A Figyelő birtokába jutott szakértői számítás szerint 2008-ban a központi költségvetés főösszegének 2,4 százaléka jutott a felsőoktatásra, 2013-ban már csak 0,95 százalék. A lap legfrissebb száma szerint hivatalos adatok szerint 2012-ben 32 ezerrel kevesebben jelentkeztek magyarországi egyetemre és főiskolára. Eközben a Széll Kálmán-terv jegyében tovább folytatódik a szektorból való forráskivonás. Az év végi 7,3 milliárd forintos zárolás még a legnagyobb egyetemeket is mellbe vágta. Szénszünetet rendeltek el, fejlesztéseket, programokat halasztanak el, van, ahol a bérek kifizetése is veszélybe került, s készülnek az elbocsátási listák. Szakértők szerint a magyar költségvetés felsőoktatási kiadásainak optimális méretéről hosszan lehetne vitatkozni. Hogy sok-e vagy kevés az állami ráfordítás, az attól függ, hogy mi a cél. A jó felsőoktatás mindig drága. „A Bonni Egyetem éves kiadási főösszege 168 milliárd forint, többmint amennyit a magyar állam összességében a felsőoktatásra szánt 2012-ben, merthogy az 160 milliárd forint" - mutatott rá lapunknak egy névtelenséget kérő felsőoktatási szakértő.

Mint mondta, a felsőoktatásból bármennyi pénz kivonható, lehet kevesebb intézmény, oktató, képzés, kurzus, de tudomásul kell vennünk, hogy ez értelemszerűen alacsonyabb szintű tudományos és innovációs kapacitást, alacsonyabb minőségi színvonalat, gyengébb felkészültségű munkavállalókat eredményez. Álláspontja szerint 2013-ban tovább romlanak a feltételek, mivel újabb 23 milliárd forintot von el az állam. Az éves központi költségvetés kiadási főösszegéhez viszonyítva jövőre a felsőoktatásra csupán a támogatások 0,95 százaléka jut az idei 1,15 százalékkal szemben. (Összehasonlításképpen: 2008-ban az állami támogatás mértéke 216,4 milliárd forint volt, a központi költségvetés kiadási főösszegének 2,4 százaléka.)

Részletek a ma megjelenő Figyelőben.

Cafeteria melléklet a Figyelőben

Esélyt kapott a fennmaradásra a cafeteria, de a költség¬vetés helyzete és az Európai Bizottság vizsgálatai miatt szinte biztosra lehet venni, hogy a mostani keretszabályok is csak egyetlen évre szólnak. Az Erzsébet-utalvány gyakorlatilag teljes monopóliumot kap.

A klasszikus, rálépek a macska farkára kezdetű történetet adta elő a kormány cafeteria¬ügyben. Az utóbbi hetekben futószalagon érkező Matolcsy-csomagok egyikében a kabinet kinyilatkoztatta, hogy a kedvezményesen adózó elemeket is terhelő egészségügyi hozzájárulást (eho) 10-ről 27 százalékra emeli. Ezzel összességében 30,94 százalékról 51,17-ra nőtt volna a terhelés, amely mellett már az egész rendszer életképessége megkérdőjeleződött volna.

„Az egészségügyi hozzájárulás mértékének drasztikus emelésével lenullázza és jelentéktelenné teszi a kormány a béren kívüli juttatásokat. Nagy valószínűséggel a munkáltatók közül sokan egyszerűen megszüntetik a cafeteriajuttatást" - elemezte a tervezet hatását lapunk számára Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének főtitkára. Ugyanő már örömének adott hangot, amikor a kormány úgy döntött, hogy 14 százalékra emeli az ehót, ezzel az adó- és járulékterhelés 35,7 százalékra nő. Mások is hasonlóan megkönnyebbülten nyilatkoztak, azaz ebben az esetben a macska már annak is örül, hogy kisebb erővel taposnak a farkára, pedig a helyzete romlott a kiinduló állapothoz képest.

A cafeteria rendszer változásairól szóló összeállításunk a mai Figyelőben olvasható.

Élesedő ellentét a tanácstagok közt

Feloldhatatlanná vált az ellentét a monetáris tanács külső és belső tagjai között. A külsősök várhatóan folytatják a kamatcsökkentési hullámot. A piac ezt egyelőre jól fogadja, ám ebbe belekavarhat, ha a jövő márciusban hivatalba lépő új jegybankelnök unortodox monetáris politikát óhajt megvalósítani.

A jelenlegi várakozások szerint a kamatcsökkentési hullám nem csendesül el egyhamar. A határidős piacok 9 hónapos távra 5 százalékos alapkamatot áraznak. Ez azt jelenti, hogy további egy százalékpont kamatvágásra még számít a piac. Ha ez a pálya változatlan marad, akkor a forint gyengülése nélkül következhet be a monetáris lazítás. Az MT által augusztusban elkezdett kamatcsökkentési hullámmal kapcsolatban kétféle álláspont van. Az egyik szerint az MNB gyakorlatilag feladta az inflációs célon alapuló monetáris politikát, mivel hiába van nagyon távol a 3 százalékos cél, mégis kamatot csökkent, holott legalábbis tartania kellene. A másik, ezzel szöges ellentétben álló nézet szerint a magyar jegybanknak, hasonlóan a világ más központi bankjaihoz, aktív szerepet kell vállalnia a gazdaságpolitikában. Magyarország recesszióban van, s ebben a helyzetben az MNB nem teheti meg, hogy egy alacsonyabb kamatszinttel ne segítse a gazdasági növekedést.

Részletek a mai Figyelőben.