A második világháború után a Szovjetunió megfékezésére az USA kialakított egy egyoldalú rendszert, amivel biztosította szövetségesei gazdasági növekedését. A gazdasági válság óta viszont az Obama kormány egyre kisebb hajlandóságot mutat arra, hogy szerepet vállaljon nemzetközi konfliktusokban. Eközben az eurózóna válságának következményeképpen az európai hatalmak sem képesek kitölteni a keletkező űrt.

Új biztonsági berendezkedésre van szükség, aminek kritikus tesztje Ázsia lesz. Kína szuperhatalommá válása jelenti a legösszetettebb kihívást, amivel a nemzetközi rendszer ma szembenéz. Az éleződő területi vitákban Kína egyre nagyobb ambíciókkal és követelésekkel lép elő. Senki sem érdekelt abban, hogy ezek a területi viták elmérgesedjenek, vagy katonai konfliktusig fajuljanak, de a megoldáshoz diplomáciai lépésekre van szükség, amit a növekvő nacionalizmus fenyeget.

Kína meg szeretné előzni, hogy szomszédjai közösen fellépve vonják kétségbe területi követeléseiket. Az USA ugyan sürgette az ASEAN-t (Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége), hogy közös álláspontot alakítsanak ki, de ez eddig nem valósult meg. A hosszú távú célokat előtérbe helyezve Japánnak is változtatni kell elszigeteltségén, ami csak a történelmi kérdések tisztázásával lehetséges.

Az USA ugyan növeli katonai jelenlétét Ázsiában, de védelmi költségvetése hosszútávon csökkenő pályát ír le. A régió katonai egyensúlya már Kína felé billent - nagyobb mértékben, mint azt bármelyik amerikai szövetséges beismerné. Kína felemelkedő hatalmával egyedül nem tudnak szembenézni a régió hatalmak. Egy újfajta többoldalú szerkezetre van szükség, ami nem izolálja, hanem „magába foglalja" Kínát. Mindenkinek foglalkoznia kell Kína növekvő hatalmával és megtalálnia a kompenzálás útját - akkor is, ha ez saját érdekeiket sérti.

Jelenleg még nincs konszenzus a döntőhozók között egy többoldalú keretrendszer kialakítására, ami az amerikai hatalom visszaszorulását eredményezhetné, ugyanakkor megvan rá az esély, hogy az új struktúrához szükséges vezérlés és az előrelátás nem Washingtonból, hanem Japánból és Ázsiából fog származni.

Yoshihiro Francis Fukuyama amerikai politikai tudós, politikai közgazdász, író. Leghíresebb műve az 1992-ben megjelent, A történelem vége és az utolsó ember című könyve. Jelenleg a Stanford Egyetem vezető tudományos munkatársa.

Kapcsolódó cikkek