a nagyszabású közmunkaprogramok esetében. Míg a működési-átadási kockázatok nagy részét a szerződés a beszállítókra háríthatja, a korrupciós kockázatok nem tolhatók rájuk. Gyakran észleltük, hogy a beszerzést végző szervezet leveszi a kezét a korrupcióval kapcsolatos kockázatok kezeléséről, és kevés vagy semmilyen ellenőrzést nem gyakorol a beszállító felett, különösen az alvállalkozók kiválasztásával kapcsolatban.
A szerző a KPMG Forensic részlegének szenior menedzsere, korábban a dél-afrikai elnöknek közvetlenül alárendelt korrupcióellenes speciális vizsgálati egységnél dolgozott

Szerkesztőségünk ezzel a korrupcióról szóló sorozatot lezárta. A megjelent hozzászólók: Alexa Noémi (30. szám); Christopher Laska (31. szám); Fejéregyházi Attila (32. szám); Bánfi Tamás és Barabás Tünde (33. szám); Riedl Zsuzsa (34. szám); Tátrai Tünde (35. szám); Víg Dávid (36. szám); Papp József (37. szám); Jancsics Dávid (38. szám);  Pintér Zoltán (39. szám); Liliana de Sá Kirchknopf (40. szám)

Kapcsolódó cikkek