Az Alternatív Közgazdasági Gimnázium épülete. Nem fér be minden jelentkezô

Nyelvtanulás mindenekfelett – ezzel a határozott célkitűzéssel érkezett 6 éves kislányával egy házaspár a hétvégén Budapesten megrendezett Van másik iskola címet viselő rendezvényre. A magán-, illetve alapítványi tanintézeteket felvonultató kiállításon a határozott elképzeléssel rendelkező anyuka erős angol- vagy németoktatást keresett, mindenképp magániskola formájában. Mint mondta, szerinte az állami rendszerben nem kapná meg kislánya azt az erős képzést, amellyel később boldogulni tud az életben.

Mercédesz korántsem ennyire biztos a dolgában, 5 éves kisfia jövőjéről gondolkozik, amikor körbemegy a kiállításon. Mivel gyermeke egy alternatív óvodába jár, felmerült benne, hogy iskolába is ezen a vonalon menjen, közben pedig mindenképp szeretne világpolgárt faragni csemetéjéből. Szerinte a magyar közoktatási rendszer átalakítása beszűkíti a gyermekek világlátását, szabadabb, nyitottabb nevelést képzel el fiának, s ezzel nincs egyedül.

A KÉT VÉGLET
Az elmúlt két-három évben megélénkült az érdeklődés a nem állami rendszerű oktatás iránt az általános iskolai és a középfokú képzésben – ezt egyöntetűen állítják az alapítványi iskolák vezetői. Egyébként nincs is szakszerű kifejezés az ilyen típusú intézményekre, mert nem csak alapítvány tarthatja fent azokat, és magániskoláknak hívni sem lehet egyértelműen, mert nagy részük kap állami támogatást. Alapítványi tanintézeteket Magyarországon eddig többféle indíttatásból hoztak létre. Hátrányos helyzetű vagy sajátos nevelési igényű gyerekek oktatására; szakmai kezdeményezésre (általában alternatív iskolák formájában); helyi hiánypótlásra (főleg alapfokú művészeti oktatásként egy adott településen, körzetben); üzleti szándékból (többnyire az érettségit követő szakképzés terén). Ma Magyarországon közel 1000 oktatási intézmény (óvodától a gimnáziumig) működik így, ezekben mintegy 16 ezer pedagógus és 2-3 ezer segítő munkatárs dolgozik. Körülbelül 230 ezer tanuló jár független iskolába.

Az érdeklődés – ahogy a közoktatási rendszeren kívüli iskolák profilja is – kétféle. Az elitképzés felé mozduló intézmények magas tandíjjal és valamely terület iránti elköteleződésükkel, többletszolgáltatásokkal (nyelv, sport stb.) vonzzák a családokat; a hátránykompenzációt zászlajukra tűzők pedig sokszor tandíj nélkül fogadják be a hátrányos helyzetű vagy máshonnan kiszorult diákokat. A közoktatás központosítása az alternatív, szellemiségükben szabad elveket valló iskoláknál okozott nagyobb érdeklődést; a válság a felzárkóztató típusú intézményekre ró nagyobb terhet. Miközben a tehetősebb rétegek arra figyelnek, hogy gyermekeik világpolgárok legyenek, tudjanak nyelveket és tanulhassanak külföldön. Ehhez képest a januártól életbe lépő új közoktatási törvény épp a nem állami rendszerben működő iskolák működését nehezíti, az oktatás tartalmában pedig erősen központosít. Az alapítványi iskolák létét és alternatív pedagógiai programok kidolgozását a törvény engedi, a normatív támogatás helyett ugyanakkor a jövőben a béreket állja az állam ezekben az intézményekben. „Ez nagy átlagban nem változtat az iskolák eddigi anyagi helyzetén, azok továbbra is stabilan tudnának működni; ugyanakkor gond, hogy a finanszírozás részletei nem világosak, pedig január elejétől már az új rendszer szerint érkezne a támogatás” – mondta a Figyelőnek Horn György, az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének elnöke. Ezenkívül aggasztónak tartja, hogy az új törvény előírja: minden oktatási intézmény alapító okiratát felül kell vizsgálni, sőt, tavasszal új működési engedély kiadását is kérvényezni kell.



