LNG-t szállító tankhajó. Korlátlan mobilitás

Felszállt a füst, a Keler Zrt. két tulajdonosa sok-sok nyári konfliktus után az ősszel megegyezett. A vezetőváltás előtt álló Magyar Nemzeti Bank (MNB) és az egyre alacsonyabb forgalmú Budapesti Értéktőzsde (BÉT) képviselői az igazgatóságban arra jutottak, hogy a Keler tovább nyit az energetikai piacok felé, és a 2013 januárjában induló közép- és kelet-európai gáztőzsdén is e cég végzi az elszámolást. Lantos Csaba, a Keler elnöke szerint nemzetgazdasági érdek, hogy a különböző energetikai piacok elszámolását, garantőri tevékenységét hazánkban végezzék.

Igaz, aktuálisan az egész gáztőzsde is veszélybe került. Amennyiben életbe lép a kormány azon terve, miszerint a helyi iparűzési adó alapjából legfeljebb 80 százalékig lehet levonni az eladott áruk beszerzési értékét, akkor ez gajra vágja az alacsony marzsú szabályozott gázkereskedelmet. Remélhetőleg az ezzel kapcsolatos módosító indítványt támogatják a honatyák. Hiszen komoly üzletről van szó: a gáz és az áram is egyre inkább szabványos árupiaci termékké válik, amelyben a pénzügyi szféra, a nagybankok, a klíringházak szerepe is megnő. Tekintsük át a folyamatot a gázpiac példáján keresztül!

Három szerep, három cég?
A mai Keler három erősen eltérő tevékenységet fog össze. Mivel ezek részben más-más piaci szereplőknek fontosak, racionális döntés lehet a szervezeti elkülönítésük.

KÖZPONTI ÉRTÉKTÁR
Az értékpapírok vonatkozásában a bankok és befektetési vállalkozások számlavezetése, az állampapírpiacok elszámolása vagy éppen a pénzforgalmi rendszer háttérbiztosítékainak működtetése olyan feladat, amely kiemelten fontos a jegybanknak, így e téren bizonyosan hosszú távon is a Keler (illetve annak esetleges utódcége) fő tulajdonosa maradna.

TŐKEPIACI ELSZÁMOLÓHÁZ
A Keler idesorolt szakosított hitelintézeti tevékenysége, vagyis a pénzforgalmi számla vezetése adja a második területet. Itt a Magyar Nemzeti Bank inkább általános felvigyázóként van jelen, mintsem a pénzügyi intézményrendszer stabilitása felett őrködő hatóságként. Így e területen akár más tulajdonosok is megjelenhetnének.

ENERGIAPIACI ELSZÁMOLÓHÁZ
E harmadik szegmensben inkább a nagy rendszerirányítók – a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. és az FGSZ Földgázszállító Zrt. – lehetnének a Keler természetes résztulajdonosai.Magyarországon a gázpiac ma még alapvetően hosszú távú szerződéseken, olajhoz kötött árazáson alapul. Az évente felhasznált 10,5 milliárd köbméter gáz zöme Oroszországból érkezik, egy úgynevezett take or pay szerződés keretében. A kitermelők régebben, kedvező tárgyalási pozíciójukból adódóan, 15-20 éves időtávú szerződéseket kötöttek a nagy vevőkkel. Azokkal, amelyek vállalták azt a formulát, hogy mindenképpen fizetnek az adott mennyiségű gázért, amelyet aztán vagy felhasználnak, vagy továbbértékesítenek, ha tudnak. Sok gazdaságtörténeti elemzés és cikk jelent már meg az elhibázott, gázalapú magyar energiapolitikáról, amely iszonyatos függőségbe sodorta az országot. Mert miközben mi továbbra is drága, olajhoz kötött árazású gázt vásárolunk, több nagyon fontos változás is történt a világban.

ITT A PALAGÁZ ÉS AZ LNG
Az egyik érdemi fejlemény, hogy az Egyesült Államokban a fúrás és repesztés technológiájával elkezdték nagy tételben kitermelni a palagázt. A gyéren lakott észak-amerikai lelőhelyeken iszapot, vizet, homokot és kémiai adalékanyagokat juttatnak a mélybe (akár 3-5 ezer méterre a felszín alá), majd miniföldrengéseket idéznek elő; így rengeteg gázt lehet kinyerni és vezetékekbe táplálni. A korábbi importőr Egyesült Államok önellátó lett gázból, sőt lassan exportra is futja. Európában mindez bonyolultabb – a földrész sűrűn lakott, és szigorúbbak a környezetvédelmi s más előírások is –, ám például a lengyel kormány már itt is előállt egy ambiciózus palagázprogrammal (Megfúrnák az oroszfüggőséget – Figyelő, 2012/49. szám).

