Amerikának a jelek szerint nem hadsereggel, hanem közgazdasági eszközökkel sikerül legyőzni legelszántabb ellenségét. Egyre eredményesebbek ugyanis az Irán elleni gazdasági szankciók, s a jól megtervezett és kivitelezett nemzetközi akciókkal szemben a közel-keleti országnak nincs sok lehetősége.

Az iráni exportbevételek 80 százalékát az olaj adja. A szankciósorozat (az idei fejleményeket lásd külön) egyik kulcseleme az volt, hogy július elsejétől felfüggesztette az iráni olaj vásárlását az addigi legnagyobb beszerző, a napi csaknem félmillió barrelt vásárló Európai Unió. Ennek - az újabb amerikai szigorításokkal együtt - döntő szerepe volt abban, hogy az iráni fizetőeszköz, a riál az elmúlt hetekben 60 százalékot veszített az értékéből. Ma egyetlen dollárért már 30-40 ezer riált kell adni a feketepiacon.

Több utcai demonstráció is zajlott az elszabaduló árfolyamok miatt. A kormányzat kétségbeesetten próbálja stabilizálni a helyzetet. Hivatalosan dolláronként 25,97 ezer riálos árfolyamot szabtak meg, de ilyen szinten túl nagy lenne a kereslet. A pénzváltó cégek viszont nem mernek ettől eltérő kurzust hirdetni, ezért sokan közülük inkább ki sem nyitnak. Nem ok nélkül félnek: korábban több pénzváltót is letartóztattak azzal az indokkal, hogy spekulálnak a riál ellen, amikor piaci alapon határozzák meg az árfolyamot.

Közben a parlamentben egyre többen elégedetlenek Mahmúd Ahmadinezsád elnök tevékenységével. Konzervatív bírálói szerint nem az amerikai és európai szankciók hozták nehéz helyzetbe az országot, hanem a rossz gazdaságpolitika. Az elnök azt szorgalmazta, hogy szüntessék meg a benzin és az élelmiszerek állami támogatását, mert ez több milliárd dollárt emészt fel évente. A hatékonyságot rontó megoldás helyett a legszegényebbeknek pénzben folyósított szociális támogatás bevezetését tervezte. Az első lépést 2010-ben tették meg, de a terv folytatásától most visszariadt a parlament, azt a közelmúltban leszavazták. Egyre többen gondolják ugyanis, hogy a felpörgő - immár 25 százalék körüli - infláció fő oka az árak piaci alapokra helyezése. Az iráni gazdaság tavaly már csak 2 százalékkal bővült. A munkanélküliségi ráta túllépte a 15 százalékot, a 25 éven aluliak körében pedig már 23-nál tart.

A tömegek támogatásának visszaszerzése érdekében Ahmadinezsád már az atomprogramról is hajlandó lenne tárgyalni a nyugati államokkal, hogy ne csökkenjen tovább az életszínvonal. Ali Khamenei ajatollah, a legfelsőbb vezető viszont hajthatatlan, és még mindig az ellenállás gazdaságaként emlegeti Iránt. A mostani elnök mandátuma jövőre lejár, s mivel ez a második terminusa, nem indulhat ismét. Támogatói közül is egyre többen szorulnak ki a hatalomból, így nem tudni, a Nyugat kit tekinthet tárgyalópartnernek. Ezért is kétséges, mennyire vehető komolyan az a bejelentés, miszerint a magasan dúsított uránkészlet harmadát orvosi célokra felhasználható porrá zúzták.

Szankciók már hat éve vannak Irán ellen, de eleinte a rendszer meggyengítése volt a cél. Az utóbbi korlátozások azonban már nemcsak az olajkitermelésre vannak hatással, hanem az emberek mindennapi életére is. Az emelkedő árak miatt milliók nem tudják az élelmet és a gyógyszereket megfizetni, ráadásul mindkét létszükségleti cikkből hiány alakult ki. Ennek hatására vonultak utcára azok a tömegek, amelyek a 300 dolláros havi létminimum alatt próbálnának megélni. Így végül a nyugati országok elérhetik céljukat, s a kormány katonai beavatkozás nélkül is meggyengülhet.

Az olajvásárlások korlátozása mellett a pénzügyi tranzakciók betiltása a legfájdalmasabb. Ezek miatt ugyanis a világ negyedik legnagyobb olajexportőre akkor sem tud a pénzéhez jutni, ha sikerül olajat eladnia. Ugyanakkor Irán az import miatt is rá van szorulva a nyugati olajiparra, mert nem rendelkezik kellő finomítói kapacitással, így a BP-től, a Shelltől vagy a Totaltól kellene beszereznie a benzint. Ráadásul a nyugati cégektől juthat hozzá a speciális olajipari eszközökhöz is, ezek hiányában pedig hamar csökkenhet a kitermelés. Ennek jelei már ma is látszanak. Az amerikai Energiainformációs Hivatal becslése szerint a 2011 végi 3,6 millió barreles napi kapacitás az idei év végéig egymillióval apadhat, 2013-ban pedig már csak 2,4 milliós lesz. A nemzeti jövedelem 18 százalékát adó olajipar visszaesése miatt az iráni GDP jövőre 0,7 százalékkal zsugorodhat.

Idei szigorítások
JANUÁR. Japán csökkenti az iráni olaj behozatalát. Az EU bejelenti, hogy júliustól embargót hirdet az iráni olajra, és befagyasztja az ország jegybankjának betéteit.
FEBRUÁR. Az Egyesült Államok befagyasztja minden iráni pénzintézet és a teheráni kormány összes amerikai számláját.
MÁRCIUS. Az iráni bankokat az EU kezdeményezésére kizárják a SWIFT elektronikus átutalási rendszerből.
JÚLIUS. Az Egyesült Államok tovább szigorít, s az amerikai cégeknek megtilt minden kapcsolatot azokkal a vállalkozásokkal, amelyek iráni olajjal kereskednek.

Kapcsolódó cikkek