Rétvári Bence államtitkár egy ünnepségen. Hiányzó politikai akarat

A 2006-ban életbe lépett, majd 2011-ben eltörölt lobbitörvényt a Figyelő által megkérdezettek közül senki sem sírja vissza. A bírálatok arról szólnak, hogy a szabályozás nem működött, senki nem tartotta be, alapvetően angolszász viszonyokra épült logikája idegen a magyarországi valóságtól. Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) államtitkára egy múlt heti rendezvényen ki is fejtette: azért helyezték hatályon kívül a törvényt, mert csak egy szépségtapasz volt a rendszeren. A regisztrált lobbisták számára előírt jelentéstételi kötelezettség negyedévente 20 beszámolóban testesült meg, ráadásul ezek többsége úgynevezett nullás jelentés volt, azaz tudatta, hogy a lobbista az adott időszakban nem volt aktív. A tízmillió forintig terjedő büntetést soha senkire nem szabták ki.

Vass László, a Budapesti Kommunikációs Főiskola rektora szerint 2008-ban már nem is jelentkezett senki a Corvinuson meghirdetett képzésre, mert a lobbitörvény alapján ez a szakma gyakorolhatatlanná vált. „Nem véletlen, hogy Nyugat-Európában nincsen nemzeti szintű lobbitörvény” – nyomatékosítja Vass László, aki azt is hozzáteszi: ott a lobbisták etikai kódexeket alkotnak, és kizárják köreikből az ellene vétőket.

Rétvári annak a véleményének is hangot adott, hogy az a 2010-es törvény, amely a jogszabály-előkészítés társadalmi részvételéről szól, megfelelő keretet ad az érdekegyeztetésnek. Emellett már készül egy úgynevezett zöld könyv, amely alapján a közszolgálati testületek, valamint a költségvetési szervek etikai kódexet készítenek saját szervezetük számára. A korrupcióellenes kormányzati fellépés fontos állomásának tekinti továbbá a KIM a büntető törvénykönyv módosítását is, amelyben tavaly novemberben megjelent az aktív befolyással üzérkedés bűncselekménye.

Nem mindenki gondolja, hogy mindez elég lenne. A lobbizás helyzete és szabályozása címmel jelentést adott ki nemrég a Transparency International (TI), amelyben nemzetközi példákból is levont, 12 pontban összegzett ajánlást ad a kormányzatnak a szükséges szabályozás mikéntjére. Alexa Noémi, a TI ügyvezetője szerint nem az ágazati érdekképviseleteken keresztül zajlik ma Magyarországon a lobbizás, és nem szabad összemosni a lobbit az érdekképviselettel. „Hogyan szűrik ki például azt, hogy a frakcióvezető barátja írja a dohányipari törvényt, aki egy személyben egy nagy dohánygyártó vezetője?” – tette fel a kérdést a múlt heti sajtóbeszélgetésen. Szerinte a korrupció elleni küzdelemben a párt- és kampányfinanszírozás, valamint a közbeszerzések átláthatóságának jogszabályi biztosítása mellett fontos lenne egy lobbitörvény is. Ezek összességének, tehát egy komplex programnak a hiánya átláthatatlanná teszi a társadalom számára az üzleti és politikai elit összefonódását. A 2006-os törvény hibáit egy jó szabályozás kiiktathatja.

Az új lobbiszabályozás elkészítésétől való kormányzati elzárkózás azért is váratlan, mert ez a cél még szerepel a kabinet április 6-án meghirdetett korrupciómegelőzési programjában. A kormányhatározatban szereplő határidők közül azonban eddig egyetlenegyet sem tartott a kabinet. A Figyelő kérdéseire a KIM sajtóosztálya által eljuttatott írásbeli közlemény egy esetleges lobbiszabályozás által felvetett problémákat is részletezi, valamint megemlíti, hogy ezek kiküszöbölésére jelenleg „magas szintű politikai egyeztetések folynak”. A Figyelő mindenesetre úgy tudja, a lobbizás törvényi szabályozására valójában nincs politikai akarat. Rétvári Bence államtitkár ezt közvetve megerősítette, amikor úgy vélte, az ágazati érdekképviselet 2010 óta működő rendszere megfelelő teret ad a gazdasági szereplőknek arra, hogy – szakmai szövetségeken, kamarákon keresztül – a törvényalkotást befolyásolják.

Csakhogy a 2010-ben elfogadott úgynevezett részvételi törvény nem az egyes cégek, vállalatok kijárási gyakorlatát szabályozza, hanem az ágazati érdekképviseletek, valamint a kiválasztott társadalmi szervezetek bevonását a jogszabályalkotásba. Ennek alapján a minisztériumok egyenként stratégiai megállapodásokat kötnek bizonyos szervezetekkel, később csak velük egyeztetnek a területüket érintő jogszabály-módosítási tervekről. A civil szférából érkező észrevételek szerint azonban ez az egyeztetési folyamat eleve kivitelezhetetlen a rohamtempóban lezavart viharos törvényalkotás során.

Kapcsolódó cikkek