Minden ki van találva és semmi sem működik

Megvitatták Spanyolország, Görögország, Írország, Portugália és Ciprus helyzetét, megdicsérték az illető kormányokat az eddigi erőfeszítéseikért, és továbbiakra sürgették őket azzal, hogy ezeket majd megint megvitatják, legkorábban novemberben. Megtorpant a válságkezelő tervek, javaslatok évek óta heves rohama. Már minden ennyire rendben lenne? Nem valószínű - ennek ellenére még sincs mit megint kitalálni. A helyzet úgy fest, hogy már minden ki van találva, csak semmi sem működik.

Készen vannak az alkatrészek, már csak valamiképp össze kellene szerelni őket, hogy a válságmegoldó gépezet beindulhasson. "Be van fejezve a nagy mű" - csak a gép nem forog...Az utóbbi két év munkája megteremtette a fiskális - azaz költségvetési - unió elemeit. A tagállami költségvetés-alkotásra egységes feltételrendszer született. A költségvetés-alkotás és -betartás minden szakaszát ellenőrzi és szankcionálhatja a "központi kormány" - az Európai Bizottság - a megerősített túlzottdeficit-eljárásban. Csak még ezek az elemek nincsenek összeszerkesztve egységes, valódi közös költségvetéssé.Készül a bankunió: megvannak a tervek az egységes európai bankfelügyeletre és betétbiztosításra, a pénzügyi rendszer tényleges egységesítésére. Itt sem kell már semmi újat feltalálni, csak össze kellene állítani a rendszert a már meglévő közös felügyeletek közreműködésével. Ez azért is fontos lenne, mert az euróövezet új mentőalapja, az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) csak az egységes bankfelügyelet létrejötte után adhat közvetlenül pénzt bankok tőkefeltöltésére.

De ki viselje a tényleges terheket?

Az EKB nemrég vállalta megszorult országok állampapírjainak vásárlását, de azzal a feltétellel, hogy az ilyen ország átfogó mentőprogramnak is kedvezményezettje legyen. Ez is hatásos válságkezelő eszköz, csak nincs, miközben van.Az alkatrészek összeállítását ugyanis gátolja valami, és nem csupán a nemzeti szuverenitás féltése. A jó ötletek összeszerkesztésének fő akadálya, hogy ki viselje a válságkezelés tényleges terheit. Melyik euróövezeti ország vállaljon többet a többiek érdekében, és mivel tartoznak cserébe a szegényebbek? Ez viszont átvezet a még sorsdöntőbb, alapvető kérdéshez: ki viselje a terheket az emberek közül? A Nemzetközi Valutaalap (IMF) már tavasszal figyelmeztetett, hogy egyes országok - például Németország, Spanyolország - elsietik az államháztartás helyreállítását, túl sok áldozatot követelnek a kisebb jövedelmű polgároktól.Most az IMF szokásos őszi előrejelzés-, tanulmány- és statisztikasorozatának egyik darabja, a "Fiscal Monitor" (Költségvetési Figyelő) már tudományos pontossággal mutatja fel azokat a bajokat, amelyeket a hiánycsökkentő válságkezelés okozhat."A (költségvetési) hiánycsökkentés fenntarthatósága érdekében kritikus kérdés a jövedelemelosztás jelentős rosszabbodásának megakadályozása, mert nehéz olyan konszolidációt folytatni, amely alapvetően méltánytalan" - írták az IMF szakértői.

euró

Fotó: Getty/Europress

Igazságos növekedésbarát rendszer kell

Megállapítván, hogy az 1980-as évek óta a legtöbb fejlett és fejlődő országban számos okból nőtt a jövedelmek egyenlőtlensége, de az okok között eminensen szerepelt a szociális ellátórendszerek leépítése és az adóztatás progresszivitásának csökkentése is - számszerű arányokat közölnek, majdnem ötven ország adatait összesítve. Kiderül, hogy a költségvetési konszolidáció - kiadáscsökkentés, bevételnövelés, vagy mindkettő - a hazai össztermék (GDP) értékében mérve 1 százalékonként körülbelül 0,6 százalékponttal növelte a jövedelmek egyenlőtlenségét 1980 és 2010 között.A méréshez az IMF a társadalmi különbségek nemzetközi mérőszámát, a Gini együtthatót használja. Ez a bonyolultan előállítható, de kitűnően szemléltető mérőszám nullától százig terjedő skálán mutatja a helyzetet. A nulla Gini a jövedelmek esetében elméletileg azt jelenti, hogy mindenkinek egyforma a jövedelme, a száz pedig azt, hogy minden jövedelem egyvalakié, és a többiek nem kapnak semmit. A Gini együttható 0,6 százalékpontonkénti emelkedése - vagyis az egyenlőtlenség ilyen súlyosbodása - azonban csak átlag, amely a reformok természete szerint változhat. Az IMF tanulmánya szerint minden 1 százaléknyi GDP-értéknek megfelelő költségvetési kiadáscsökkentés - értelemszerűen mindenekelőtt a szociális ellátás szűkítése - átlagosan 1-1,6 százalékponttal növeli a Gini együtthatót. A költségvetési bevételnövelés viszont, ellenkezőleg, csökkentheti az egyenlőtlenséget, de csak ha nem a fogyasztási adókat emelik, hanem a jövedelemadókat, vagyis növelik az adóztatás progresszivitását. A progresszív jövedelemadóztatás arányának minden 1 százaléknyi növelése - a fogyasztási adók rovására - körülbelül 1,5 százalékponttal csökkenti a Gini együtthatót, vagyis csökkenti a jövedelmi egyenlőtlenséget a társadalomban az IMF mérése szerint.

Nyilvánvaló, hogy az egyenlőtlenség súlyosbítása válsághelyzetben sokkal károsabb és veszélyesebb, mint békeidőben. Nem is szólva arról, hogy a társadalom kisebb jövedelmű többsége fogyasztóképességének csökkentése mennyivel inkább akadályozza a GDP növekedését, mint amennyire gyorsíthatja azt - ha egyáltalán - a nagyobb jövedelműek helyzetének javulása. Márpedig a válságból való kilábalás kulcskérdése végül is a gazdasági növekedés. A válságkezelés terheinek elosztása, az elosztás megoldatlansága az, ami mostanában szükségképpen megakasztja a válságkezelő gépezet összeszerelését. Most már nem új meg új alkatrészekre, hanem igazságos és növekedésbarát rendszerre lenne szükség. A Madridban, Athénban és másutt tüntetők, sztrájkolók tízezrei mellett az IMF is ezt mondja.

Kapcsolódó cikkek