Merész vállalásokat tettek az uniós tagok a közösség jövőjét megalapozni kívánó Európa 2020-as stratégiában. Összeállításunk második részében azt vesszük szemügyre, hogy a vizsgált országok a kiemelt versenyszámokban milyen pozícióból indulnak, s hová kellene eljutniuk.
Az Európa 2020 az unió tíz évre szóló növekedési stratégiája, amelynek célja egyfelől a válság leküzdése, másfelől az intelligensebb és fenntarthatóbb növekedés feltételeinek megteremtése. A koncepció öt fő területre koncentrál, amelyeken a vállalásokat a tagországok és Brüsszel közösen határozta meg. Elemzésünkben a kiinduló helyzethez vezető utat a grafikonok szemléltetik, míg az infografikában elsősorban a leküzdendő távolságokra fókuszálunk.
A foglalkoztatás terén az EU azt tűzte ki célul, hogy 2020-ra a 20–64 évesek háromnegyede aktívan kapcsolódjon be a munka világába. E tekintetben Magyarországnak messze a leghosszabb távot kell lefutnia a célig. A 75 százalékos vállalásunk merésznek tűnik, hiszen az összevetésben szereplő Ausztriánál, Romániánál és Szlovákiánál is jóval távolabbról, 60 százalékos pozícióról startolunk. Ráadásul uniós csatlakozásunk óta valamelyest még romlott is a kondíciónk.
A következő központi cél az, hogy az Európai Unió GDP-jének 3 százaléka jusson kutatás-fejlesztésre. Ez az újonnan csatlakozott országok számára még túl ambiciózus, ezért vállalásaik is szerényebbek. Versenyükben Románia indul a leghátrábbról, s Szlovákiának kell a legkisebbet dobbantania, hogy saját vállalását teljesítse. Magyarország 1,2 százalékról próbál ellépni, s innen az 1,8 százalékos cél nem tűnik elérhetetlennek. Ausztria már ma is majdnem hozza az uniós átlagcélt, így 2020-ra jóval a fölötti értéket tűzött ki magának.
Megújuló feladatBrüsszel az éghajlatváltozásra is igyekszik reagálni, s az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásában 20-30 százalékos mérséklést szorgalmaz az 1990-es szinthez képest. Egyúttal azt szeretné, hogy 2020-ig az energiahatékonyság 20 százalékkal javuljon, a megújuló források pedig az energiaköltésen belül érjék el az egyötödös arányt. Utóbbi téren kiugrónak számít Ausztria és Románia teljesítménye, hiszen az évtized végére kitűzött szintet már 2010-ben túlteljesítették. Magyarország viszont elég messziről vág neki a vállalt 13 százaléknak, amelynek eléréséhez komoly erőfeszítésekre lesz szükség. Azért a trendvonal nálunk is emelkedő.
A sikeres gazdaság egyik kulcseleme a diplomások magas aránya. Az EU döntéshozói azt tartanák kívánatosnak, hogy 2020-ban a 30–34 éves korosztályba tartozók 40 százaléka elmondhassa magáról: legalább egy felsőoktatási intézményben eredményesen befejezte a tanulmányait. Magyarország itt ment talán leginkább biztosra: csupán 30,3 százalékos szintet tűzött ki maga elé, miközben a folyamatos emelkedés nyomán már tavaly is 28,1 százalékot tudott felmutatni. Így az átugrandó magasság mindössze 2,2 százalékpont; ezt a lécet jó eséllyel nem verjük le. Szlovákiában és Ausztriában viszont igencsak koncentrálni kell majd az ugrásra, hiszen két számjegyű differenciát kell legyűrniük. E téren az uniós célok közé tartozik az is, hogy az oktatásból idő előtt kikerülők aránya a 18–24 évesek között 10 százalékra mérséklődjön. Mi e lemorzsolódási arányt nézve 2011-ben viszonylag jól, 11,2 százalékon álltunk.
A szegénység ellenVégül az ötödik kiemelt terület a szegénység visszaszorítása, jelesül az, hogy az Európai Unióban az évtized végén a mostaninál 20 millióval kevesebben legyenek kénytelenek a társadalom peremén, kirekesztettségben élni. A mi vállalásunk 450 ezer embernél próbálja ezt elérni. A magyar társadalomban tavaly 31 százalékos volt az elszegényedett réteg aránya, ez azt jelenti, hogy a csatlakozástól a válságig folyamatosan csökkenő érték napjainkra majdnem a belépéskori szintre ugrott vissza. Ausztria ezen időszak alatt is tartani tudta 16-18 százalékos arányát. Szlovákia pedig impozáns, 12 százalékpontos javulással dicsekedhet e téren.