Az infláció szempontjából sokkolóan kezdődött a 2012-es esztendő, ugyanis év/éves viszonylatban 5,5 százalékra ugrott a pénzromlás üteme januárban, a megelőző decemberi 4,1 százalék után. Öt százalék feletti mértékre azt megelőzően 2010 júniusában volt példa, de nem is ez volt a csúcs 2012-ben, ahogy aztán később megtapasztaltuk a szeptemberi 6,6 százalékos hajmeresztő magasságot.

De, ne szaladjunk ennyire előre! A 2012 januári megugrás gyakorlatilag két tényezőre volt visszavezethető. Év elejétől 2 százalékponttal emelkedett az általános forgalmi adó nagysága, ami 27 százalékos mértékével így messze a legmagasabbá vált az Európai Unióban. Korábban ugyan voltak olyan vélekedések, hogy a már akkor is elég gyatra lakossági kereslet miatt a kiskereskedelem majd lenyeli az áfa növekedését, így az nem jelenik majd meg a fogyasztói árakban - de nem ez történt, sőt...

Az áremelkedést ugyanis az import termékek drágulása is jócskán meglökte, elsősorban a forint árfolyamának elszállása miatt, hiszen ki ne emlékezne a minden idők csúcsára, amikor egy euróért 324 forintot kellett adni, s lényegében a hihetetlenül meggyengült magyar fizetőeszköz miatt futott nagy hírtelen a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) az Orbán kormány.

De visszatérve az árakra, az áfa és a gyenge forint miatt drágult a benzin és a gázolaj 18(!) százalékkal januárban, amit később még áprilisban is megismételt, de a háztartási energia is 8,5 százalékkal került többe, mint 2011 januárjában. Ekkor még az élelmiszerek, ital és dohányáruk árai nem szabadultak el, előbbiek 5,2, utóbbiak 6,7 százalékkal drágultak.

A Citigroup elemzése szerint az áfa emelése 1,8 százalékponttal dobta meg az inflációt januárban, s hozzájárult a változékony árú élelmiszerek az üzemanyagok nélkül számolt maginfláció emelkedéséhez is.

Szeptemberben jött a bomba

Az egész magyar gazdaság állapotát, illetve külső-belső megítélését is hűen tükrözte az inflációs adat további alakulás az év folyamán, hogy a januári 5,5 százalékos évkezdetet követően mindössze két hónapban, májusban és novemberben ment e szint alá a pénzromlás üteme, minden más hónapban magasabb volt.

A legnagyobb meglepetést a szeptemberi adat szolgáltatta, amikor éves összevetésben 6,6 százalékra ugrott az infláció Magyarországon. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján az infláció 2008 augusztusa óta (6,5 százalék) nem volt ilyen magas, a szeptemberinél magasabb 2008 júliusában (6,7 százalék) volt. Londoni elemzők 6,1-6,6 százalékos inflációt vártak. A szeptemberi csúcsadatokat érdemes némi bontásban is megvizsgálni. A szeszes italok, dohányáruk ára az átlagnál gyorsabban, 15,6 százalékkal nőtt. Hasonló mértékű, 15,7 százalékos drágulás következett be az üzemanyagoknál is 12 hónap alatt. A háztartási energia ára 5,6 százalékkal emelkedett egy év alatt. A szolgáltatásoknál 4,5 százalékos 12 havi áremelkedést mért a KSH, a ruházkodási cikkeknél pedig 2,5 százalékost. A tartós fogyasztási cikkek ára egy év alatt átlagosan egy százalékkal csökkent.

November kedvező adatot hozott

Pozitívként értékelhető a KSH ez évi utolsó közleménye az infláció témájában, ami szerint a fogyasztói árak novemberben 0,1 százalékkal csökkentek az egy hónappal korábbihoz képest, és 5,2 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbi szintet. Idén az első tizenegy hónapban átlagosan 5,7 százalékkal voltak magasabbak az árak, mint az előző év azonos időszakában. Az adatok tanúsága szerint tovább gyorsult az infláció fékeződése: novemberben 0,8 százalékponttal 6,0-ról 5,2 százalékra mérséklődött az áremelkedés üteme, míg októberben 0,6 százalékponttal lassult az infláció a szeptemberi 6,6 százalékról.

Londoni elemzők számítottak a fogyasztói árak emelkedésének további lassulására, legfeljebb 5,6 százalékos vagy az alatti tizenkét havi inflációt vártak novemberre. Még mindig figyelmeztető jel ugyanakkor, hogy az EU 27 tagországában októberben, amikor Magyarországon 6,0 százalékos volt az infláció, a fogyasztói árak átlagosan 2,6 százalékkal voltak magasabbak, mint egy évvel korábban.

A legkisebb áremelkedést Görögországban (0,9 százalék) és Svédországban (1,2 százalék), a legnagyobbat Magyarországon (6,0 százalék), valamint Romániában (5,0 százalék) mérték.

Augusztusban indult meg a birkózás a Monetáris Tanácsban

Az év nagyobbik felében úgy tűnt, hogy a Simor András MNB elnök által követett óvatosabb monetáris politika győzedelmeskedik még 2012-ben is, de augusztusban fordulat történt. Bár az elemzők többsége az utolsó nyári hónapban is arra tippelt előzetesen, hogy a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa a 2011. december 11. óta érvényes 7 százalékon hagyja a jegybanki alapkamatot, nem ez történt. A külsős tagok 4:3-as szavazati többségével, 25 bázispontos csökkentéssel, 6,75 százalékra vitték le a mértéket. Simor és a két belsős tag alulmaradt. Augusztusban még viszonylag visszafogott volt a magyarázat is, arra emlékeztetve, hogy „a monetáris tanács továbbra is kiemelt figyelemmel követi az inflációs alapfolyamatok alakulását. A monetáris kondíciók lazítására csak addig van mód, amíg a gazdaságot érő kínálati sokkok és árszintemelő kormányzati intézkedések nem okoznak tovagyűrűző inflációs hatásokat és a kockázati megítélésünk javulása folytatódik."

