Régebben a közgazdászok csak a gazdasággal foglalkoztak. Annak működését, a gazdaságban megjelenő célokat és a célok eléréséhez igénybe vehető eszközöket vizsgálták. A politikusok azonban gyakran figyelmen kívül hagyták a közgazdászok tanácsait, ezért azok magukat a politikusokat és a politikát is elkezdték a közgazdaságtan eszközeivel elemezni.

A közgazdászok így képessé váltak arra, hogy megmagyarázzák, a politikusok miért irányítják irracionálisan a gazdaságot. „Saját anyagi érdekeik miatt" - szólt a konszenzusos válasz. A politikai szereplők saját anyagi érdekeiket helyezik előtérbe, ezért gyakran hoznak gazdasági szempontból irracionális döntéseket. A gazdasági növekedést és fejlődést beindító reformokat például azért akadályozzák meg, mert a növekedés aláásná politikai hatalmukat.

Azonban ha a politikusok viselkedését saját anyagi érdekeik határozzák meg, akkor a közgazdászok tanácsait szükségszerűen figyelmen kívül hagyják. A politikai gazdaságtan így voltaképpen nem tesz mást, mint bizonyítja a közgazdaságtan feleslegességét. A modern politikai gazdaságtanban azonban rengeteg hallgatólagos előfeltevés van a politikai rendszerek működését meghatározó eszmékről. Rodrik szerint ezek explicitté tételével és kibontásával az „anyagi érdek" üres fogalma tartalommal tölthető fel, a politikai gazdaságtan pedig valódi magyarázóerővel rendelkező tudománnyá válhat.

Az eszméktől függ, hogy a politikai elitek miként határozzák meg önmagukat és céljaikat - identitásuk pedig a továbbiakban már determinálja cselekvéseiket. Az eszméktől függ az is, hogy a politikai szereplők hogyan gondolkoznak a világ működéséről, és ami a legfontosabb, a politikai szereplők eszméik alapján döntik el, miféle stratégiákat alkalmazhatnak hatalmuk megőrzésének érdekében. A növekedés visszafogása és a fejlődés előmozdítása is alkalmasak lehetnek arra, hogy egy politikai elit megőrizze hatalmát, és csak az elit döntése, hogy melyik utat választja. Rodrik úgy gondolja, a politikai gazdaságtannak az ilyen eszmék vizsgálatára kell összpontosítania, mivel ezek szabják meg a gazdasági változás korlátait.

Dani Rodrik (1957-) török közgazdász, számos nagysikerű könyv szerzője. Jelenleg a Harvard egyetem John F. Kennedy Kormányzástudományi Iskolájában tanít. Kutatásának középpontjában az a kérdés áll, hogy milyen a jó gazdaságpolitika, és hogy egyes kormányok miért sikeresebbek másoknál.

Kapcsolódó cikkek