Alapvetően nem, hiszen Magyarországon mindig is elfogadott volt az atomenergia - ez nemcsak az én személyes benyomásom, ezt akkreditált közvélemény kutató intézetek rendszeresen mérik. A magyar közvélemény tudja, hogy a Paksi Atomerőmű hogyan termel, ez mennyibe kerül, és azt is, hogy Paks biztonságos. Amikor 2003-ban üzemzavar történt a paksi kettes blokkon, akkor visszaesett a támogatottság, de érdekes módon két év múlva visszaállt az eredeti szintre.

Automatikusan, vagy tettek érte valamit?

Megpróbáltuk elmondani, hogy mi történt, hogy ebből milyen tanulságokat vontunk le, hogy a meghibásodásnak milyen hatása volt a környezetre (konkrétan semmi). Ezen kívül egy alkalommal esett vissza a támogatottság: a fukusimai baleset után - de rövid időn belül ismét visszaállt az eredeti szintre. Sőt, az országos átlaghoz viszonyítva a Paks környékén élők kevésbé érzik veszélyesnek az erőművet, és a régió érdekében nagyon fontosnak tartják a működését.

Ön szerint is szükség van arra, hogy Pakson két új blokkot létesítsenek, vagy egyelőre elegendő lenne a már meglévő négy blokk élettartam-hosszabbítása?

Ez két különböző kérdés. Paks 30 éves üzemideje lejár 2012-2017 között, ezért felmerült a kérdés, hogy állítsuk-e le Paksot és gyorsan csináljunk-e helyette valami mást. Erre több évvel ezelőtt megszületett a válasz: ez nem lenne reális opció, tehát az élettartam-növelésre mindenképpen szükség van. Az én felelősségem az, hogy az engedélyt akkor írjam alá, ha az erőmű teljesítette az összes biztonsági feltételt. Az új blokkok építése viszont egy teljesen más, energetikapolitikai döntés, erről nem az én tisztem nyilatkozni. A parlament által tavaly elfogadott energiapolitika óvatosan fogalmaz, több lehetőséget figyelembe vesz. Tudomásom szerint a mai kormányzat a „zöld-atom kombináció"-t képviseli: fejleszteni kell a megújuló energiákat és az atomenergiát is. Ha most elindul az új blokkok építése, azok leghamarabb 2020-tól tudnának üzembe állni. Ez azt jelenti, hogy lesz egy rövid periódus, amikor a régiek még, az újak pedig már működnek. Ennek vannak előnyei és hátrányai is, mérlegelni kell, hogy milyen lesz akkor a többi energetikai ágazat, az adott körülmények között van-e exportlehetőség, a fölösleges energiát el lehet-e majd adni. Az Országos Atomenergia Hivatal dolga az, hogy az új blokk a lehető legbiztonságosabb legyen. A legkorszerűbb nemzetközi ajánlásokat beépítettük a magyar szabályozásba, és készülünk a nagyon hosszú és több lépcsős engedélyeztetési folyamatra.

Ön mennyire optimista a projekt megvalósulását illetően?

Ha a gazdasági körülmények kedvezőek, illetve ha az ipari- és kormányzati oldalról is jól folyik a felkészülés, akkor jó esély van rá, hogy sikeres lesz a beruházás. Az új blokkok létesítése egy hihetetlenül nagy, több ezermilliárd forintos projekt, amelyről a kormány most döntött, hogy induljon el (kiemelt beruházássá is minősítette), az elvi hozzájárulást viszont már 2009-ben megadta a parlament.

Akkor több oldalról is érkezett kritika, hogy ezt az elvi hozzájárulást feltűnően rövid idő alatt adták meg. Például a Gyurcsány Ferenc által felvetett népszavazást sem tartották meg a kérdésben.

Kritika minden döntés esetén érkezik. A szomszédos országokhoz viszonyítva nem volt gyors a folyamat, egyáltalán nem lógunk ki a sorból. Ebben a régióban viszonylag egységes az álláspont: azok az országok, amelyek üzemeltetnek atomerőművet, mind komoly atomenergia programmal rendelkeznek, és mindenhol foglalkoznak az új blokk építésével. A szomszédos országoktól egy szempontból különböztünk: a nukleáris kérdésekben az elmúlt húsz évben gyakorlatilag politikai konszenzus volt a magyar parlamentben (bár ez változott most, hiszen az LMP nem támogatja az atomenergiát). Tehát lehet, hogy megjelentek olyan vádak, hogy nem vitatták meg rendesen a kérdést, de hol tegyék ezt meg, ha nem a parlamentben? Amikor pedig döntési helyzetbe került a parlament, akkor 93% fölötti szavazataránnyal támogatta a döntést. A nukleáris szakmában sokan irigylik Magyarországot a magas támogatottság miatt - erre mi büszkék vagyunk, hiszen azt jelenti, hogy viszonylag jól végezzük a munkánkat.

