A felmérés kimutatta, hogy a következő négy évtized során a fejlődő gazdaságok várhatóan nagyobb ütemben növekednek majd, mint a G7-ek. A vásárlóerő-paritás alapján számított GDP átlagos növekedését tekintve látható, hogy Nigéria vezet a 2012-től 2050-ig terjedő időszakban, majd Vietnám, India, Indonézia, Malajzia, Kína, Szaúd-Arábia és Dél-Afrika követik a sorban - ismerteti a PwC.

Helycsere

"A globális gazdasági válság rövid távon sokkal inkább megrázta a G7 országait, mint az E7-et. Ezzel egyetemben a válság a G7-ek hosszú távú növekedési kilátásait is negatívan befolyásolta, főként azokat a gazdaságokat Európában és az Egyesült Államokban, amelyek korábban túlzottan is a magán-, valamint a közszféra hitelezésére alapozták növekedésüket" - magyarázza a közleményben John Hawksworth, a PwC vezető közgazdásza és egyben a tanulmány egyik készítője.

Ez a vásárlóerő-paritást tekintve azt jelenti, hogy az E7 átveheti a gazdasági vezetést a G7-től még 2020 előtt, 2050-re pedig Kína, az USA, illetve India válhatnak a legerősebb gazdaságokká. Messze mögöttük elmaradva Brazília a negyedik helyen lesz, megelőzve Japánt. Ez idő alatt Oroszország, Mexikó és Indonézia nagyobb gazdaságokká válhatnak, mint Németország vagy az Egyesült Királyság. Törökország megelőzheti Olaszországot, és hosszú távon Nigéria is felemelkedhet a rangsorban, Vietnámmal és Dél-Afrikával egyetemben. A legnagyobb gazdaságokon túl Malajzia rendelkezik a legkecsegtetőbb hosszú távú növekedési kilátásokkal, míg Lengyelország az elkövetkezendő évtizedekben továbbra is növelheti előnyét nyugati szomszédjaival szemben.

Nem sétagalopp

A PwC felmérése a makrogazdasági és politikai instabilitás lehetséges forrásaként például a következő tényezőket említi: magas költségvetési hiány Indiában és Brazíliában; Nigériában és Oroszországban túlzott függés a gáz- és az olajbevételektől; Kínában és más gyorsan növekvő gazdaságokban a keresetek közötti egyre nagyobb különbségek társadalmi feszültséget váltanak ki; Vietnámra pénzügyi és makrogazdasági instabilitás jellemző. A tanulmány hangsúlyozza, hogy a fejlődő országok gyors növekedése miatt egyre nagyobb az igény a természeti erőforrások iránt, és egyre nehezebb 2 Celsius-fok alatt tartani a globális felmelegedést. Miközben az új, nem szokványos energiaforrások (például a palagáz) csökkentették a fosszilis üzemanyagok kimerülése miatti félelmeket, az újabb veszélyt a következő négy évtizedben inkább az egyre ingadozóbb éghajlati tényezők jelentik.

"A globális gazdasági súlyok eltolódása egyértelmű, azonban a fejlődő országoknak még mindig jelentős kihívásokat kell leküzdeniük, hogy fenntarthassák jelenlegi intenzív növekedésüket. A nyugati cégek számára óriási lehetőséget jelentenek a fejlődő gazdaságok, ugyanakkor ezen országok gyorsan növekvő vállalatai versenytársakként is megjelennek. A kormányok is igazi kihívásokkal szembesülnek, nem utolsósorban a globális felmelegedéssel, amely a gyors gazdasági növekedés következménye" - idézi a közlemény Nick Kóst, a PwC Magyarország vezérigazgatóját.

Kapcsolódó cikkek