Utóbb kiderült ugyanis, hogy az augusztus 28-i lépés csak első volt a sorban, amit további három követett még, annak ellenére például, hogy szeptemberben az éves viszonylatban számított infláció 6,6 százalékra szökött fel, s még októberben is kerek 6 százalékot kóstált, ami pontosan kétszerese az MNB által állandó célként kitűzött 3 százalékos értéknek. Mindezek ellenére szeptember 25-én, október 30-án, és november 27-én, további 25 bázispontos lépésekkel haladva, a Monetáris Tanács 6 százalékra mérsékelte a jegybanki alapkamatot.

Az elemzői hangulat változását mi sem tükrözi hűebben, mint hogy a novemberi kamatvágást már teljesen egybevágónak értékelték az előzetes várakozásokkal, s a londoni elemzők szerint a piacot már inkább az érdekli, hogy ki lesz Simor András utóda jövő tavasszal.

Londoni elemzői vélemények szerint az újabb MNB-kamatcsökkentés teljesen megfelelt az előzetes várakozásoknak, a piacot most már inkább az kezdi érdekelni, hogy ki lesz a jövő tavasszal távozó Simor András jegybankelnök utódja. Timothy Ash, a Standard Bank londoni befektetési részlegének felzárkózó gazdaságokra szakosodott közgazdásza akkor úgy vélekedett, hogy mivel a magyar gazdaság teljesítménye változatlanul gyenge, a forint pedig "viszonylag erős és stabil", még további MNB-kamatcsökkentések várhatók.

Ash szerint a folytatódó enyhítés mellett szól az is, hogy a monetáris tanácsi tagok többsége "nem tekinti prioritásnak" az inflációs aggályokat a célszintet többszörösen meghaladó éves inflációs ütemek ellenére sem, különös tekintettel arra, hogy a bőséges likviditással jellemzett globális finanszírozási környezetben a piaci kockázatok is enyhülni látszanak.

William Jackson, a Capital Economics felzárkózó piacokkal foglalkozó közgazdásza szerint a magyar piacokon tapasztalható enyhülés a globális kockázatvállalási hajlandóság általános erősödését jelzi. Az elemző ugyanakkor közölte: a ház kétségesnek tartja, hogy ez sokáig így maradhat. Jackson ezért arra figyelmeztetett, hogy jóllehet a következő hónapokban lehet még néhány MNB-kamatcsökkentés, ám ezeket később várhatóan vissza kell majd fordítani. A Capital Economics mindezek alapján azt valószínűsíti, hogy az MNB-alapkamat 2013 végén is a mostani 6,00 százalékon lesz.

Ötödször is lépett a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Monetáris Tanácsa, az elemzői várakozásoknak megfelelően 25 bázisponttal 5,75 százalékra csökkentette a jegybanki alapkamatot december 18-i kamatdöntő ülésén. A monetáris tanács egymást követő ötödik alkalommal csökkentette 0,25 százalékponttal az irányadó kamatszintet, és 2011. január óta nem volt olyan alacsony az alapkamat, mint most. Az új kamatszinthez képest már "látótávolságon belülre került" a valaha volt legalacsonyabb, a 2010 második felében érvényben lévő 5,25 százalékos kamatszint. Londoni elemzők a kamatcsökkentési ciklus további folytatására számítanak, és úgy látják, hogy az irányadó ráta jövőre 5,00-5,25 százalékig csökken.

A kamatcsökkentési ciklus során rendre a monetáris tanács külső tagjai szavaztak a kamatcsökkentése mellett, míg a belső tagok a kamatszint tartására. Előbbiek amellett érvelnek, hogy alacsonyabb kamatszint indokolt és lehetséges a gazdasági növekedés ösztönzése érdekében. Az óvatos belső tagok azonban attól tartanak, hogy a külső gazdasági klíma romlása esetén egy túlságosan alacsony kamatszint veszélyeztetné a magyar eszközök, így a forint stabilitását.

Az egymás utáni kamatcsökkentéseket a piacok lényeges árfolyam-ingadozás nélkül fogadták. Az euró augusztus vége óta többé-kevésbé a 280-285 forintos sávban mozog, míg a magyar állampapírok hozamai - a jelentős kockázati felárcsökkenéssel párhuzamosan - estek.

Erősödött a forint 2012-ben

Kedvezően alakult a forint árfolyama a főbb devizákkal szemben az év folyamán. A Magyar Nemzeti Bank statisztikái szerint január hónapban az euró havi átlag árfolyama 307 forint volt, novemberben azonban már csak 282 forint, ami 25 forintos, 8 százalékos csökkenést takar. Legkevesebbet, 279 forintot augusztusban kellett adni a közös európai fizetőeszközért. Amerikai dollárt 238, svájci frankot 251 forintért lehetett vásárolni januárban, előbbi 220, utóbbi 234 forintba került novemberben, ami 18, illetve 17 forintos csökkenésnek felel meg.

Kapcsolódó cikkek