Az amerikai kitermelés felfutása lenyomta az ottani gázárakat, miközben Délkelet-Ázsiában – a gazdasági expanzió és a népességnövekedés, illetve a fukusimai atomtragédia hatásai miatt – magas tarifák alakultak ki. Márpedig ha földrajzilag nagyok az árkülönbségek, akkor a kereskedelem is felpörög. A földgázt korábban nagyrészt csővezetékeken szállították, ugyanakkor már néhány évtizede ismert az LNG- (liquefied natural gas – cseppfolyósított gáz) technológia, amelybe a fentiek ismeretében érdemes lett beruházni. Világszerte hatalmas terminálokban történik a földgáz cseppfolyósítása, majd más partszakaszokon a visszagázosítása, a tengereken-óceánokon pedig óriási tankhajók vándorolnak a portékával. A szárazföldön fokozatosan összekapcsolják a meglévő vezetékrendszereket, illetve megszüntetik a szűk keresztmetszeteket. S miután az LNG-technológiának köszönhetően gyakorlatilag korlátlanná válik a szállítás, lassan a földgáz is bekerül a kereskedhető árucikkek (tradeable commodity) közé, ez még tíz évvel ezelőtt is elképzelhetetlennek tűnt.

Az EMFESZ-sztori
■ Remekül vizsgázott a Keler abban a kényes helyzetben, amikor a napi kiegyenlítő gázpiac egyik szereplője finoman szólva is visszaélt a rendszer lehetőségeivel. A történet 2010-re nyúlik vissza, amikor a közel 300 ezer hazai ügyfél gázellátásáért felelős EMFESZ Első Magyar Földgáz és Energiakereskedelmi és Szolgáltató Kft. annyira kifogyott a pénzből, hogy már egyetlen gázkereskedő sem adott el neki gázt, csak előrefizetés mellett. Ezért a cég a napi kiegyenlítő gázpiacról szolgálta ki magát, ahol minden kereskedőnek órára lebontva meg kell mondania, mennyi gázt tesz majd be a rendszerbe, illetve mennyit vesz ki onnan – ez hívják nominálásnak. Az EMFESZ azonban disznominált, vagyis több gázt vett ki, mint amennyit bejelentett, ez viszont csak késleltetve jelenik meg a kimutatásokban. Amikor a Keler – központi szerződő félként – észlelte a szabálytalanságot, az előírásoknak megfelelően azonnal felszólította a céget a törvényes működésre, majd biztosítékot emelt, s végül a Magyar Energia Hivatalhoz fordult, amely 2011 januárjában felfüggesztette az EMFESZ engedélyét. A csalárd szereplőt így még időben sikerült kitessékelni a szabályozott  piacról. A Keler tőkéje nem volt veszélyben, ám a gázkereskedők kollektív garanciaalapjának akár 2 milliárd forintja is bánhatta volna az affért, vagyis az elszámolóház kockázatkezelő mechanizmusát igen éles helyzetben kellett tesztelni. Az EMFESZ mindvégig azt állította, hogy kifizeti a gázt, s amint a végügyfelei pár hónapos késleltetéssel fizetnek, ő is betolja a hiányzó biztosítékokat. Végül valóban így történt, az EMFESZ annyi pénzhez tényleg hozzájutott, hogy képes volt feltölteni a garanciaalapot.GÁZTÁROZÓ-NAGYHATALOM
A fenti folyamatok nyomán egyre élénkül a gáz világkereskedelme, és ez térségünkre is kihat. Bár közvetlen régiónkban még nincsenek LNG-terminálok – a legközelebbiek Olaszországban találhatók –, ám adriai és lengyelországi tervek már léteznek ilyenek létesítésére. A határkeresztező kapacitásokban viszont, amelyek eddig korlátozták a szabadabb áramlást, errefelé is komoly előrelépések történtek. A korábbi orosz–ukrán gázviták hatására például Magyarország szinte gáztározó-nagyhatalommá vált: több mint 6 milliárd köbméter földgázt tudunk tárolni, ez meghaladja a jelenlegi éves fogyasztásunk felét.

