Akárki is nyeri a mai elnökválasztást, mindenképpen szembe kell néznie az USA gazdasági nehézségeivel - mondta a Figyelő Onlinenak Simai Mihály a Világgazdasági Kutatóintézet munkatársa, aki szerint sem a republikánus, sem a demokrata jelölt nem lesz képes gyors és látványos eredményt elérni. Az Egyesült Államok elnökének ugyanis olyan problémákkal kell majd megküzdenie, mint a 10 százalék körüli munkanélküliség, a GDP 100 százalékát is meghaladó államadósság, a lakossági fogyasztás lassú növekedése, valamint a nagyvállalatok külföldre települése.

A republikánus Mitt Romney és a demokrata Barack Obama más úton javítanák a gazdaság állapotát, bár szakértők szerint a különbség gyakran csak a választási szlogenek szintjén jelentkezik. Obama például nagy hangsúlyt fektetne az energiapolitika területén a megújuló energia fejlesztésére, míg Romney inkább a hagyományos szektorokat fejlesztené. Ez azonban nem több választási jelszónál, miután a nagy energetikai cégek befolyása továbbra is igen erős, bizonyos üzleti érdekeket pedig nem lehet figyelmen kívül hagyni - hívta fel a figyelmet Simai Mihály.

Adórendszer: gazdagoknak adna Romney, kisvállalkozásokat sújtaná Obama

Az idei kampány egyik központi eleme volt az adórendszer átalakítása. Mitt Romney szerint ugyanis az a gazdasági fejlődés gátja, hogy az állam túl sok adót von el a középosztálytól, és így nem nő a belső fogyasztás, és a kisvállalkozások sem képesek arra, hogy több embert foglalkoztassanak. Az Egyesült Államokban egyébként jelenleg progresszív adózás van érvényben, amely jelenleg 10 és 35 százalék között 6 adósávot ismer.

A kérdés azért is került a középpontba, mert a George W. Bushhoz köthető, határozott időre meghirdetett adócsökkentés idén év végén jár le. Obama csak azoknak adna adókedvezményt, akik évi 250 ezer dollárnál kevesebbet keresnek, míg Romney kibővítené a jogosultak körét. A republikánus jelölt programja szerint rosszabbul járnának az alacsonyabb keresettel rendelkezők, de az évi 1 millió dollár felett keresők még több pénzt vihetnének haza. Mindez azt jelenti, hogy Romney tervével közvetlenül a vagyonosak járnának jól, közvetve pedig - a növekvő fogyasztás miatt - a kisvállalkozások, míg Obama programja a szegényebb rétegeket segítené, de hátráltatná a kisvállalkozásokat.

Egekben a munkanélküliség

A hivatalos statisztikák szerint az Egyesült Államokban jelenleg 7,9 százalékos a munkanélküliségi ráta, valójában viszont ennél jóval magasabb, 12 százalékos lehet a munkanélküliek aránya - véli Simai Mihály. Szerinte ezzel csak úgy lehet majd felvenni a harcot, ha valamelyik jelölt nyíltan protekcionista jelszavakat hangoztat, miután elengedhetetlen a nagyvállalatok fizikai termelésének hazatelepítése. Az USA teljesítményét ugyanis nagyban rontja, hogy a nagyobb cégek mind külföldön dolgoztatnak, így pedig a határokon kívül teremtenek munkahelyeket is.

Obama munkahelyteremtést célzó terveiben adókedvezménnyel csalogatná haza az elmúlt 30 évben külföldre menekült vállalatokat. A demokraták jelöltje szerint inkább az állami beruházásokra kellene helyezni a hangsúlyt, hosszabb távon pedig az új technológiák kiaknázása lenne a célja. Romney állami beruházások helyett további adócsökkentésekkel serkentené a növekedést.