Az előadásában többször hangsúlyozta az átláthatóság fontosságát az atomenergia területén. Az atomerőmű tulajdonosa, az Magyar Villamos Művek Zrt. viszont csak hosszú pereskedés után hozta nyilvánosságra azt a 2008-as tanulmányt, amely a bővítés gazdasági és klímavédelmi hatásairól szól.

A kormányzatnak transzparensen kell működnie, a nukleáris biztonsági hatóságoknak meg főleg. De én annak a híve vagyok, hogy a piacon ne kerüljön versenyhátrányba az állami vállalat, ugyanolyan esélye legyen a saját üzemi adatainak, titkainak megvédésére, mint egy magán vállalatnak. Én a transzparencia alatt azt is értem, hogy pontosan tudjam, milyen szabályok vonatkoznak rám, és ha azokat betartom, akkor biztos lehessek benne, hogy egy esetleges perben a bíró az én javamra fog ítélni. Tisztázni kellene a joghelyzetet, meghatározni pontosan, hogy mely adatkör nyilvános, és melyik nem. Nekem az a szent meggyőződésem, hogy minél kevesebb a titkunk, annál jobb, tehát csak azt az adatot szabad és kell védeni, amelyik valóban védelemre szorul.

A 2011-es fukusimai baleset után felülvizsgálták az atomerőművi beruházásokat?

Az elfogadott gyakorlat szerint egy atomerőmű biztonságosságát sosem lehet véglegesnek tekinteni, hanem meghatározott időközönként biztonsági felülvizsgálatot kell végezni (Magyarországon tízévente). Paks legutóbbi felülvizsgálata a 2008-2009-ben volt, két évvel a japán katasztrófa előtt. Ennek következtében akkor már elhatároztunk olyan biztonságnövelő intézkedéséket, amelyeket egyébként mostani „fukusimai tanulságok"-ként kellene megcsinálni - ha már nem csináltuk volna meg évekkel ezelőtt. Ezek elsősorban olyan intézkedések, amelyek a súlyos baleseti helyzetben a környezet védelmét szolgálják, amelyekkel akkor is megakadályozható, hogy nagy mennyiségű radioaktív anyag jusson ki a környezetbe, ha a beépített műszaki védelem nem működne tökéletesen. Például Pakson már Fukusima előtt is elhatározták olyan biztonsági generátorok beépítését, amelyek egy súlyos baleset esetén életben tartják a szükséges műszereket. Fukusimában két külső hatás rongálta meg a reaktorokat: a cunami és a földrengés. A paksi erőmű telephelye az egyik legkevésbé szeizmikus terület a Kárpát-medencében, és eredetileg nem építették ezt az erőművet földrengésállóra. Viszont az 1990-es években felülvizsgálták a szeizmicitást, és megállapították, hogy itt, a Pannon-medencében, a Pannon-tenger üledéke fölött olyan a talajszerkezet, amely miatt kisebb földrengés is nagyobb kárt tud okozni, így földrengésállóvá tették az erőművet.

Most mekkora földrengést bírna ki?

A Richter-skála segítségével csak azt lehet megítélni, hogy egy földrengés nagy volt-e, vagy kicsi, de azt nem, hogy mekkora lehet a hatása egy adott épületre. Ezt egy bonyolult mérőszámmal szokták jellemezni, amely arra utal, hogy mekkora vízszintes gyorsulást bír ki az erőmű, amelyet a földrengés gerjeszt az erőmű alatt lévő betonlemezben. Paks védettsége jelenleg megfelelő, de javítható. A szaknyelven cliff edge (vagyis szakadék széle) effektusnak hívják, amikor egy bizonyos terhelési határig védett vagyok, de azt átlépve lezuhanok a szakadékba... Ez a helyzet Paks esetén is. Nem arról van szó, hogy Paks nem jó értékeket mutatott a vizsgálat során, de a használt elemzési módszer nagyon konzervatív volt, ennél sokkal realisztikusabb, komplikáltabb vizsgálatot kell végezni. Az eddig elvégzett munkánk eredményeként, felelősséggel azt mondhatom, hogy elégedettek lehetünk. Paks biztonságos, de azt is látjuk, milyen tennivalók vannak még a jövőben.

Az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatójával az MCC energiapolitikával foglalkozó nyári egyetemén beszélgettünk, amely a Visegrádi Alap támogatásával valósult meg.