A globális válság tanulságait levonva a hatóságok mostanság a szabályozott, ellenőrzött piaci ügyletkötéseket preferálják. Ez az energiapiacon azt jelenti, hogy az említett hosszú távú kétoldalú szerződések már nem kizárólagosak, helyüket fokozatosan átveszik a szabályozott piacokon kötött kontraktusok. Magyarországon van már áramtőzsde, 2013 januárjától pedig lesz gáztőzsde is. Ezeken egyelőre viszonylag kis forgalommal kell számolni, ám rövidesen ármeghatározóvá válhatnak a térségben, így szerepük megkerülhetetlenné válik. Létezik továbbá két tőkeerős rendszerirányító cég is a szisztémában: a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító (Mavir) Zrt. és az FGSZ Földgázszállító Zrt.

Ezek felügyelik a nagyfeszültségű, illetve nagynyomású vezetékrendszert, a fizikai szállítást és a hiteles méréseket. És itt jön be a képbe a Keler, amely e cégek természetes szövetségese lehet, s betöltheti a piacon az elszámoló, a központi szerződő fél szerepét. „Két évtizedes tapasztalatunk mindenképpen komoly komparatív előny, amelyet kihasználni nemcsak lehetőség, de egyben nemzetgazdasági kötelezettség is” – fogalmaz Lantos Csaba.



Ezt korábban nem mindenki látta így. Komoly vita bontakozott ki a továbblépést illetően, ebből azonban végül a gáztőzsdepártiak kerültek ki győztesen. Be is jelentették, hogy a CEEGEX Közép-Kelet-Európai Szervezett Földgázpiac Zrt.-vel aláírt megállapodás alapján a Keler-csoporthoz tartozó Központi Szerződő Fél (KSZF) Zrt. lesz a gáztőzsde szerződője. Ez amúgy már a Keler második gázpiaci szerepvállalása az úgynevezett napi kiegyenlítő gázpiac garantőri pozíciója után (utóbbi piac egyik emlékezetes esetéről lásd Az EMFESZ-sztori című írást).

OSZTALÉKKONFLIKTUS
Ha megpróbálunk a szigorúan zárt ajtós egyeztetések mögé nézni, nagyon komoly szakmai vitákról kaphatunk képet, amelyek akár a magyar tőkepiac közeljövője szempontjából is kulcsfontosságúak lehetnek (lásd a Három szerep, három cég? című keretes anyagot). A legfontosabb konfliktus a Keler eredményének felosztását érintette. Sikeres cégről van szó, amely 2011-ben például 2,1 milliárd forintos adózott eredményt produkált. A milliárdos nagyságrendű profitot a társaság rendre hozza, ám a tulajdonosok döntése alapján négy éve nem fizet osztalékot, nyereségét az eredménytartalékban hagyja. Erről valójában a többségben lévő MNB döntött, a kisebbik részvényes, a BÉT nagyon is szeretett volna osztalékot kapni. Egyfelől tulajdonosának, az osztrák tőzsdeholdingnak kellett volna a pénz, mert eladósodott, amikor a közép- és kelet-európai börzéket összevásárolta.

Lantos Csaba, a Keler elnöke. Nemzetgazdasági érdek, hogy magyar legyen az elszámolás

Másrészt maga a leányvállalat, a Budapesti Értéktőzsde Zrt. is szívesen látott volna most osztalékot, miután saját nyereségét kiosztotta a tulajdonosainak, s a nagy kiköltekezésben – történetében először – még folyószámlahitelt is kénytelen volt felvenni. Szerettünk volna erről közvetlenül is érdeklődni, de a Keler két tulajdonosa úgy döntött, hogy cikkünkben nem nyilatkoznak. Így a tőzsdétől csak annyit tudtunk meg, hogy „a napi likviditásban nem volt zavar, a BÉT pénzügyi helyzete stabil”.

Amúgy az osztalék visszatartására a Keler szakmai érvet is fel tud sorakoztatni: egy nemzetközi informatikai tender keretében lecserélik a számlavezető rendszert, ezért a következő 18-24 hónapban milliárdos beruházást vállalnak. Igaz, a Figyelőnek nyilatkozó szakemberek szerint ezzel együtt is bőven lett volna fedezet az osztalékra.