Simai Mihály szerint az a probléma az amerikai munkanélküliek szerkezetével, hogy csak egy szűk részük számít jól képzettnek. Őket a válság enyhülése után szívesen visszavennék a cégek, de a szakképzetlen társaik jóval kedvezőtlenebb helyzetben vannak. Őket legfeljebb az építő iparban, állami beruházásoknál, vagy a kisvállalkozásokban lehetne foglalkoztatni, utóbbihoz viszont arra lenne szükség, hogy nagyobb mértékben nőjön a belső fogyasztás. A benzinkutas ugyanis csak akkor tudja bővíteni a kiszolgáló személyzet létszámát, ha elegendő bevétele keletkezik.

Brutális államadósság

Az amerikai kormány - előbb Bushé, utóbb Obamáé - a klasszikus módszer szerint dollárbilliókkal sietett a 2007-től válságba került gazdaság segítségére: adókönnyítéssel és a kormányzati kereslet növelésével, közte infrastrukturális programokkal. Kevésbé klasszikus módszereket is alkalmazott: "államosított", azaz részvényeket vásárolt bajba került bankokból, vállalatokból, és támogatta a lakáshiteleseket. Az ezzel járó többlet hitelszükségletet részint a piacról, részint a szövetségi tartalékbankrendszer (Fed) pénzhígításából fedezte: a Fed a maga teremtette új pénzből vásárolt amerikai kincstárjegyeket.

Így aztán az amerikai kormányzat adóssága mostanra a GDP 108 százalékára nőtt a 2006-os 64 százalékhoz képest. A külső adósság 11,3 ezer milliárd dollárnyi, a GDP 72 százalékára rúg. Az államháztartás belső adóssága - elsősorban a társadalombiztosítási alap felé - 4800 milliárd dollár. Külföldi hitelezők kezében csak az első rész mintegy fele van. A szegények biztosítása is tét Barack Obama két évvel ezelőtt elfogadott és minden amerikait egészségbiztosítás megkötésére kötelező reformja a választási kampány forró vitatémája volt. A republikánusok győzelmük esetén szeretnék hatályon kívül helyezni a törvényt.

A mindenkori, törvényben rögzített adósságplafon az amerikai kormány pénzügyi működésének kerete: a plafonig külön törvényhozási felhatalmazás nélkül vállalhat kötelezettségeket, vehet föl hitelt, de ha a plafont áttöri, akkor onnantól szinte minden centhez külön engedély kell a honatyáktól. Eredetileg ez így is volt az Egyesült Államok létrejöttétől 1917-ig. Az amerikai alkotmány szerint az Egyesült Államok adósságáért a kongresszus felelős, ezért a kongresszus engedélye kellett minden egyes állami adósságvállaláshoz. Az első világháborúban való részvétel, a világhatalommá válás szükségletei felülírták ezt a nehézkes módszert. A kongresszus azóta rendszeresen adósságplafont állapít meg a kormány számára, ameddig az önállóan vehet fel kölcsönt.

Tavaly nyáron csak az utolsó pillanatban sikerült megállapodni az emelésben, de szigorú feltétellel: ha a kormány nem áll elő részletes tervvel a költségvetési hiány és az adósság csökkentésére, akkor 2013. január elsejével automatikus adóemelések és kiadáscsökkentések lépnek életbe. Ezt hívja azóta "költségvetési szirtfoknak" a gazdasági szakzsargon.

Obama a szövetségi kormány kiadásait a GDP 22 százalékánál akarja tartani, Romney 20 százalék alá csökkentené ezt az arányt. Obama 2013-as költségvetési javaslata azt állítja, hogy a deficit 2017-re a GDP 3 százalékára csökkenthető, miáltal a közadósság a GDP 77,1 százalékára apadna szintén 2017-re. Romney azt ígéri, hogy 2020-ra kiegyensúlyozná a költségvetést, de a közadósságra nézve eddig senki sem tudott határidőket kihüvelyezni a javaslataiból.

Simai Mihály szerint a kérdés az, hogy melyik adminisztráció hajlandó inflációval kezelni az államadósságot. Az államadósságnál ugyanis nem a visszafizetés a fő eszköz, hanem a elinflálás vagy a kinövés. Ehhez viszont 3,5-4,5 százalékos növekedésre lenne szükség - tette hozzá.

Kapcsolódó cikkek