„Give me your tired, your poor" / „Jöjjön a fáradt, nincstelen tömeg" - Emma Lazarus sorai a mai napig meghatározzák az amerikai kultúrát. Ma majdnem minden amerikai haszonélvezője annak a „politikának", amellyel az egykori őslakosok, az indiánok fogadták a telepeseket. Ez még akkor is igaz, ha erről sokan könnyedén megfeledkeznek. A Fehér Ház korábbi tanácsadóját még mindig meglepi az a rosszindulat, amelyet a társadalom bizonyos csoportjai mutatnak a bevándorlókkal szemben. Úgy véli viszont, hogy sokan (köztük számos pályatársa is) sokkal nyitottabb nézeteket vallanak, melyre három fő magyarázatot talál:

1. A konzervatívok olyannyira támogatják a felelős személyek közti, kölcsönösen előnyös ügyletek létrejöttét, hogy szerintük egy tranzakciónak se állhat útjába az a tény, hogy például a gyümölcsszüretre vállalkozó munkás éppen mexikói születésű.

2. A liberálisok táborában sokakban elevenen él az egyenlőség elve. Szerintük a kormányzati politikának a legelesettebbek érdekeit kell a leginkább figyelembe vennie, és közülük nyilván a legtöbbek egy jobb élet, az „amerikai álom" reményében érkeztek és érkeznek ma is az Államokba.

3. Mankiw arra is rávilágít, hogy saját hivatása, a közgazdaságtan is rengeteget profitált a külföldi tehetségek beáramlásából. A Harvard Egyetemen például az éppen szabad 6 tanársegédi állásból, hármat nem amerikai állampolgár kap meg. Ezek a pozíciók azok számára lettek meghirdetve, akikben a legnagyobb ígéret mutatkozik arra, hogy kiváló tanárok és tudósok legyenek, nemzetiségüktől függetlenül.

Természetesen a külföldi közgazdászok keményebb versenyre kényszerítik az amerikai kollégáikat, de álszentség lenne ez ellen érvelni, mivel a nemzetek mindig is a szabad és nyitott kereskedelemből gazdagodtak meg. Ez a verseny persze csökkenti az amerikai születésű közgazdászok keresetét, de a jövő generációknak javára válik, mivel a diákok tényleg a világ legjobb „elméitől" tanulhatnak.

Ugyanakkor érhető, hogy vannak sokan - főleg az alacsonyabban képzettek körében - olyanok, akik nem tudják ilyen sztoikus nyugalommal fogadni a külföldi versenytársaikat. Ráadásul a múlt statisztikái is azt mutatják, hogy a diplomások keresete nagyobb mértékben növekedett, mint az alacsonyabban kvalifikáltabbaké. A problémára az egyedüli gyógyír csak az lehet, ha az amerikai lakosság körében megkezdődik annak promótálása, hogy munkabér-emelkedést csak a magasabb végzettség megszerzésével érhetnek el a munkavállalók.

Mankiw ebben a racionális politikai elemzésében őszintén bevallja, hogy a téma tekintetében ő személyesen, így érzelmileg is érintett. Mint ahogy azt a vezetékneve is jelzi, nagyszülei Ukrajnából érkeztek egy jobb élet reményében az Államokba - anélkül, hogy az angol nyelvet beszélték volna. Szerény életük során arra tanították gyerekeiket, hogy mindig igyekezzenek többre vinni annál, mint amit ők elértek életük során. A Mankiw család személyes szerencséje is, hogy a befogadó társadalom valóban befogadónak bizonyult.

N. Gregory Mankiw a Harvard Egyetem közgazdász-professzora. George W. Bush elnöksége idején a Gazdasági Tanácsadók Tanácsának elnöke. Makroökonómia c. műve Magyarországon is az elméleti közgazdaságtan oktatásának gyakran használt tankönyve.

Kapcsolódó cikkek