Az osztalékkérdés azonban korántsem az egyetlen vitás pont volt az elszámolóház körül. Mint említettük, a Keler menedzsmentje az utóbbi években határozottan az energetika felé nyitott, és kockázatvállalást s elkötelezettséget kért a fokozott garanciavállalási aktivitásra. A társaságnak lenne is pénze az energiaprojektekre, az értékpapírszakma azonban fanyalgott, mondván: a Kelernek abból vannak a milliárdjai, hogy az értékpapír-kereskedők fizetnek a tőzsdei elszámolásért, s ezt a forrást nem szép dolog egy idegen szegmens fejlesztésére felhasználni. Bonyolította a helyzetet a fő tulajdonos is, amelynek szerepvállalása az energetikai piacon meglehetősen aggályos. A hatályos jegybanktörvény szerint az MNB csak az alapfeladataihoz tartozó cégekben szerezhet tulajdont. Igaz, ha már jelen van egy olyan társaságban, amely nem sorolható az alapfeladatot ellátok közé, akkor nem kötelező azonnal kiszállnia, de a törvény szellemének értelmében hosszabb távon az efféle pakettektől meg kellene szabadulnia.

Keler-körülmények
■ 
A Központi Elszámolóház és Értéktár (Keler) Zrt. alaptőkéje 4,5 milliárd forint.
■ 
A cég 53,33 százalékos tulajdonosa a tisztán állami hátterű Magyar Nemzeti Bank, amely így 2,4 milliárd forintos pakettet birtokol az alaptőkéből.
■ 
A fennmaradó 46,67 százalék, azaz 2,1 milliárd forint a Budapesti Értéktőzsde Zrt.-é, amely viszont többségi osztrák kézben van. Fő tulajdonosa a prágai, a bécsi, a ljubljanai és a budapesti börzéket összefogó CEESEG AG, amely 50,5 százalékot jegyez. Emellett az Österreichische Kontrollbanknak (ÖKB) van nagyobb, 18,3 százalékos részvényhányada. A fennmaradó részen hetven-egynéhány magánszemély, cég, illetve intézmény osztozik (köztük például az MNB is birtokol 6,9 százalékot).
■ 
Ausztriában tradicionálisan az ÖKB tölti be a központi értéktári és elszámolóházi funkciót, így viszonya a Kelerhez igencsak sajátos: áttételes tulajdonosként a sikereiben érdekelt, miközben más oldalról versenytársa is annak.JÁRULÉKOS HASZON
Forrásaink szerint amúgy a jegybank a Keler tulajdonosaként korrekt, konzervatív, szakmai szerepet visz. Szeptember végén mindenesetre a további energetikai szerepvállalás mellett döntött, s ezt a BÉT is támogatta. Kétségtelen, hogy méretgazdaságossági előnyökkel jár, s egyúttal rizikócsökkentő hatású, ha a Keler több piacon is aktivizálja magát. Emellett szólhat az innen származó díj- és jutalékbevétel, valamint az a pénzügyi eredmény is, amely az energiapiaci klíringtagok által letett biztosítékokon keletkezik.

Mindezek nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az elszámolóház továbbra is eredményesen s a tőkepiacok számára is költséghatékonyan működhessen. A 100 milliárd forintos napi kiegyenlítő piac mellett a teljes gázpiac már 2500 milliárdos nagyságrendű. „Ha a Keler e két területen ugyanazokkal a szereplőkkel áll kapcsolatban, az mindenkinek jó” – hangsúlyozza Lantos Csaba. A felek ismerik egymást, a Keler látja a pozíciókat, így a letétképzés összességében mérsékeltebb lehet. Az úgynevezett központi szerződő felek pozíciója speciális: az üzletet nem ők kötik, nem ők választják ki, kivel szerződnek, csupán résztvevőjévé válnak egy ügyletnek, amely a szabályozott környezetben létrejön. Igen fontos tehát, hogy a feltételeket sikerüljön jól kidolgozni. Úgy, hogy a piac még biztonságos maradjon, de ne legyen annyira szabályozott, hogy az már visszafogja a kereskedését. Az energetikai piacon a Keler eddig jól vizsgázott, ám hamarosan eggyel magasabb szinten is bizonyítania kell.

Kapcsolódó cikkek