A kormány a konzervatív Magyar Művészeti Akadémia tulajdonába adja a Műcsarnokot, miközben a kultúrára fordítható források egy részének zárolásával tovább tart
a független szereplők kiéheztetése.
Mennyibe kerülhet a Műcsarnok? Az utóbbi napok fejleményei azt mutatják, a kérdés egyáltalán nem költői. November 21-én a kormány arról döntött, hogy a kortárs képzőművészet első számú kiállítóhelye jövő januártól a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tulajdonába kerül. Amennyiben egy következő kabinet arra jutna, hogy a Műcsarnok legmegfelelőbb tulajdonosa mégsem e szélsőségesen konzervatív, az elhivatott Fidesz-holdudvar szerepét betöltő művészekből és művészettörténészekből álló intézmény, hanem az állam, akkor két utat választhat. Vagy visszavásárolja az épületet (ekkor vetődik fel a vételár kérdése), vagy pedig egy tollvonással eltörli a jelenlegi kormány határozatát. Az utóbbit azonban csak akkor teheti meg, ha előtte hasonló gesztussal eltörli a tavaly április óta hatályban lévő alkotmányt, amely az alaptörvénybe betonozta a szóban forgó akadémia „művészeti szabadságát”.
KURZUSMŰVÉSZEK JÖNNEK?A Műcsarnok épületének tulajdonba adása az Emberi Erőforrás Minisztériumát (Emmi) vezető Balog Zoltán által megfogalmazott irányvonalba illeszkedik, miszerint kívánatos az MMA hatáskörének kiterjesztése kulturális intézményekre. A fővárosi Hősök terén Schickedanz Albert építész tervei alapján 1896-ra, a millenniumi ünnepség idejére elkészült épületet – hála az 1991 és 1994 között elvégzett felújításnak – kiváló állapotban ajándékozza el a kormány. A fenntartó továbbra is a Műcsarnok Közhasznú Nonprofit Kft. lesz, amely a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. tulajdonában van, ám valójában az emberierőforrás-tárca irányítása alatt áll. A kft. és így a Műcsarnok főigazgatójának tavaly januárban kinevezett Gulyás Gábor azonban januártól csak olyan döntést hozhatna művészeti vagy gazdasági ügyekben, amelyet az MMA vezető testülete – élén Fekete Györggyel, az Antall-kormány egykori kulturális államtitkárhelyettesével – tulajdonosként jóváhagy. Amennyiben például nem sikerül egyetértésre jutni a megrendezendő kiállításokról, akkor a falak között leállhat az élet.
Mindezek fényében nem meglepő, hogy Gulyás Gábor november 26-án kezdeményezte a tulajdonos vagyonkezelőnél: december 31-i hatállyal közös megegyezéssel szüntessék meg a munkaviszonyát. „Mivel a Műcsarnok működési rendjének megváltozása nem teszi lehetővé, hogy a munkámat szuverén módon folytassam tovább, erkölcsi kötelességem a megbízatásomról lemondani” – indokolt közleményében a főigazgató.
Félő, a patinás helyszín 2013-tól a kurzusművészek bemutatkozásainak ad majd otthont, mert a kormány antidemokratikus megnyilvánulásával, a központosított művészeti ízléssel szemben álló alkotók nem kívánnak állami vezényszóra az MMA-hoz csatlakozni. Még akkor sem, ha jövőre a képzőművészet mellett ezen akadémia kezébe kerül az irodalom támogatására nyújtott állami források kiosztása is.
L. Simon László kulturális államtitkár november 8-án jelentette be, hogy az Emmi kulturális költségvetéséből az idén 2,4 milliárd forintot zárolnak. (A központi költségvetés szervezeteinél egy októberi közlés szerint összesen 49 milliárdot nem lehet kifizetni.) Összehasonlításképpen: májusban egy miniszterelnöki határozat ezen summa tízszeresével – 24,3 milliárd forinttal, 161,7 milliárdra – emelte meg a Szajol–Püspökladány vasútvonal felújításának (döntően brüsszeli forrásból származó) keretösszegét. Erre azért volt szükség, hogy a Közgép részvételével pályázó két konzorcium árajánlata befogadható legyen, s amelyek aztán nyertek is a tenderen. Ennek a „kiigazításnak” a hitelből fedezendő hazai önrésze nagyjából a kulturális elvonás összegének másfélszerese lehet.
Az Emmi keretéből kapja a működési támogatást a Magyar Állami Operaház, a Nemzeti Színház, az országos múzeumok – mint a Szépművészeti vagy a Nemzeti – és az Magyar Országos Levéltár is. A kultúra minden ágazatát érintő 2,4 milliárdos elvonás gyakorlatilag az MMA kezébe kerül, mivel a szervezet jövőre 2,5 milliárd forintos költségvetési forrásból gazdálkodhat. A zárolt összeg jövője L. Simon László szerint is kérdéses. Az államtitkár sajtótájékoztatóján annyit tudott mondani: jövőre, ha a teljes összeget nem is, annak egy részét visszakaphatja az ágazat.
ELLEHETETLENÜLÉSAz Orbán-kormány hatalomra jutása óta tart a kultúrharc és a hazai szellemi élet független szereplőinek kiéheztetése. A bejelentett zárolás nyomán a teljes ellehetetlenülés küszöbére érkeztek a hazai független színházak és színtársulatok, mert a minisztérium még mindig nem kötött szerződést arra a 419 millió forintra, amelyet a működésükre – május helyett októberben – kiírt pályázaton nyertek el. A zárolás a már megítélt összeget is érinti, így a pénzüket csak jövő év elején kaphatják meg, amiből lényegében az idei költségeiket fedezhetik. A totális létbizonytalanság, valamint a szaktárca elzárkózása, a kommunikáció teljes hiánya ellen többtucatnyi művész november 6-án kétségbeesett hangú videoüzenetben tiltakozott. November 15-én a Magyar Távirati Iroda kérdésére az államtitkárság annyit közölt: „Bízunk benne, hogy legkésőbb 2013 januárjában mindenki hozzájut a szerződés szerinti összegéhez.”
A stadionépítések és nagyberuházások hatalmas tételeihez képest fillérekről van szó. A tárca döntése értelmében az úgynevezett II-es és VI-os kategóriába tartozó száz-egynéhány független zenekar és színház a korábban jelzett támogatás kétharmadát kapja csak meg, összesen mintegy félmilliárd forintot. A kiemelt művészeti célok megvalósítására kiírt két pályázat keretösszege 215 millió forint volt, ebből a színházaknak 190 millió, a zenekaroknak, énekkaroknak 25 millió jutott volna. Ez utóbbiakat teljes egészében érintette a zárolás.
A függetlenek felhívására a szaktárca – a személyes kommunikációt immár deklaráltan mellőzve – szintén videoüzenetben válaszolt, Reálisan a kultúra finanszírozásáról címmel. Ebben L. Simon László államtitkár mellett Hammerstein Judit kultúrpolitikáért felelős helyettes államtitkár és Halász János politikai államtitkár intette türelemre a művészeket, azt hangoztatva, hogy a 2002 és 2010 közötti kormányok által felhalmozott adósság törlesztése mindenkitől áldozatvállalást követel.