Frankfurt egyrészt Németország pénzügyi fővárosa, mert itt található a Bundesbank és az Európai Központi Bank székhelye is. Másrészt pedig itt található a német irodalom óriása, Johann Wolfgang Goethe szülőháza, és az abban berendezett „Goethe és a Pénz" című kiállítás is.

A jómódú családba született író pazarló életmódjáról volt ismert egészen addig, míg a mai Észak-thuringiai tartomány pénzügyminisztere nem lett. Ez a tapasztalat jóval árnyaltabbá tette nem csak az ő, de az egész ország fiskális filozófiáját.

Goethe mesterművének központi problémája a Fausti alku, melyet a címszereplő köt Mephistoval, aki végtelen vagyont biztosít Faustnak, annak lelkéért cserébe. Mephisto szerepét napjainkban az EKB, a pénz elértéktelenedésére figyelmeztető kancellárét pedig a Bundesbank elnöke játssza. „Ha a központi bank korlátlan mennyiségű pénzt hozhat létre a semmiből, hogyan biztosítható, hogy az visszanyerje az értékét?" - tette föl a kérdést Jens Weidmann frankfurti sajtótájékoztatóján.

Ezzel szemben az EKB a „Schuld" szó kettős jelentésére hívja föl a figyelmet, mely egyaránt jelenthet adósságot és morális bűnt. Az intézmény szerint tehát politikájuk a németekben szunnyadó alapvető kulturális törésvonalat élesztette fel újra. A bank korábbi elnöke, Jean-Claude Trichet is ennek szellemében méltatja Goethe kettős viszonyát a papír alapú pénzhez.

Goethe a pénznyomtatást az alkímiához hasonlította, ennek veszélye pedig, hogy mindent a „termelés izzó parazsához láncol". Ez a félelem tükröződik most vissza a német szemléletben, mely szerint az eurózóna válságát a felelőtlen kölcsönpolitika idézte elő, mivel a döntéshozók nem voltak hajlandók tudomást venni a pénzügyi korlátokról. A pénz Goethe szerint is új lehetőségek kulcsa lehet, a mértéktelenség azonban annál nagyobb veszélyt jelent.

Derek Scally a The Irish Times berlini tudósítója, szakterülete a politika és az üzleti élet kapcsolata.

Kapcsolódó cikkek