Tutanhamon az egyiptomi Újbirodalom rendkívül zavaros időszakában élt, a 18. dinasztia tizenkettedik fáraója volt. Vélhetőleg Kr.e. 1354-ben született, kilencévesen került a trónra, amelyen csak kilenc évet töltött. Bár Tutanhamon politikai szempontból az egyik legjelentéktelenebb uralkodónak bizonyult, a sors fintora, hogy ma mégis ő az egyik legismertebb fáraó, mert az ő szinte érintetlen sírját találta meg világszenzációt keltve Howard Carter brit régész.

Az ügyes kezű, festőnek is tehetséges Carter rajzolóként került tizenhét évesen Egyiptomba, ahol a felső-egyiptomi műemlékek főfelügyelője, majd Alsó-Egyiptom régészeti felügyelője lett. Állásából 1905-ben azért bocsátották el, mert egy ásatás őreinek megengedte, hogy megvédjék magukat néhány részeg turistával szemben, az incidens után pedig nem volt hajlandó bocsánatot kérni a "sértettektől". A szerencse azonban mellé szegődött, 1907-ben a dúsgazdag Lord Carnarvon őt kérte fel ásatásainak vezetésére. A munka kezdetben kiábrándítóan eredménytelennek bizonyult, de amikor a jó kapcsolatokkal rendelkező arisztokrata ásatási engedélyhez jutott a Királyok Völgyében, Carter az egyik sírt a másik után találta - csakhogy mindet üresen, kirabolva.Carter fejébe vette, hogy megtalálja Tutanhamon fáraó végső nyughelyét, az egyetlent, amelyet még nem fedeztek fel a Királyok Völgyében.

Évekig csak a semmit ásatta, mígnem 1922-re - 15 év után - Lord Carnarvon türelme elfogyott és közölte: jövőre már nem ad pénzt a munkákra. Carter ekkor úgy döntött, átvizsgálja az utolsó területet is, VI. Ramszesz fáraó sírjának környékét. A kitartás elnyerte jutalmát: 1922. november 4-én rátalált egy tizenhat fokból álló lépcsőre, amely egy bevakolt ajtóhoz vezetett, másnap pedig Nebherepure (Tutanhamon koronázási neve) fáraó sírjának érintetlen bejáratára. Az ajtó mögött egy sziklába vágott, újabb ajtóhoz vezető folyosót találtak, ez volt a sír előterének bejárata. Innen két további helyiség nyílt: egy mellékszoba és a sírkamra, ennek sarkán egy alacsony nyílás újabb kis szobába vezetett.

A Carter által kincstárnak elnevezett helyiség tartalmazta a temetési szertartásnál használt legértékesebb tárgyakat.A titkát 3300 éven át őrző sírra 1922. november 26-án vetült először emberi pillantás, elsőként Carter, mecénása és annak lánya vehette szemügyre a felhalmozott kincseket. Talán a legjelentősebb lelet egy vörös homokkő szarkofág volt, amelyben egymásba helyezve két aranyozott fából készült és egy színaranyból készült, múmiaformájú koporsó feküdt. Az aranykoporsót 1925. október 28-án nyitották ki, s szemük elé tárult a színarany, üveg- és féldrágakő-berakásokkal díszített halotti maszk, amely megőrizte Tutanhamon arcvonásait. A lelet gazdagságára jellemző, hogy csak katalogizálása több évet vett igénybe, a kincsek nagy része a Kairói Múzeumba került.

A sajtó kitüntető figyelme "sztárt csinált" a régészből, aki felolvasásokat tartott, s maga is műgyűjtő lett. Hivatalos kitüntetést azonban nem kapott, végül hatvannégy éves korában, 1939. március 2-án halt meg rákbetegségben.A felfedezés után tizenhét évvel bekövetkezett halála a legjobb cáfolat a nagyközönséget a káprázatos kincseknél is jobban izgató "fáraó átkára". A bulvárlapok ugyanis szenzációként tálalták, hogy a feltárást követő évben meghalt Lord Carnarvon, majd gyors egymásutánban 27 haláleset történt az ásatásban részt vevők és a velük érintkezésbe kerültek között.

A prózai igazság azonban az, hogy vélhetőleg nem a múmia, inkább a felfedezés nyomon követésétől eltiltott újságírók bulvárbosszújáról lehetett szó. A "válogatós" átok ugyanis a feltáráskor jelenlévő 26 ember közül csak hatot talált meg tíz év alatt, a múmiát boncoló orvos pedig egyenesen 87 évet élt meg.

Kapcsolódó cikkek