Valóra válhat minden jogvédő rémálma: a nagy internetes cégek egyre többet tudnak rólunk, egyszerű felhasználókról. Sőt, sok esetben az online vállalat jelzi a rendőröknek, hogy gyanúsan viselkedünk. Van, hogy a féltékeny párunk, haragosaink vagy éppen konkurensünk gyűjt adatokat webes aktivitásunkról. Az állami kiberháború egyes online kémlelőeszközei hamarosan beköltözhetnek a mindennapjainkba.

Vajon mennyire privát egy Facebookon folytatott beszélgetés? Egy a harmincas éveinek elején járó dél-floridai férfi már tudja, hogy semennyire, hiszen jelenleg is fogva tartják pedofília vádjával. Ennek alapját egy március elején rögzített online beszélgetés, csevegés adja. Ezt a párbeszédet a Facebook chatszolgáltatásán keresztül folytatta a szexről egy 13 éves lánnyal, akivel egy találkozót beszélt meg másnapra, a lány iskolai órái után. A Facebooknál azonban külön intelligens, tanítható szoftverrendszer figyeli a chaten elhangzott minden mondatot. A közösségi oldal riasztotta a rendőrséget, másnap le is tartóztatták a férfit. A fiatalok elleni szexuális bűncselekményekre az FBI különleges csoportja figyel, s bár a cél ez esetben nemes, azonban a totalitárius vagy autoriter rezsimek is könnyen felhasználhatják ezt az egy gombnyomásnyi automatizálást a privát szféra ellenőrzésére.

Az Egyesült Államok képviselőháza vitába is keveredett a kínai Huawei céggel. A napokban született meg a jelentésük: tizenegy hónapnyi kutakodás után az amerikai vizsgálóbizottság azt állította, hogy a Huawei (és más kínai nagyvállalatok) távközlési technológiáik, és amerikai vállalatfelvásárlásaik révén nagy nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek. Eszközeiken fut ugyanis keresztül a net egy részének adatforgalma, így elvben érzékeny információkat juttathatnak a kínai kormányzatnak. A vádat a hálózati eszközöket gyártó amerikai Cisco legnagyobb konkurensének számító Huawei cáfolta. Szerintük „a bizottság előítéletek és politikai elvárások alapján döntött".

HOGYAN MŰKÖDIK?

A történetek jól mutatják: az interneten semmi sem lehet teljesen a magánügyünk. Az adatok (levelek, bejegyzések, csevegések, fotók és videók) pedig könnyen kerülhetnek világcégek, hatóságok, esetleg konkurensek vagy rejtélyes harmadik személyek kezébe. Nem is szólva arról, hogy az adatok milliárdjaiból nem kézi erővel kell kibogarászni a lényeget, hanem okos szoftverek százai, ezrei könnyítik meg a dolgot.

A Facebook és más hasonló oldalak által használt rendszerek többszintűek. Első lépésben speciális szoftverek figyelik a sok millió beszélgetést, és olyan kifejezések, szavak után kutatnak, amelyek gyanút kelthetnek. Például azért, mert korábban már letartóztatott bűnözők használták őket, az ilyen kulcsszavak, kifejezések, szókapcsolatok adatbázisa pedig folyamatosan, minden nyelven bővül. A szexuális témájú beszélgetések esetén a közösségi oldalakon gyanút kelthet az is, ha a két fél között nincs igazán szoros kapcsolat, illetve, ha a regisztráció során megadott életkoruk feltűnően eltérő. Az ilyen jellemzők alapján gyanúsnak ítélt beszélgetéseket gép szűri ki, ám azok valódi tartalmát például a Facebook esetében már a munkatársak vizsgálják felül. Ők, mint láttuk, szükség esetén értesíthetik akár a rendőrséget is. De hasonló elven működő szoftverrendszereket használnak jó ideje a nemzetbiztonsági szolgálatok és a terrorelhárítási szakemberek is, csakhogy ezekről nyilván vajmi kevés a megbízható, ellenőrizhető információ.

(Hogyan figyel minket az internet? Mit tehetünk ez ellen? További részletekért kattintsin IDE (link) vagy keresse a Figyelő hetilap friss, 43-ik számát az újságárusoknál.)

A lengyeleket választják a magyarok helyett a kínaiak

Míg a lengyel projektekért szinte ölre mennek a kínai befektetők, addig nálunk kevés Kínából érkező beruházást lehet felmutatni. A BorsodChem két évvel ezelőtti felvásárlásán, a citromsav¬gyárprojekt minapi elindulásán és a ferihegyi gyorsvasút ábrándjain túl inkább csak üres elvi megállapodások és óriási stratégiai különbségek jellemzik a két ország gazdaságpolitikai viszonyát.

Varsó igen aktív a kínai tőke vonzásában, Magyarországon viszont szinte alig történt valami Li Ko-csiang kínai miniszterelnök-helyettes ez év május eleji budapesti látogatása óta. Igaz, a magyar fél a kutatás-fejlesztés területére szeretne kínai tőkét csábítani, míg a másik oldalon inkább a logisztika, az energetika és a kapcsolódó elosztás, valamint az egyéb, nemzetgazdaságilag fontos és érzékeny ágazatok felvásárlásában gondolkodnak. Mi sem áll távolabb a jelenlegi magyar politikai irányvonaltól! Aligha valószínű, hogy mi is több száz céges kínálati listával mennénk a tárgyalásokra. Talán ez is az oka, hogy a várt k+f együttműködés sem tart sehol.

A Figyelő legújabb számából kiderül, hogy a stratégiai különbségeken túl, miért ódzkodnak a kínaiak a magyar piactól, valamint hogy mi a magyar kormány terve a trend megfordítása érdekében.

Százmilliárdos stadion-beruházás: lesz rá pénz?

Néhány napja úgy jött elő a kormány egy olimpiai komplexum tervével, mint ahogyan a bűvész húzza elő a nyulat a kalapjából. Az összegek egyelőre nem nyilvánosak, ám számításaink szerint az eddigi stadionprojektekkel együtt akár 200 milliárd forintra is felduzzadhat a számla.

A gigaprojektnek új stadion- és csarnoképítés, a Millenáris sportpálya felújítása, a Kisstadion korszerűsítése és befedése, akár 20 ezer néző befogadására is alkalmas uszodakomplexum kialakítása, tornacsarnok felhúzása, valamint az egész környék modernizálása is része. Nagyságrendjét mindennél jobban jelzi, hogy csak a tervezői munkálatokra több mint 100 fős mérnöki csapatot állítanak fel. A korábbi ígéretek szerint az elkövetkező négy évben három jelentős futballstadiont kellene felhúzni kizárólagosan állami pénzből - a Debrecen és a Fradi pályája mellett az új nemzeti stadion tartozik ide -, valamint egy kis ékszerdobozt Felcsúton, elsősorban a társaságiadó-kedvezményre (az úgynevezett taopénzekre) támaszkodva. A mostani óriás léptékű nekirugaszkodás azért is meglepő, mert a két budapesti projekt megvalósítása enyhén szólva is döcög.

Lesz erre pénz? - veti fel a Figyelő a legújabb, 43. számában.