Az intézkedések bevezetéséhez ugyanakkor hozzájárultak olyan események is, mint például a szaúd-arábiai nagykövet elleni merényletterv az Egyesült Államok területén, a Perzsa-öböl lezárásával kapcsolatos többszöri iráni fenyegetés, valamint az Izraellel kapcsolatos kirohanások.

Az Irán elleni szankciók nem újak: 1979-től, a sah bukása óta nyomon követhető az Egyesült Államokban lévő iráni tulajdonokkal szemben foganatosított rendszabályok, a fegyverszállítások korlátozása, a technológiai transzfer akadályozása és számos egyéb intézkedés is. Az is megállapítható azonban, hogy a szankciók hatása vegyes volt. Korlátozta ugyan Irán katonai fejlesztési programjait, de nem akadályozta meg az aszimmetrikus katonai képességek kialakítását, a rakétaprogram folytatását és a nukleáris technológia megszerzését. Az eddigi gazdasági nyomásgyakorlásnak kevés eredménye volt, még akkor is, ha ezeket az ENSZ rendelte el.

2011-től azonban a szankciók sokkal szigorúbbakká váltak, sikerült összehangolni az Egyesült Államok és az Európai Unió lépéseit, ennek következtében komoly gondok keletkeztek Irán energia exportjában, kereskedelmi képességében és pénzügyi rendszerében. Az Egyesült Államok szankciókat léptetett életbe az iráni bankokkal szemben, az atomiparban, valamint az olajiparban tevékenykedő iráni cégek ellen. Az EU embargót vezetett be az iráni petrokémiai termékek európai piacra kerülésének megakadályozására és beruházási korlátozásokat alkalmazott az európai cégek számára az iráni olajiparban. Az EU korlátozza a grafit, az acél, az alumínium és az ipari szoftverek Iránba történő szállítását, megtiltották az iráni olajszállító és teherhajók kiszolgálását Európában, továbbá hajóépítési technológiák átadását Iránnak.

Az olajembargónak komoly hatása van az iráni gazdaságra, miután az ország olajkitermelésének nagyjából 23százaláka irányul az EU-ba. A 2011-es 9.8 millió hordó/nap export 2012. júliusra leesett 2.9 millióra. A SWIFT (Society for Worldwide Interbank Financial Telecommunication) 2012. márciusi döntése, amit az EU ajánlása alapján hozott meg és a pénzügyi tranzakciók internetes forgalmát korlátozza, szintén jelentős akadályokat okozott az iráni bankrendszer számára, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy Irán 2010-ben 210 országban 10 ezer pénzügyi tranzakciót hajtott végre. 2012. februárjában az Egyesült Államokban lévő iráni kintlévőségek befagyasztása azt jelentette, hogy megszűnt a pénzügyi átutalás, kifizetés, export, pénzkivétel.

Az amerikai Szenátus és a Képviselőház jelenleg olyan törvényeken dolgozik , amelyek feketelistára helyeznek minden iráni bankot és büntető intézkedéseket vezetnek be az olyan külföldi bankok ellen, amelyek üzlet kapcsolatban állnak Iránnal. Az intézkedések hatékonyságát növeli, hogy az EU embargót érintő kérdésekben szorosan egyeztet az Egyesült Államokkal. A gazdasági szankciókat kiegészíti a katonai fenyegetés, ami megnyilvánul az amerikai hadihajók térségbeli felvonultatásával és Obama elnök többször ismételt kijelentésével, miszerint „minden opció az asztalon van".

Az amerikai és EU szankciók csökkentették az iráni energia exportot, megakadályozták a külföldi beruházásokat, bank és kereskedelmi akadályokat képeztek. Az iráni valuta, a rial erősen ingadozik, sőt olyan alacsony szintre került, ami akadályozza a külkereskedelmet. Iráni hivatalos nyilatkozatok ezt gyakran cáfolják, de ezzel szemben találkozhatunk olyan nyilatkozatokkal is, amelyek elismerik a szankciók negatív hatását. Ezt tapasztalhattuk Ahmadinezsád tavaly év végén elhangzott parlamenti felszólalásában, ahol kijelentette, hogy „nemzetünk történetének legsúlyosabb gazdasági támadásának vagyunk tanúi, minden nap figyelik bankjainkat és kereskedelmi tevékenységünket, megállapodásainkat figyelemmel kísérik és blokkolják". Szintén az elnöktől származik az a kijelentés, hogy „az olajkereskedelem elleni szankcióknál rosszabb a bankok ellen bevezetett intézkedés, ugyanis ha az olajt eladjuk, nem tudják átutalni a pénzt, nagy és titkos háború folyik ellenünk a világon".

A szankciók külföldi következményeit nehéz megbecsülni, ez bizonytalan és sűrűn változó, de az Egyesült Államok Energia Információs Ügynökségének adatai alapján megállapítható, hogy Irán olajkitermelése 2012 végére 1 millió hordó/nap mennyiséggel csökken, ez a tendencia 2013-ban folytatódik, a becslések szerint 200 ezer hordó/nap mennyiséggel. Az olajipar és a bankrendszer elleni szankciók keményen érintik a nemzeti valutát, de ezen keresztül hatást gyakorolnak az élelmiszer importra is. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy Irán élelmiszer importjának 60 százalékát az olajexportból fedezi.

Ellensúlyozásként csökkentették a húsfogyasztást, dollárt és aranyat vásárolnak fel, szigorították az állami kiadásokat, korlátozták a hazai és a külföldi beruházásokat és igyekeznek a gazdasági tevékenység erősítésére újabb partnereket keresni. Újabb trükköket kezdett a vezetés az urándúsítás területén a fordowi létesítményben, annak reményében, hogy a szankciókat lazítják, de eddig ennek nincs konkrét eredménye. Ma még nem mérhető fel az sem, vajon a szankcióknak lesz-e társadalmi következménye. A 2012 őszi tüntetések inkább Ahmadinezsád, mint a legfőbb vallási vezető, azaz a rezsim ellen irányulnak.

 

Kapcsolódó cikkek