Éles etnikai megosztottság figyelhető meg a nyugat-afrikai Mali déli részén élő feketék, és az északi, sivatagos tájakon lakó tuaregek közt, akik a teljes lakosság megközelítően 10 százalékát alkotják. Tavaly márciusban a hadsereg puccsot hajtott végre az ország fővárosában, Bamakoban, ezt kihasználva a tuareg szeparatisták Azavad néven önálló államot kiáltottak ki az északi területeken. A tuareg szeparatisták hatalmát azonban hamarosan iszlám szélsőségesek döntötték meg.

Az európai és amerikai vezetőket általában egy cseppet sem szokta érdekelni, ha egy nyugat-afrikai állam kettészakad egy katonai puccsot követően. A helyzet ezúttal azért más - véli Dyer -, mert a magrebi al-Kaida jelentős befolyással bír a Mali északi területeit irányító iszlám fundamentalista szövetségben. A nyugati államok kormányai többhónapos próbálkozás után októberben érték el, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa engedélyezze a katonai beavatkozást az északi lázadókkal szemben, az USA kormányzata pedig nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy a háború most már „elkerülhetetlen".

Ban Ki Mun ezt követően levélben figyelmeztette a Biztonsági Tanácsot, hogy „amennyiben a katonai intervenció megfelelő előkészítés nélkül veszi kezdetét, az csak ronthat a humanitárius szempontból már így is törékeny helyzeten". A főtitkár levelében a diplomáciai megoldás szükségessége mellett érvelt. Szerinte a katonai akció csak végső esetben indokolható, és csak akkor, ha a bevetni kívánt erő vezetésével, kiképzésével, fenntartásával kapcsolatos kérdéseket már kielégítően tisztázták.

Dyer emlékeztet arra, hogy a bevett szokás szerint hasonló helyzetekben a kérdéses térség államai szokták rendelkezésre bocsátani csapataikat, míg a nyugati államok fedezik a beavatkozás anyagi költségeit. Azonban a nyugat-afrikai államok hadseregei jelenleg nincsenek abban az állapotban, hogy akár csak a legegyszerűbb akciókat is képesek lennének végrehajtani Maliban.

Egy sikertelen intervenciót követően nyugati katonáknak kellene rendet tenniük a régióban, ami, még ha sikerrel is járnak, nyugat-ellenes tiltakozásokat váltana ki egész Afrikában. Dyer úgy véli, az egész akciót a terrorizmussal szemben érzett „reflexszerű pánik" vezeti; a helyzet valószínűleg idővel magától is megoldódna, ahogy „az északi lázadók elkezdenek egymás közt harcolni".

Gwynne Dyer (1943-) kanadai független újságíró, író, hadtörténész, dokumentarista. Nemzetközi politikával foglalkozó rovatát 175 újság közli, melyeket legalább 45 országban olvasnak.

Kapcsolódó cikkek