Brazília a Goldman Sachs elemzői szerint 2050-re a világ négy legmeghatározóbb gazdasága közé léphet - írja a Figyelő hetilap januári, első száma. A lapban helyszíni riportot olvashatnak egy őserdei kis faluról, ahol előbb vezették be a 3G mobilinternetet, mint a vizet vagy az áramot.

Aligha létezik Sao Paulon kívül olyan város a világon, ahol este tízkor még be lehet ülni egy jachtvezetési tanfolyamra. A húszmilliós metropoliszban több Ferrarit adnak el, mint bármelyik másik világvárosban, egyedülálló módon négy Tiffany-üzlet működik, ráadásul itt használják a legtöbb magánhelikoptert, és Svájcon kívül itt található a Mont Blanc luxustollak legnagyobb piaca. Nemcsak a luxusholmik iránti kereslet pörög. Ha a helyi középosztály önálló országot alkotna, a 18. helyre kerülne a legtöbbet fogyasztó országok képzeletbeli listáján, és a világon minden harmadik autót Brazíliában adnak el, ezzel harmadikként fellépve az autóeladások dobogójára Kína és az Egyesült Államok mögé.

Ahogy a Figyelőnek nyilatkozó üzletemberek egyike fogalmazott, a mai Brazília az amerikai aranyláz idejére emlékezteti. Nem csoda: a latin-amerikai ország gazdasága a 9. legnagyobb a Földön, és a Goldman Sachs elemzői szerint 2050-re a világ négy legmeghatározóbb gazdasága közé léphet. A tavalyi közel 7,5 százalékos GDP-növekedés után 2014-ig átlagosan évi négy százalék körüli növekedésre számítanak, és ezt a tervek szerint csak a 2014-es futball világbajnokság 70 milliárd dollárral fogja megtámogatni. További részletek a Figyelőben!

A focista fizetések titkai

Hogyan kapják a fizetésüket? - kérdezte az adóellenőr. „Az alapfizetést átutalással, a többit kézbe" - felelte gyanútlanul a segédedző, aki tíz perccel később az elnök irodájában alapos fejmosást kapott az őszinteségéért. Azt, hogy e csaknem hétéves történet valóban megesett-e az egyik legpatinásabb hazai klubnál, avagy városi legenda csupán, ma már lehetetlen kideríteni. Mindenesetre jól szemlélteti, hogy az elmúlt évtized elején a magyar klubfutballban a kifizetések jó része asztal alatt történt. Ráadásul nem az volt a hír, ha a juttatások késtek, hanem az, ha időben megérkeztek. S, hogy miképpen van manapság? Ezt olvashatja el részletesen a Figyelő legfrissebb számában.

007-es közgazdaságtan - Nevem Bond

A szuperügynök mindig megmenti a világot, ez köztudott. De vajon a sorozat főgonoszai racionális, a való világban is működő terveket szőnek? Világszerte kasszasiker az új James Bond film, a Skyfall. A 007-es ügynök legújabb kalandjaiért egy hónap alatt 650 millió dollárt hagytak ott a nézők a mozik pénztáraiban. A film kissé eltér elődeitől, legalábbis abban a tekintetben, hogy a főgonoszt ezúttal a bosszú és a megalázottság érzése motiválja. A korábbi epizódokban a világuralomra törő rosszemberek jó részének sokkal prózaibb indokai voltak. Pénzt akartak. Sok pénzt. A Bond filmekbe azonban nem illetek bele holmi csip-csup bankrablások. A minimum az Egyesült Államok arany készletének elrablása volt. Ahhoz, hogy Mr. Bond hatásosan tudja megmenteni a világot, legalább ilyen kaliberű ármánykodások kellettek. Angol titkosügynökünk azonban mindig úrrá lett a nehézségeken, minden csávából kivágta magát és mi nézők, megnyugodva a világ sorsa felett érzett aggódásunkban hátradőlhettünk a film végén moziban.

Igen, de mi lett volna akkor, ha a főgonoszok sikerrel járnak? Egyáltalán járhattak volna-e sikerrel. Működhetett volna a filmvásznon kívül, valóságban is az általuk kitalált pénzügyi stratégia? A forgatókönyvírók csak a hatásvadászatot nézték, vagy követték a közgazdasági logikát is? A kérdésnek a New York magazin kulturális leágazása, a vulture.com járt utána, amikor megkérdezte Jean-Jacques Dethier-t, a Világbank egyik élvonalbeli közgazdászát.
Az egyes filmekről szóló elemzések lapunk legújabb számában olvashatók!

Francia topmodell

A francia és osztrák földjogban bevált praktikákkal akarja a külföldiek magyarországi földvásárlását, a nagybirtokok kialakulását megakadályozni a kormány, de a törvényi szigor elegendő-e ehhez? A példaadó mintákat vizsgálva az is kiderül, sokkal inkább a csillagászati földáraknak köszönhetik nyugaton, hogy meg tudják óvni a határon túli befektetők rohamától a nemzeti fekete kincset. A földtulajdon nagyságának Ausztriában például nincs is felső határa. Az ausztriai földvásárlásról a járási agrárhivatal dönt, amely azonban nem tehet különbséget, a természetes és jogi személyek között, így a nem osztrák EU polgár „de jure" nem számít külföldinek.

A francia földjog az unió egyik legliberálisabbja, amely nemcsak engedi, egyes, például határ menti, elnéptelenedő térségekben kifejezetten ösztönzi a külföldiek földvásárlását, földbérletét a természetes és jogi személyeknek egyaránt. A hatóság segíti is a külföldi telepeseket a beilleszkedésben. Csoda hát, ha megelégelték a helyi gazdák körében, hogy a liberális földszerzési szabályok miatt Bordeaux környékén kínai befektetők vásároltak meg a nagy ültetvényeket.

 

Kapcsolódó cikkek