Erdogan nem elégszik meg azzal, hogy pártja immár tíz éve töretlen hatalomnak örvend. Komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy átírhassa az alkotmányt, és így - bár miniszterelnöknek már nem jelöltetheti magát - elnökként akár 2023-ig is folytathatná a hatalomgyakorlást.

A sorozatban három választást nyert, jelenleg kormányon lévő Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) mellett az ellenzéki pártok is egyetértenek abban, hogy Törökországnak új alkotmányra van szüksége. Arról azonban nincsenek meggyőződve, hogy az elnöki rendszer bevezetése lenne a legjobb megoldás. A tervek szerint, ha nem születik konszenzus, Erdogan népszavazásra bocsátja az új alkotmány kialakításának kérdését.

Az AKP törvénymódosító javaslatának részletei egyelőre ismeretlenek, de azt már tudni lehet, hogy a kurd kérdést, és a vallás közéletben betöltött szerepét is érintené. Mindkét esetben a cél természetesen az AKP politikai dominanciájának erősítése.

Habár a török miniszterelnök azt vallja, hogy kormányzása idején a „gondolkodásmódban gyökeres változás ment végbe", az ország mindennapi életében a világi erők szisztematikus leépítése és a médiaszabadság korlátozása volt megfigyelhető.

Erre hívták fel a figyelmet az október 29-i ankarai események is, amikor a köztársaság kikiáltásának 89. évfordulóját ünneplő tömeget a rendőrség könnygázzal és vízágyúval oszlatta szét. Az incidenssel kapcsolatban véleménykülönbség alakult ki Erdogan kormányfő és régi szövetségese Abdullah Gül köztársasági elnök között.

Törökországban az iszlamista ideológiát követő politikusok szinte soha nem hozzák nyilvánosságra, ha érdekellentét merül fel közöttük. Az Erdogan és Gül közti nézeteltérés megszellőztetése ezért egyedülálló jelenség, és többen már a „szakításukat" rebesgetik. Ugyanakkor egyes vélemények szerint a két politikus közti ellentét nem lényegi, hanem csupán stílusbeli és retorikai.

Ebben a légkörben Erdogan „demokratikus reformnak" nevezett alkotmánymódosító és népszavazási kezdeményezése inkább visszavetné a törökországi demokráciát. Az országnak tehát előbb-utóbb szüksége lenne alkotmányos és demokratikus reformokra, ezeket azonban kétségkívül nem az erdogani elképzelések mentén kell majd megvalósítani. Ám az idő még nem ért meg a cselekvésre. Sem a túlfűtött török belpolitika, sem Erdogan agresszív retorikája nem kedvezne jelenleg az átalakításoknak.

Tulin Daloglu újságíróként és külpolitikai elemzőként dolgozik Törökország fővárosában, Ankarában.

Kapcsolódó cikkek