Gazdasági célként a Bizottság hosszú távon szeretné stabilizálni az élelmiszer-ellátást, amelyet a folyamatosan növekvő globális népesség és élelmiszerárak indokolnak. Ennek érdekében fenntartanák a jelenleg az uniós agrár-költségvetés közel 75 százalékát kitevő közvetlen támogatások rendszerét , amelynek működése közgazdasági szempontból teljesen abszurd. Először is a közvetlen támogatások a mezőgazdasági szektor egészét (input-előállítók, földtulajdonosok, stb.) támogatják a gazdálkodók helyett, miután a befolyt többlet jövedelem egyrészt a föld értékét növeli, másrészt termelési költség-növekedést generál a mezőgazdasági gépgyártók vagy éppen vetőmag-előállítók oldaláról. Másodszor a közvetlen támogatások tagállamok közötti elosztása rendkívül egyenlőtlen, akár öt-hatszoros különbségeket is mutat hektárra vetítve, ráadásul az új tagállamok évekig nem részesülhettek annak 100százalékos mértékében. A brüsszeli propagandával ellentétben ez a támogatási forma nem járul hozzá az élelmezés-biztonsághoz sem, miután folyósítása termeléshez nem kötött, így a gazdálkodó akkor is kapja azt, ha nem termel semmit.

A természeti erőforrások fenntartható kezelésén a KAP a jövőben az ún. zöld kritériumoknak való megfelelést érti, amelynek hiányában a gazdák nem részesülnének közvetlen támogatásban. A zöld - propaganda célja az európai mezőgazdaság környezeti fenntarthatóságának növelése és a közjavak előállításának támogatása, míg valódi célja a közel 40százalékot felemésztő agrárköltségvetés legitimizálása. A zöldítés környezeti hatásai azonban nem világosak. Miután Európában semmilyen előzetes hatástanulmány nem készült a környezeti értékek állapotáról, nem tudni, mihez képest mérnék a környezet állapotának javulását .

A szakmában ráadásul nincsen egyetértés arról, hogy milyen módszert alkalmazzanak a környezeti értékek gazdasági mérésére. Semmi okunk nincsen feltételezni például, hogy azért, mert egy görög farmer több közvetlen támogatást kap, környezetileg is többet érnek a földjei. A tervezet ráadásul tovább ronthatja az uniós gazdák amúgy is megtépázott versenyképességét, miután plusz terheket ró rájuk, növelve költségeiket és ezzel csökkentve az élelmiszer-termelést. Mindezt egy olyan helyzetben, amikor az élelmiszerárak amúgy is az egekben vannak. A zöldítés ellen hat az is, hogy több ezer új bürokratát kellene felvenni unió-szerte, hogy a tervezett rendszert működtessék.

A KAP hosszú távú társadalmi célja a kiegyensúlyozott területi fejlődés, amellyel a a vidéki foglalkoztatottságot és munkahelyteremtést támogatná. Legalábbis elvben, a konkrét javaslatok ugyanis továbbra is a "jól bevált" rendszerben maradnak, ahol jelenleg vidékfejlesztés címén a források közel 80százaléka a mezőgazdasági üzemek versenyképességének fejlesztésére, illetve agrár-környezetvédelmi intézkedések finanszírozására megy.

A vidékfejlesztés már régen nem a vidék fejlesztéséről, hanem mindenféle mezőgazdasághoz kötődő intézkedés egy kalap alatt való kezeléséről szól. Szomorú például, hogy a jövőre vonatkozó bizottsági tervekben nincs kidolgozva a vidéki szegénység felszámolásának, a vidéki munkahely-teremtési és jövedelemszerzési lehetőségek bővítésének, illetve az egyre inkább mélyülő városi-vidéki jövedelem-különbségek kezelésének a kérdése. Bizonytalan tehát, hogy a KAP vajon mennyire képes változtatni a vidék problémáin, különösen úgy, hogy a vidékfejlesztéstől további forrásokat vonnának el a piaci intézkedések támogatására.

Sajnos úgy tűnik, hogy a papírhalmok, a folyamatos tárgyalások és sürgető határidők között elveszik a lényeg. A KAP egyre inkább elszakadni látszik a valóságtól és mintha a döntéshozók zárt szobákba a számítógépeik mögé rejtőznének ahelyett, hogy kinyitnák az ablakot és körülnéznének az őket körülvevő világban. Az elmúlt hónapok Európa-szerte az agrár-lobbi közös költségvetést védő kampányától voltak hangosak. Globális élelmezési és környezeti katasztrófával fenyeget minden érdekcsoport, amennyiben a jelenleg válságban lévő eurózóna akár egy euróval is csökkenti a KAP költségvetését. Szinte senkit sem érdekel ma már, mire és hogyan költjük el az uniós agrár-pénzeket, csak az a lényeg, hogy minél többet költhessünk. Már csak egyben bízhatunk: ha valaki lát minket fentről, az becsukja a szemét.

A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa

Kapcsolódó cikkek