Rémes helyzetképet festett a Figyelő címlaptörténetében egy építőipari üzletember:„Az építőiparban ma mindenki agresszív, nem is a finanszírozási elem, a pénz hiánya a legártalmasabb a körbetartozásban, hanem a pszichés helyzet borzasztó. Mindenki rá van kényszerítve arra, hogy minden nap, állandóan ígéreteket tegyen azoknak az embereknek, akiket régóta ismer, akikkel együtt dolgozik, és aztán akár a legjobb szándék, a legtisztességesebb üzleti mentalitás ellenére ezeket az ígéreteket ne tartsa be. Így aztán megromlanak a kapcsolatok, az egész rendszerre rányomja a bélyegét az agresszivitás, a bizalom teljes hiánya." Különösen lényeges szereplő a kérdésben az állam, illetve az állam mögé bújt, vagy arra rátelepedett üzleti kör. „Én olyan helyen dolgoztam évekig, segítek, ez nem Magyarország volt, ahol úgy kötöttünk üzletet, hogy az a két félnek kölcsönösen előnyös legyen, ilyen helyzeteket kerestünk. Magyarországon van ma egy nagy kör és az építőiparban ez különösen jellemző, amelyik úgy akar üzletet kötni, hogy a tárgyalás elején megfenyeget, azért kerüljek vele üzleti kapcsolatba, mert félek tőle, ez borzalmas" - mesélte egy másik forrásunk.

A tartozások kialakulása

Nézzük a rendszert, hogyan fut végig a rendszeren a tartozás!
Az építési feladat rendszer-szerkezetének tetején mindig egy beruházó áll. Ez persze egyre gyakrabban újra magánbefektető, hiszen az állam visszaszorul, de azért a mai napig sokszor uniós forrást felhasználó állami szerv, az önkormányzat, sokszor banki finanszírozás is megjelenik. Az ilyen önkormányzati, állami megrendelő esetében akkor lehet elvileg megkezdeni a beruházást, ha rendelkezésre áll az önerő. Csakhogy a nagy pénztelenségben, teljesen nyilvánvalóan sokszor valójában nem áll rendelkezésre önerő. Ha uniós forrásról van szó, akkor a generál-kivitelező, a tender nyertese mondhatja azt, hogy találjunk valami közös finanszírozási megoldást, együttesen produkáljuk az önerőt! Így van esély a támogatás lehívására. Csakhogy ez már egy olyan kényszerházasság, ahol a szürkegazdaság előjön, az önkormányzat nagyon nem ugrálhat, hiszen szívességet kapott és rá van utalva a pályázat nyertesére. A cég pedig betette a pénzét, őt ez fogja. Elindul a munka, elindul lefelé a rendszer.

A generálkivitelezőnek is lehet banki finanszírozása, akinek van finanszírozási lehetősége, az egy szűk kör, nekik egyszerűbb az életük, a megkötött szerződésre ad a bank folyószámla-hitelt a keretükből, ők tudnak fizetni a beszállítóknak. Ez elég ritka, ha viszont ilyennel nem rendelkezik a generál-kivitelező, akkor egyetlen finanszírozási eszköze van, a beszállítók kései és részleges finanszírozása.

A teljesítés
Amint megindul a munka, a legérdekesebb kérdés az, hogy a beruházó, például egy önkormányzat befogadja-e a számlákat, vagyis elfogadja-e a teljesítéseket. Ez kulcskérdés, mikor tudja a beruházó részéről elfogadtatni a munkát, és az hány százaléka a munkának. Ha a műszaki ellenőr csak 70 százalékot fogad el, akkor a generál-kivitelező erre tud számlát benyújtani, abból is vissza kell majd tartani saját nyereségre, garanciális javításokra és csak az így csökkentett összeget tudja az alvállalkozók kifizetésére fordítani.

Az alvállalkozókhoz biztosan kevesebb jut, nagyjából az a gyakorlat, amikor a fővállalkozó megkapja a teljesítési igazolását, azt osztja szét teljesítési igazolások formájában a beszállítóknak, függetlenül attól, hogy azok amúgy mit, milyen minőségben végeztek el. Itt minden eszköz játszik, időhúzás, a telefonokat nem veszik fel.

Hogy lehet ezt áthidalni? A finanszírozás legegyszerűbb formája, ha valakinek van egy teljesítési igazolása, és tudja, hogy 50-70 napra kapná meg a pénzét, elviszi egy faktorcéghez a számlát és lefaktorálja. Azonnal pénze lesz, de csak kevesebb. Ahhoz, hogy ne ő járjon pórul, a faktordíjnál nagyobb összeget le kell vonni az alvállalkozótól.

