Tavaly a kínai növekedés üteme nyolc százalék alá esett, s a kormány csupán szerény lépéseket tett annak stabilizálása érdekében. A politikacsinálók tétlenségét „politikai paralízisként" is emlegetik, és az állami beavatkozások elmaradását elsősorban a novemberi hatalomváltással magyarázzák. Mások szerint viszont az okok egyrészt a strukturális, másrészt a ciklikus tényezőkben keresendők.

Yiping Huang, a Pekingi Egyetem professzora úgy látja, a visszaesés már most érzékelhető a 2000 és 2010 közötti, évi tíz százalékos iramhoz képest, sőt a 2020 és 2030 közötti periódusra már csak hat százalék a prognózis. Ez azt jelenti, hogy Kína új „természetes" növekedési üteme hét-nyolc százalékra tehető. Ennek megfelelően a kínai kormány 2013-ra hét százalékos GDP-növekedést jósol.

A politikusok tanultak a leckéből, és a 2008-as gazdaságélénkítő csomag után már nem akarnak agresszív expanzív monetáris politikát alkalmazni, hiszen a gazdaság 2012-ben is magától állt talpra. A kormány korábbi masszív beruházási programjait ugyanis számtalan támadás érte; mondván, hogy azok csak növelik a pénzügyi és fiskális kockázatokat. Így a kínai kormánytisztviselők a stabilitás megőrzése érdekében megtanulták elfogadni az alacsonyabb növekedési ütemet, sőt a stabilitás elsődlegessége mára domináns politikai célkitűzéssé emelkedett.

Ligang Song, a China Economy Program (CEP) vezető professzora szerint az állami beavatkozásokra való nagyfokú ráutaltság és az állami tulajdonú vállalatok fojtogató függősége jelenti Kína Achilles-sarkát. És bár a tulajdoni reformok jelentős változásokat hoztak az ország üzleti életébe, Kínának még számos megoldatlan feladattal kell megbirkóznia. Például rendeznie kell az állam és az állami tulajdonú vállalatok közti kapcsolatot, foglalkoznia kell a gazdaság kulcsfontosságú szektorainak állami monopóliumával, fejlesztenie kell a vállalatirányítást, valamint szüksége lenne pénzpiaci reformra, továbbá a vállalati és jogi szabályozás fejlesztésére is.

Kína jelenlegi intézményrendszere egyelőre nem alkalmas arra, hogy egy jól működő piacgazdaságon keresztül hatékony újraelosztást tudjon megvalósítani, így az sem garantált, hogy növekedési ütemét képes szinten tartani.

A befejezetlen reformintézkedések meglehetős politikai töltettel rendelkeznek. A novemberi politikai hatalomváltás szorosan összekapcsolódik azzal a törekvéssel, hogy Kína minél hamarabb megoldja a gazdasági kihívásokat. Az átfogó reform megvalósítása nem lesz könnyű feladat, égető szükségessége azonban vitathatatlan.

Peter Drysdale az East Asia Forum szerkesztője.

Kapcsolódó cikkek