Évek óta egyre erősödő tendencia a szülők tudatos döntése, sokan már az óvodát is úgy választják, hogy az belépő legyen az általános iskolához. A választásban tudnak segíteni szakemberek, leginkább az óvodapedagógusok, szükség esetén pszichológus vagy nevelési tanácsadó, a legtöbbet mégis a szülei tudják a gyerekről, így nekik kell dönteniük, melyik modell a legjobb számára. Niedermüller Anna, a Jövő Iskolája Programiroda Kft. vezetője, a kiállítás szervezője szerint a közoktatás rendszerén kívüli intézményekben az a közös, hogy náluk nem az adott iskola, a tanterv, avagy a pedagógus áll a középpontban, hanem a gyerek. Ily módon a kapcsolat nem az állam és a család, hanem az iskola és a család között jön létre. „Egyre nagyobb az a szülői réteg is, amely az elitképzést, a komoly teljesítményeket elváró oktatást a magánszektorban keresi, és erre hajlandó áldozni is” – teszi hozzá.

Nem is keveset. A több mint két évtizede működő Alternatív Közgazdasági Gimnázium (AKG) az egyik legfelkapottabb alapítványi középiskola (a meghirdetett helyekre több mint háromszoros a túljelentkezés), pedig a havi költségtérítés elérheti a 80-90 ezer forintot is. A tanulmányi eredmény és a szociális háttér függvényében azonban ez lehet kevesebb is. Nincs meghatározott alsó határ, egyéni elbírálás alapján ingyenes helyeket is biztosíthat az AKG működését segítő alapítvány. „Azok az elsősorban értelmiségi családok, amelyek ide íratják be gyermekeiket, nemcsak azt szeretnék, hogy felvegyék őket az egyetemre, hanem az is fontos számukra, milyen lesz gyermekeik kamaszkora” – próbál betekintést adni Szűcs Tamás, az AKG ügyvezető igazgatója abba, miért is választják őket olyan sokan.

TÖBBLETSZOLGÁLTATÁS
Évente több mint 600 ezer forintot kell fizetniük a Budenz József Alapítványi Gimnázium tanulóinak. Ezért azonban maximum 15 fős osztályokban tanulhatnak (iskolai szinten 5 diákra jut egy tanár), sőt, személyiségfejlesztésükre is külön figyelnek, így többféle önismereti kurzuson vehetnek részt, hogy minél eredményesebbek legyenek. Ennél többet kell áldoznia annak, aki a Magyarországon működő elit külföldi iskolák valamelyikébe tervezi küldeni gyermekét. Az angol, német, francia, amerikai vagy spanyol intézmények több millió forintos tandíjat is kérhetnek, cserébe viszont minimális a túljelentkezési arány.

Nőtt azoknak a családoknak is a száma, amelyek a személyközpontú, kompetenciaalapú oktatást preferálják; az iskolától családias hangulatot és az életre, nem pedig a továbbtanulásra való felkészítést várják. Ezeknek általában az alternatív iskolák felelnek meg.

Az utóbbi három évben többen érdeklődnek a budapesti Carl Rogers komplex intézmény iránt is, ahol óvoda, általános iskola, gimnázium és szakközépiskola is várja azokat, akik a személyközpontúságot, a bizalmat és az empátiát várják el a tanintézettől. Az általános iskolai rész első három évében a gyermeket saját magához képest fejlesztik, nincs jutalom, nincs büntetés. A mindössze 15-20 fős osztályokba másfélszeres a túljelentkezés, havonta 63 ezer forint a költségtérítés.

A Zöld Kakas Líceum diákjai. Nem csak az ész a fontos

ALTERNATÍV GYEREK
Nem az elitképzés a célja a csepeli Burattino Általános és Szakképzőiskolának, ahol felvállaltan szociálisan hátrányos helyzetű, többségében roma gyermekek oktatását vállalják. „Tandíj nincs nálunk, nem is kérhetnénk azoktól a családoktól, amelyeknek a gyermekei hozzánk járnak” – mondta el kérdésünkre Fekete László, az iskola egyik tanára, aki azt is közölte, a 300 fős intézmény egyre nehezebben él meg, rá vannak szorulva az állami támogatásra.

A Zöld Kakas Líceumba sem a tanulmányi eredmények vagy az anyagi helyzet szerint válogatják a gyerekeket. Ide azok jelentkeznek, akik máshol nem találják meg a helyüket (magatartási problémák vagy tanulási zavarok miatt), nekik kínál érettségit és érettségire épülő szakképzést az iskola. Közgazdasági, szociális és multimédia szakirányokon tanulhatnak. Kerényi Mária, az iskola vezetője úgy látja, a poroszos oktatási rendszer visszahozásával még jobban megnő az igény az alternatív irányok felé.

Kapcsolódó cikkek