A tüdőrák kezelésében egyre hatékonyabb kezelési módokat alkalmazunk, de ma még a kevésbé gyógyítható daganatok közé tartozik. Két fő csoportját különítjük el: a kissejtes és nem kissejtes, az utóbbi teszi ki a tüdődaganatos esetek körülbelül 85 százalékát. Ennél a daganattípusnál azonban jelentős előrelépés tapasztalható a terápiában.  A legjobb gyógyulási esélyt a korai stádiumban elvégzett műtét jelenti, ám sajnos a betegség felfedezése már jórészt előrehaladott vagy áttétet adó stádiumban van.

Az előrehaladott, nem kissejtes tüdőrák kezelésében áttörést jelentett a célzott biológiai terápiák bevezetése. A modern, célzott, elsősorban a daganatsejtek működését gátló gyógyszerek célpontjai elsősorban a daganatsejtek felszínén megtalálható jelfogó molekulák, receptorok vagy azokhoz kötődő molekulák, melyek a daganatsejtek „halhatatlanságáért”, fokozott osztódásáért, áttétképző hajlamáért felelős sejtműködéseket indítanak el. A célzott biológiai terápiás gyógyszerek ezeket a sejtműködéseket függesztik fel. Mivel ezek a gyógyszerek elsősorban a daganatsejteken fejtik ki hatásukat, az egészséges sejteket alig károsítják, mellékhatásaik csekélyek, a beteg életminőségét általában jelentősen javítják.

A célzott terápiára a különböző betegek eltérő daganatai másképpen reagálnak. Vannak olyan páciensek, akiknél annyira hatékonyak, hogy még áttétes stádiumban is korábban nem remélt, hosszabb távú túlélést képesek biztosítani.



Ahhoz, hogy a modern célzott gyógykezelés hatékony legyen, az orvosoknak meg kell találniuk azokat a betegeket, akiknél a tervezett gyógykezelés várhatóan eredményes lesz. Ezeknek a gyógyszereknek a segítségével ugyanis célzott, személyre szabott gyógyítást lehet végezni. Ahhoz, hogy kiválasszuk a betegeket, akiknél az ilyen kezelés elkezdhető, el kell végezni a molekuláris diagnosztikai vizsgálatokat.

A nem kissejtes tüdőrák első vonalbeli célzott biológiai terápiáját ma önállóan az epidermális növekedési faktor receptort (EGFR) gátló tirozinkinázok, kemoterápiával kombinálva pedig az angiogenezisgátló kezelés képviseli. A kiújult vagy az első vonalbeli terápia során progrediáló daganatok bizonyos alcsoportjainak másod-, illetve harmadvonalbeli kezelésére az EGFR-gátló tirozinkinázok alkalmazhatók.

A daganatsejteket, szemben a normál egészséges sejtekkel, szabályozatlan növekedés, szaporodás jellemzi. A kórosan fokozott sejtműködésnek a hátterében a tüdőrák esetében is olyan molekuláris eltéréseket találtak a kutatók, melyek terápiás célpontként is felhasználhatók. A sejteknek szabályozó mechanizmusra van szükségük ahhoz, hogy a bennük zajló folyamatok mindenkor a belőlük felépülő szervek, illetve a szervezet egészének normális működését biztosítsák. Ezek a szabályozó mechanizmusok azon alapulnak, hogy egyes sejtek jelátvivő molekulákat termelnek, melyeket más sejtek receptoraik segítségével érzékelnek. Amennyiben a receptorhoz egy ilyen jelátvivő molekula kapcsolódik, az aktivált receptor bonyolult kémiai folyamatok sorát indítja el. A végeredmény a sejt működésének megváltozása, melyet sejtválasznak nevezünk. A válasz különféle sejtaktivitás lehet, például sejtosztódás (reprodukció) vagy sejthalál.

Az epidermális növekedési faktorok (EGF) ennek a folyamatnak az egyik legfontosabb jelátvivő molekulái. Az EGF a sejtfelszínen jelen lévő EGF receptorhoz kötődik. Ennek a receptornak a neve: humán epidermális növekedési faktor receptor (EGFR).

Jelenleg rendelkezésre állnak olyan célzott, biológiai gyógyszerek, melyek blokkolják az EGFR-t. A receptor gátlásával elérhető, hogy a daganatsejtek szaporodása, a daganat növekedésének üteme lassuljon, leálljon. Ugyanakkor, mivel az EGFR jelentősen nagyobb mennyiségben található a rákos sejteken, mint az egészségesek felszínén, a kezelés révén az egészséges sejtek alig károsodnak.

Mindenképpen óriási előnye a kezelésnek, hogy napi egyszeri tabletta beszedésével történik, így kórházi kezelést nem igényel. Ezzel jelentősen javítja a betegek életminőségét, tehát folytathatják a megszokott, napi tevékenységüket vagy akár munkájukat is.

A kemoterápiához képest a betegek a kezelést jól viselik, a gyógyszer mellékhatásai enyhék, átmenetiek. Ez a célzott biológiai kezelés új reményt és esélyt ad az előrehaladott tüdőrák eddig rendkívül aggasztó kimenete-
lének javításában.

Az érképzésgátlás az új daganatos erek képződésének akadályozását jelenti azáltal, hogy elvágja a daganat tápanyag-utánpótlását biztosító érhálózatot. A daganatnak szüksége van ugyanis érellátásra. Ha ezt megszüntetjük, azaz megszakítjuk az utánpótlási útvonalakat, a daganat tápanyag hiányában „éhezik”, majd sorvadni kezd. Magyarországon 2007 óta érhető el a betegek számára az érképződést gátló kezelés, mely specifikusan megköti a daganat által termelt érnövekedést előidéző anyagokat, ezáltal megakadályozza a daganat érképzését. Az új erek képződése megáll, a daganat nem tud tovább növekedni, elkezd visszafejlődni. Az eddigi vizsgálatok eredményei bizonyították, hogy az érképződésgátlóval kiegészített gyógyszeres kezeléssel lehet elérni ma a tüdőrák esetében a leghosszabb túlélési eredményeket. Mellékhatásait a kezelőorvos megfelelően tudja kontrollálni.

A célzott biológiai kezelés új lehetőség az előrehaladott nem kissejtes tüdőrák terápiájában.

A szerző egyetemi docens, klinikaigazgató, Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Pulmonológiai Klinika

Kapcsolódó cikkek