A halálom után megmaradó vagyonom 95 százalékát jótékony célra ajánlom fel. Mindig is ez volt az életcélom, mert tudom, hogy korábban milyen sokat jelentett nekem is a segítség. Ezt nem most mondom először, a kollégáim és a családom a kezdetektől fogva tudják – mondta az Origón nemrégiben megjelent interjúban Demján Sándor. A bejelentés azóta bejárta a hazai sajtót. A tény, hogy e szándék ekkora port vert fel, jól jelzi, mennyire ritka e mentalitás megjelenése a hazai közéletben.

VAN VÁLTOZÁS
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) tagjait ugyanakkor nem lepte meg a hír. Mint azt lapunknak Győri-Dani Lajos, a szervezet magyarországi ügyvezető alelnöke elmondta, Demján Sándor elgondolását jó ideje ismerik, szervezetük régóta kapcsolatban van vele, elnökükkel, Kozma Imre atyával rendszeresen konzultál. „Ez azonban csupán annyit jelent, hogy a legjelentősebb magyarországi karitatív szervezetek képviselőivel korábban már megosztotta elképzelését” – hangsúlyozta lapunknak az igazgató.

Az ország tehetősebb polgárai ellenben jellemzően nem ezt az utat járják. „Az általam is ismert jómódú emberek vagyonukat vélhetően újraosztják a családtagok, cégtulajdonostársak között. Azt tapasztalom, hogy a pénz, a vagyon életre kel. Ezért is meglepő Demján Sándor szándéka, amely azt jelzi, hogy azért olyan is van, hogy a pénzt birtokló ember dönt” – fogalmaz Győri-Dani Lajos.

Mind nagyobb ugyanakkor azok száma, akik – ha maximum oldalági örököseik vannak csupán – megodást keresnek vagyonuk hasznosulására. Ők nem szeretnék, hogy az államra szálljanak a javaik (Távozóban – Figyelő, 2011/43. szám), ezért általában egyházak, segélyszervezetek javára végrendelkeznek. Történt mozgás, van változás – hangsúlyozza Győri-Dani Lajos –, ám nem a gazdagok, hanem kimondottan a középosztály tagjainak körében. Lakás, nyaraló, ingóságok – autó, bútorok vagy herendi porcelánkészlet –, azaz jellemzően a polgári vagyon tipikus elemei kerülnek a szeretetszolgálathoz. 

VÉGAKARAT
Az MMSZ esetében évi négy-ötre tehető azoknak a hagyatéki eljárásoknak a száma, amelyekben örökösként szerepelnek. Az ingatlanok száma évente egy-kettő, értékük fél- és 14 millió forint között mozog. Sok esetben pénzvagyont vagy ingatlan-tulajdonrészt hagynak rájuk. Az esetek egy részében az örökhagyó konkrét szándékot, kedvezményezetti kört is megjelöl – például árva gyerekek, mozgássérültek –, ekkor természetesen ennek megfelelően kezelik az örökséget. Az ingatlanok egy részét értékesítik, a többit szociális célú hasznosítás címén rászoruló családok kapják használatra.

A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet nyolc éve alakította ki Végakarattal az életért elnevezésű adományfogadási módját, amelynek célja, hogy a nyugati társadalmakban évtizedek óta ismert és használt adományozási forma lehetőséget adjon a hagyatéki felajánlásokra Magyarországon is. Az azóta eltelt időszakban érkezett ilyen felajánlások értéke pár százezer forinttól a több tízmilliót érő ingatlanig terjedt. „Vannak olyan tehetős, de kevésbé jómódú adományozóink is, akik még életükben időt és energiát fordítanak a segítségnyújtásra, származzon vagyonuk akár üzleti tevékenységből, vagy jelentsen ez éppen hagyatéki felajánlást” – mondta lapunknak ifj. Kis Boáz, a szervezet sajtóreferense. Előfordult olyan is, amikor az örökhagyó több szervezetet is megjelölt kedvezményezettként.

