Két tanulsága biztosan van a globális válságnak és az eddigi válságkezelésnek. Az egyik a világgazdasági szereplőket jellemző nagyfokú alkalmazkodás, a másik az infrastrukturális beruházások kulcsszerepe. Miközben a javuló makrogazdasági adatok újra a globális növekedés erősödése felé mutatnak, még mindig nem zárható ki, hogy elvesztegetett évtized lesz ez a mostani. A konjunktúra beindulásának azok a nemzetállamok lehetnek az elsődleges haszonélvezői, amelyek korábban lefektették a növekedés potenciális kibontásához szükséges infrastrukturális alapokat. A meghatározó gazdasági centrumok aktuális helyzetének áttekintése mindenesetre kedvező képet mutat, amit a lakossági befektetők is képesek lehetnek kiaknázni.

Az Egyesült Államokban a monetáris és fiskális ösztönzési rendszer együttese a változások ellenére is hatékony maradhat. Az ottani munkaerő- és ingatlanpiac élénkülése immár vitathatatlan, a fogyasztói bizalom is javul, a gazdaság szereplői pedig egyre látványosabban mérséklik adósságaikat. A világ vezető gazdaságánál minden adott ahhoz, hogy megteremtse a feltételeket a magas hozzáadott értékű iparágak letelepedéséhez.

Ennek tovagyűrűző hatásai jótékonyan hathatnak az infrastrukturális beruházásokra is. Az amerikai gazdaság alapvető jellemzője továbbá a nagyfokú alkalmazkodóképesség. Mindezeken túlmenően olyan alternatív trendek előretörését is láthatjuk, mint például a közel-keleti függőség csökkenése az úgynevezett olajhomok feldolgozásával, a földgázkitermelés technológiai fejlődése és a cseppfolyósított földgáz hasznosítása.



Az adósságkrízis középpontjában lévő Európai Unió, ha lassan is, de szintén kezdi hatékonyabban kezelni a válságot. Az utóbbi időben lezajlott európai beruházások között az egyik legjelentősebb a londoni nyári olimpia megrendezése volt, ez a brit gazdaság erejéhez mérten is számottevő, 14-15 milliárd dollárnyi (több mint 3 billió forintnyi) privát és állami invesztíciót igényelt. Az EU, a folyamatosan napirenden lévő világgazdasági problémák ellenére, a 2014–2020-as időszakban megközelítőleg 40 milliárd eurót (11,2 billió forintot) szán telekommunikációs, közlekedési és egyéb beruházásokra. Emellett a kohéziós alapok jelenleg is tartó 2007–2013-as periódusának szintén komoly gazdaságélénkítő hatása van.

A feltörekvő régiók több kihívással is szembenézhetnek, ám világgazdasági húzóerejük fennmaradhat. A következő években dollártízmilliárdok elköltésére számítunk, elsődlegesen annak érdekében, hogy csukódjék az olló a fejlett és fejlődő piaci infrastruktúra korszerűségi szintje között. A fejlődő országok urbanizációs robbanását a globális tőzsdéken jegyzett multinacionális vállalatok részvényein keresztül érdemes megközelíteni.

A távol-keleti részvénypiacok – elsősorban Kína – közelmúltban látott alulteljesítésének mögöttes indoka az európai piacokkal szembeni magas exportkitettség, valamint a helyi ingatlanszektor megbillenése. Ezen kockázatok megfelelő gazdaságpolitikai változások – például a belső fogyasztás élénkítése, a túlfűtöttség mérséklése – esetén kezelhető szinten maradhatnak, ám megoldásukig óvatosságra késztethetik a befektetőket. Az indiai részvénypiac a 2012-es év egyik nyertesének számít; a gazdaságpolitika továbbra is támogató, s az idén már bejelentettek egy 1000 milliárd dolláros, 5 évre szóló infrastrukturális beruházási tervet.

Ázsia mellett a latin-amerikai régió is határozottan a felzárkózás jeleit mutatja. Brazília politikai és gazdasági súlya tovább növekedett, ezt jól tükrözi, hogy 2014-ben labdarúgó-világbajnokságnak, 2016-ban pedig nyári olimpiának ad otthont. Mindkét világverseny komoly egyszeri beruházási nyomás alá helyezi a helyi gazdaságpolitika irányítóit, akik megközelítőleg 50 milliárd dollárt (11 billió forintot) költenek fejlesztésekre.

Az infrastrukturális beruházásokat nem csupán tisztán közpénzből, hanem piaci alapon is finanszírozzák. Egyértelmű tehát, hogy attraktív hozampotenciállal rendelkező célpontokat lehet találni, érdemes azonban ezt a feladatot rábízni szektorfókuszú részvényalapokban vagy abszolút hozamú stratégiák mentén gondolkodó vagyonkezelők döntéseire.

Kapcsolódó cikkek