Nem tisztünk állást foglalni arról, hogy ebben a konkrét esetben mi történhetett. Az mindenképpen tény, hogy az Egyesült Államok világhatalom, mások szerint a világ csendőre, megítélése alaposan megosztja a közvéleményt.

Kinek-kinek ízlése szerint. A gazdasági életben az amerikai hatóságok keménysége az extraterritoriality, vagyis a területi hatály kiterjesztése miatt olykor exportcikk. Akik ilyen ügyekkel találkoznak, szintén megosztottak. A kritikusok a külföldi tisztviselők megvesztegetését tiltó Foreign Corrupt Practices Actról (FCPA) azt vallják, hogy az főként európai cégek ellen irányul. Célja, hogy a fölös amerikai sztárügyvéd-kapacitásokat más országokban, mások költségén lekösse, és a végén még amerikai költségvetési bevételt is generáljon.

Hiszen az európai cégek által önként megrendelt vizsgálatoknak annyi költsége van, illetve a cégvezetők annyi személyes fenyegetést éreznek, hogy a bírósági szakasz előtt inkább egyezséget kötnek, és önként, dalolva fizetnek az amerikai büdzsének. Európai aggyal a nyugalom megvásárolhatósága tényleg bűzlik: ha már olyan szent a korrupcióellenes harc, hogy jön ide a pénz?

Mások azt mondják: ez a támadás igazságtalan, mert rengeteg amerikai vállalat és cégvezető ellen is voltak ilyen ügyek, és minden tisztességes embernek meg kellene becsülnie, hogy van egy olyan ország, ahol valódi tétje van a magas szintű korrupciónak. Ahol keményen beleállnak a gazdaságot, a morált, az esélyegyenlőséget pusztító gyakorlatokba, ahol egy nagyon nehezen bizonyítható bűncselekménytípust, ha kell, aprólékos munkával és óriási gyakorlattal üldöznek az illetékesek.

Érdemes eljátszani a gondolattal, hogy amennyiben egy White & Case szintű vizsgálat érintette volna a hazai katonai beszerzéseket, a BKV-t, az MVM-et vagy éppen a magyar autópálya-építéseket, akkor mennyivel többet tudhatnánk a mechanizmusokról, az osztrák grófról, az olyan teljesen érthetetlen vagy nagyon is érthető projektekről, mint a fénymásolók állapotfelmérése, a bedőlt energetikai offshore projektek, a világ legdrágább autópálya-építései.

Sajnos vagy szerencsére a magyar állami cégeket azonban nem jegyezték az amerikai tőzsdéken, így ezeket az ügyeket nem is vizsgálták amerikai jogászok. A HM, a BKV, az MVM, a mindenkori autópálya-megrendelők nem kényszerültek settlementeket kötni. Fellélegezhetünk, a magyar adófizetőknek nem kellett soha az amerikai költségvetésbe fizetni semmit. Akar a halál az amerikaiaknak fizetni! Csak éppen nem változik nálunk semmi, valós tét nélkül rajtunk maradt a magas szintű mutyi. Ez pedig tényleg sokba fáj mindannyiunknak! Többe, mint bármilyen settlement.

Kapcsolódó cikkek