Élénk érdeklődés övezi Tokió minden lépését, miután Shinzo Abe kormánya hadat üzent az erős jennek és a deflációnak, aminek következtében gyengült a japán fizetőeszköz, és újra fenyeget a leértékelésekből kirobbanó árfolyamháború. Jim Jubak szerint a befektetők jól teszik, ha gyorsan lépnek, hiszen a kialakult helyzetben az országok két táborra oszlanak. Egyesek - a rövidtávú haszon reményében - foggal-körömmel harcolnak majd, mások viszont hosszú távon előnyösebbnek látják, ha inkább kimaradnak a csatározásokból.

A szaklap szerzője azt tanácsolja, érdemes a befektetési portfóliókat hozzáigazítani az egyes országok „harci kedvéhez". Azaz, ha egy ország a rövidtávú előnyöket hangoztatva úgy dönt, hogy belép a devizaháborúba, akkor mindenképpen érdemes bevásárolni az adott állam vezető exportvállalatainak részvényeiből. Japánban és Brazíliában például az elkövetkező néhány hónapban biztos nyereségre lehet számítani.

Franciaországban már nem ilyen egyszerű a helyzet, mivel - bár neki is érdeke lenne a gyengítés - nem rendelkezik önálló árfolyam-politikával, így leértékelni sem tud. Az erősödő euró mellett pedig a francia vállalatok óriási versenyképességi hátrányba kerülhetnek. Jim Jubak szerint azonban az elkövetkező hetekben számítani lehet némi leértékelődésre, ezért érdemes lehet például Danone vagy Louis Vuitton Moët Hennessy részvényeket is vásárolni.

A háborúból kimaradók táborát erősíti Chile, Norvégia, Kanada és Ausztrália: ezek az országok arra számítanak, hogy hosszú távon jobban járnak, ha megőrzik jó hírnevüket a hitelminősítők szemében. Svédország egyelőre habozik, de várhatóan továbbra is jelenlegi árfolyam-politikáját fogja követni. A távolmaradásból elsősorban a bankok profitálhatnak, mert a stabilitásból versenyképességi előnyt kovácsolhatnak, és így a hazai piacról regionális piacokra léphetnek.

A fenyegető devizaháború elindítása elsősorban Japán számlájára írható, amely agresszív árfolyam-politikával és értékpapír-vásárlással igyekszik élénkíteni az évek óta recesszióban lévő gazdaságot. Az intézkedések hatásai a japán exportőröknél már most is megmutatkoznak.

Mindazonáltal a rövidtávú megoldásokkal nem lehet leküzdeni a japán gazdaság strukturális problémáit (deflációs pénzpolitika, alacsony fogyasztás), illetve a demográfiai kihívásokat (elöregedő, csökkenő létszámú munkaerő). Hosszú távon a leértékelt jen inflációt generál, és felnyomja a kamatokat. Ez megdrágítja a japán vállalatok finanszírozását, s ennek következtében nemzetközi versenyképességük gyengülhet.

A japán kormánynak tehát óvatosan kell egyensúlyoznia a jen leértékelésével együtt járó rövidtávú hasznok és hosszú távú veszteségek között. Nem túlzás azt állítani, hogy Japán a közelgő devizaháborúban az agresszor szerepét fogja játszani.

Jim Jubak 1997 óta az MSN Money publicistája, a „The Jubak Picks" című befektetési tanácsadó könyv szerzője, és a „Jubak's Picks" blog írója.

Kapcsolódó cikkek