A hazai kkv-szektor általános jellemzője az alultőkésítettség, aminek következtében nincs vagy csak igen szűk forrásaik vannak a vállalkozásoknak a fejlesztésekre, de akár a szállítói finanszírozásra is. A tulajdonosok igen alacsony tőkefelhalmozási képessége különösen érzékennyé teszi a szektort válság esetén, amit tetéz, hogy a kkv-k zöme nem rendelkezik használható üzleti tervekkel, és a menedzsment területén is kevésbé tapasztaltak. A nagyobb méretű cégeknél vannak belső szabályzatok, rutinok a különböző üzleti szituációk kezelésére, ami nem mondható el a kisvállalkozásokról. Nem kapnak pénzügyi, controlling támogatást sem, amit például a havi vagy negyedéves jelentések, monitoringok jelentenek a nagyoknál.

Ez meglehetősen borús kép, nem csoda, ha a bankok sem lelkesednek a vállalkozások finanszírozásáért, sőt egyes vélemények szerint le is álltak a hitelezéssel.

Ez így egészében nem igaz. Egyfelől a vállalkozások is óvatosabbak lettek, a kapacitásnövelő beruházások még kisebb arányban jellemzőek, a cégek halogatják fejlesztéseiket, így finanszírozási igényük is mérséklődött. Tény azonban az is, hogy a bankok egy része kevésbé aktív, mint a válságot megelőző időben. Ez főleg azokra a pénzintézetekre vonatkozik, amelyek évekkel ezelőtt túl megengedő gyakorlatot folytattak, nem reális feltételek mellett nyújtottak hiteleket. Emiatt az utóbbi időben arra kényszerültek, hogy összességében több százmilliárd forint nagyságú céltartalékot képezzenek a kétes kintlévőségeikre. A Budapest Bankot nem ez jellemzi, hiszen mi a válságot megelőző időben is felelős, megfontolt hitelezési politikát folytattunk.
Másfelől szintén százmilliárdokban mérhető veszteséget okoz a bankoknak a szektorra kivetett különadó, a tranzakciós illeték és a végtörlesztések miatti leírások. Ezek a körülmények valóban megfontolásra késztetik a tulajdonosokat, hogy milyen tevékenység növelését támogassák forrásokkal, tőkével. Paradox módon a történések hasznára is váltak/válnak a bankszektornak, mivel a bankok visszatértek a reális működési feltételekhez. A korábbi 160-170 százalékos hitel-betét arány ma már inkább a 110-120 százalék felé tart, és a vállalati hitelezés terén még élesedett is a verseny azokért az ügyfelekért, akik jó gazdálkodási és pénzügyi kondíciókkal, megalapozott üzleti tervekkel, felkészült és hiteles menedzsment háttérrel rendelkeznek.

Mit tud ajánlani a Budapest Bank a vállalati ügyfeleknek, ami esetleg más a konkurenciához képest?

Elsősorban stabilitás jellemez minket, sokéves szakértelemmel állunk ügyfeleink rendelkezésére, és több mint egy évtizede ugyanazt a hitelezési politikát folytatjuk. Nem váltogatjuk a megengedő, illetve a szigorító feltételek alkalmazását. A cégek így pontosan tudhatják, hogy mire számíthatnak. Ügyfeleink teljes körű kiszolgáltatása mellett az új kapcsolatok kiépítése, új cégek bevonzása is nagyon fontos számunkra, ezért teljesen természetes, hogy igény esetén csak bizonyos szolgáltatást nyújtsunk az ügyfélnek, és így akár második vagy harmadik bankként funkcionáljunk.

Milyen ágazatokra fókuszálnak?

Kiemelten figyelünk a feldolgozóiparra, az agráriumra és az exportorientált vállalkozásokra, mert úgy gondoljuk, hogy itt számíthatunk a beruházások növekedésére, a szolgáltatások bővítésére. Ezeken a területeken különösen fontos tényező az ügyletek fizetési biztonságának, az átutalások határidejének garantálása, hiszen egyik vállalkozásnak sem mindegy, hogy mikor jut a pénzéhez. 2010-ben az elsők között kötöttünk kedvezményes kamatozású refinanszírozási hitelre vonatkozó egyedi hitelkeret-szerződést az Eximbankkal. Jelenleg a piacon ez a legkedvezőbb kamatozású export-előfinanszírozási hitel. Az exportfaktoring konstrukció pedig 2012. júniusától érhető el a Budapest Banknál. Eredményeinket tükrözi, hogy miközben a bankszektor egészében a vállalati hitelezés 14 százalékkal esett vissza idén az első félévben, addig a Budapest Bank kétszámjegyű növekedést ért el, és ez a célunk 2013-ban is.