Nem fogják áthárítani – lassan olyan ez a mondat a hazai politikai közbeszédben, mint a legendás „nem lesz gázáremelés”. Előbbi elhangzott már egy sor különadóval kapcsolatban, majd újabban a tranzakciós illeték és a rezsicsökkentés nyomán is.
|
Váczi István újságíró, a Figyelő rovatvezetője |
Előbbi esetében mára feketén-fehéren kiderült, hogy nem jött be a kormányzati kommunikáció: a bankok jellemzően igenis az ügyfelekkel fizettetik meg az illetéket. A rezsicsökkentésnél elvileg fel sem merülhet a lakossági áthárítás, ám a szolgáltatók besokalltak, és bíróságon támadták meg a Magyar Energia Hivatal által kidolgozott, a 10 százalékos csökkentésnek megágyazó képletet. Az egyik fő kifogásuk, hogy a rájuk tetemes terheket rovó közműadót, valamint a nyereségük után fizetendő, megemelt Robin Hood-adót egyszerűen kihagyták a számításból.
Ám ha meddő marad is a próbálkozásuk, a vállalkozások tekintélyes köre számára már így is lidércnyomás a rezsicsökkentés. Ahogy három héttel ezelőtt megírtuk, a GDP felét megtermelő, középfeszültségen vételező cégek számára a rendszerhasználati díjak január 1-jén több mint 13 százalékkal emelkedtek. Ez több százalékkal is megdobhatja az áramszámlájukat. Ők valószínűleg rettegve hallgatják a híreket a további, 10-20 százalékos rezsicsökkentésről, és számolgatják, talpon tudnak-e maradni. Ha nem, alkalmazottaik az utcára kerülnek, és már a felpörgetett közmunkaprogram sem lesz képes rózsaszínre festeni a foglalkoztatási statisztikákat.
A több százmilliárdos vételáron túl ezzel fizethetünk azért, hogy a Mol-részesedés, az E.ON-gázüzletág után újabb energiaszolgáltatók kerüljenek állami tulajdonba. Hiszen kormánypárti politikusok egyáltalán nem rejtik véka alá, hogy szívesen tárgyalnának az egyre mostohább feltételek miatt esetleg a kivonulást fontolgató energetikai multik magyar cégeinek átvételéről.
A vállalkozói rezsiterhek növekedése miatt még a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara is fenntartásait jelezte, pedig ritkán kritizálja a kabinetet. Nem véletlenül: a kormány hatalmi szóval terelte tagjai közé és kötelezte tagdíjfizetésre az összes hazai céget, tekintet nélkül az alkalmazottak számára vagy a bevételre. Az évek óta bürokráciacsökkentésről halló kisvállalkozó pedig választhat, hogy ezt vagy a cégbírósági adatbejelentési kötelezettséget utálja jobban, esetleg amiatt fogja a fejét, mert az utólag, már az idén megjelent információk alapján nem választotta volna a kisadózók tételes adóját, a katát.
A kormány intézkedései olyanok, mintha Robin Hood bezörgetne, és az udvarba vezetné a gazdagoktól elvett malacot. Ám amint elköszön, megkerüli a házat, bemászik a kamrába, és leakasztja a szögről a sonkát meg a kolbászt. Mindenki nagyon örül, míg hátra nem megy a kamrába.