Több megoldás is van, vagy befogadja a számlát a beszállítóktól és azt mondja, hogy 60 napra fizet, vagy megy a pénz 10 nap múlva, de 5 százalék diszkonttal. A legrosszabb az, ha a generálkivitelező lefaktorálja a számlát és ugyanúgy nem fizet senkinek, mert kénytelen a korábbi lyukakat tömködni. Vagy éppen előtartalékol, mert meg kell oldani azokat a helyzeteket, hogy anyagokat, szolgáltatásokat kell előfinanszírozni. Illetve a korai fázisokon van a nagy zsír, például a földmunka nyereségtartalma a legnagyobb, ezekből kell a későbbi problémákra tartalékolni, vagy az olyan alacsony marzsú részekre félretenni, mint a gépészet. Az alvállalkozók mindenesetre kevés pénzt látnak az első fázisokból.

Fordított áfa
Ahogy halad az épitkezés, egy további gond jelentkezik. Kezelni kell a fordított ÁFA-t, ami amúgy nagyon pozitív állami kezdeményezés, ne kelljen olyan adót befizetni, amit még nem kapott meg a vállalkozó. Csakhogy ahogy a generálkivitelező nem számláz ÁFA-san a beruházónak, és az alvállalkozó sem számláz ÁFA-san a generálkivitelezőnek, de az anyagoknál már ott van a 27 százalékos ÁFA, ezt nem tudja az alvállalkozó megfinanszírozni, így jellemzően az ÁFA-t beépítik a költségekbe a bruttó lesz a nettő. Aztán haladnak szépen tovább, telik-múlik az idő, jönnek a többletköltségek és a többletproblémák, erre már nem tartalékoltak, végül mindig az alvállalkozókon csapódik le minden, mert a közbeszerzéseknél nagyon nehéz többletköltséget elszámolni. Az alvállalkozó már az anyagot sem tudta megvenni, ha nem kapja meg a pénzét két-három hónapig, abbahagyja, levonul. Vagy jön egy új csapat és a régivel lezárja, vagy csökkentett kifizetésben állapodnak meg, pereskednek, összetűznek a biztonsági csapatok, rémes.
Közben szorít az idő, nőnek a költségek, kevesebb marad a bevételből.

Elkészül a nagy mű. A végteljesítés értékét a végén meghaladó alvállalkozói követelés marad. Vagy megegyeznek, például marad 300 millió forint, de van rá 600 millió alvállalkozói számla, mindenki kap 50 százalékot Ilyenkor elosztják a témát. Néha nincs megállapodás, marakodnak, van, aki nullával megy el, van, aki többet harcol ki.

Hogy néz ki mindez az összesített számok nyelvén? Ma Magyarországon csupán a számlák 56 százalékát fizetik a cégek határidőre. Ez elvben javulást mutat az egy évvel korábbi 52 százalékhoz képest, ám ennek inkább az az oka, hogy egyre többen kérnek vevőiktől előrefizetést. A Bisnode csoport fizetési tapasztalatok programja szerint - amely évente több millió számlára támaszkodva vizsgálja a fizetési szokásokat a cégvilágban - az elmúlt 12 hónapban nőtt az átlagos pénzhez jutási idő.

Szervi tanács
A Magyar Állam azért igyekszik fellépni a körbetartozások ellen. Az ezeket visszaszorítani hivatott Teljesítésigazolási Szakértői Szerv (TSZSZ) a Nemzetgazdasági Minisztérium tervei szerint 2013. július 1-jén kezdi meg tevékenységét a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara infrastrukturális támogatása mellett. Vezetőjét és tagjait az igazságügyi szakértők közül nevezik ki. A TSZSZ a tervezési, építési, kivitelezési szerződés teljesítéséből eredő kérdésekben a megrendelő, a kivitelező vagy az alvállalkozó megbízására szakértői véleményt ad. Ez történhet akkor is, ha a teljesítésigazolást nem adták ki, vagy ha ez megtörtént ugyan, de nem fizettek.

Eljárása akkor is kérhető, ha a szerződést biztosító mellékkötelezettség - bankgarancia, kezesség, zálogjog - teljesítését a kötelezett jogosulatlannak véli. A TSZSZ nevében a szakvéleményt háromtagú szakértői tanács adja, tagjait a szerv vezetője jelöli ki. A tanács a szakértői vélemény elkészítéséhez szükséges vizsgálatot a kivitelezés helyszínén végzi el. A terület birtokosa köteles ennek tűrésére, elősegítésére. Amennyiben a helyszíni vizsgálat akadályba ütközik, a tanács a fél kérelmére kezdeményezi a rendőrség bevonását a vizsgálat elvégzésének biztosítására. A szerv véleménye megelőzi a bírósági eljárást, kiadása után lehetőséget hagyva az önkéntes jogkövetésre. Ennek hiányában a fél kérelmére az eljárás a bíróságon folytatódik, ahol a szakértői szerv véleménye kötelezi a bíróságot ideiglenes vagy biztosítási intézkedés elrendelésére.

Minderről sokkal bővebben a Figyelő címlapsztorijában olvashatnak!

Kapcsolódó cikkek