Adakozásra több okból szánják el magukat az emberek: vagy egy tízezreket érintő katasztrófa – azaz érzelmi indíttatás –, vagy személyes kötődés áll a háttérben. Utóbbira példa az Udvarhelyszék környékéről származó, jól menő üzletember, aki a 2005-ös erdélyi árvíz idején jelentkezett támogatóként egy nagyobb összeggel. A segélyszervezet távoli célja, melyért társadalmi szemléletformáló akciók keretében is dolgozik, hogy az adományozás, a rászorulók segítése természetes legyen mindenki számára, akár rendszeres felajánlások formájában is.

A Magyar Református Szeretetszolgálat tapasztalata szerint jómódúak és középosztálybeliek segítenek elsősorban. Közéjük tartozik a Kaposváron élő Csíkszentmihályi-Lestyán Ferenc is. A 87 éves országos hírű mestercukrász ma is aktív: versenyeken indul, díjakat nyer, tanít, és rendszeres adományozó. Az egyház keretében támogatja a mentősöket, a vakok intézetét, a leukémiás gyerekeket, az erdélyi fiatalokat – és a sor hosszan folytatható. Családi házát is az egyházra hagyta. Havi rendszerességgel utal jelentős mértékű támogatást, és ha nagyobb összeghez jut, azt is egy az egyben jótékony célra ajánlja.

Ilyen volt a várostól kapott kitüntetés vagy a Szentendrén néhány éve megrendezett cukrászverseny zsűrijének különdíjával járó egymillió forint is. Van olyan erdélyi fiatal, akinek angliai tanulmányaihoz is hozzájárul, a tiszai árvíz idején pedig három családot támogatott. Mint azt a Figyelőnek elmondta, indíttatása gyermekkorából jön: nagyapja egy baráti társasággal együtt közösen vett egy tanyát, amelyen szegény gyerekek számára nyittattak iskolát. Az adakozás ízére környezetében senki nem kapott rá, pedig volt, hogy csekket vitt nálánál lényegesen jobb módú ismerősének – eredménytelenül.

Helyi szinten
A Magyarországi Református Egyháznak központi kimutatása nincs a hagyatéki eljárás útján beérkező vagyoni elemekről, azok jellemzően a segélyszervezeteknél jelennek meg. Hasonló a helyzet a Magyar Katolikus Egyházzal is. Tájékoztatásuk szerint előfordulnak olyan esetek, amikor magánszemélyek ingó vagy ingatlan vagyonukat vagy annak egy részét valamely egyházi jogi személyre hagyják. Utóbbiak köre azonban igen széles – egyházmegyék, szerzetesrendek, plébániák, egyéb egyházi fenntartású intézmények –, és ezek önállóan működnek, így központi, összesítő adatok nem állnak rendelkezésre.
JÓ CÉL KELL
Akad azért még, aki havonta hat számjegyű pénzösszeggel támogatja a Magyar Református Szeretetszolgálatot. Van, aki ingatlant ajánl fel, nemrégiben például egy Bács-Kiskun megyei tanyát, ott jelenleg hajléktalanok dolgoznak szervezett keretek között. „Alapvetően azt tapasztaljuk, hogy jó célt kell találni, és akkor jönnek az adományok” – mondja Gilicze Réka, a szervezet munkatársa. Évente hozzávetőleg tíz ingatlan tulajdonjoga száll a szervezetre, ezek értéke átlagosan négymillió forint. Ha pénzvagyont örökölnek, annak értéke egymillió forint körül mozog. Általában az idősotthonok lakói tesznek hagyatéki felajánlást, de az is előfordul, hogy fogyatékos gyermek szülei jelzik: öregkorukra szeretnének gondozást kérni számára, cserébe felajánlják ingatlanjukat.

A szakemberek vélekedése szerint ahhoz, hogy Demján Sándor példáját többen kövessék, az kellene, hogy nagyon transzparens módon menjen végbe egy-egy ilyen folyamat. Akkor talán mind többeket érintene meg a Magyar Református Szeretetszolgálat honlapjának szlogenje: „Csak az marad meg, amit továbbadunk.”

Kapcsolódó cikkek