A kezdeményezés oka sokak szerint az, hogy az 5 állam elégedetlen a nyugati intézményekkel (Világbank, IMF) és azok reformjával. Bár a válság hatására elvileg nagyobb befolyást nyernének ezek a tagállamok a Valutaalap irányításában, mégis csupán 11 százaléknyi szavazóerőt birtokolnak. Ezzel szemben az USA a maga 16,75 százalékával bármely minősített többséget követelő döntést megvétózhat, valamint az Egyesült Királyság és Franciaország is nagyobb súllyal bír, mint az említett országok bármelyike.

Az intézmény létrehozásáról idén márciusban tárgyalt a BRICS, az Újdelhiben megrendezett harmadik ülésén, a tényleges megalapításra pedig a tervek szerint az ötödik találkozón, 2013 márciusában kerül sor.

A BRICS féle bank a magasabb kamat fejében semmilyen elvárást nem támaszt az igénylőkkel szemben, ezzel komoly kihívás elé állítja a többi szervezetet, amelyek politikai kritériumokhoz kötik a fejlesztendő országok számára folyósított alacsony kamatú hiteleket. Az új intézmény ugyanakkor segíteni is hivatott a Világbankot olyan akciók támogatásával, amelyek túlnőnek a nyugati társak keretein, mint például a bioüzemanyag használatának ösztönzése.

Bár a fentiekből következően az új intézmény nagymértékben megnövelné a BRICS nemzetközi jelentőségét, a csoport komolyan fontolgatja az új alap részleges, vagy teljes összekötését egy Bretton Woods-féle intézettel. Mindeközben az ASEAN (Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége) 240 milliárd dollárra bővítette a Chiang Mai Institute (célja a helyi piacok támogatása, védelme a külső sokkok ellen) büdzséjét, amely így ugyanakkora forrással rendelkezik, mint a BRICS leendő pénzintézete.

A BRICS legfőbb problémáját a működés során használatos valuta kiválasztása jelenti. Kína már jó ideje a jüant igyekszik előtérbe tolni, ezzel igyekezvén növelni saját valutájának nemzetközi erejét a BRICS-en keresztül. A többi tagállam a kínai nyomás ellenében a dollár, vagy az IMF által használt SDR mellett foglal állást.
Rajeev Sharma újságíró, szakterületei a nemzetközi kapcsolatok, a külpolitika, a biztonságpolitika és a terrorizmus.

Kapcsolódó cikkek