Olaszország számára 2 éve jött a kényszerű felismerés, hogy az addigi gazdaságpolitikával nem lehet előre jutni. A világ kilencedik legnagyobb gazdasága az összeroppanás szélére került és az akkori miniszterelnök, Silvio Berlusconi lemondott. Az újonnan megalakuló szakértői kormány élére a gazdasági életben nagy népszerűségnek örvendő, elismert közgazdász, Mario Monti került.

Csoda kellene

Akkorra viszont Olaszországot már olyan mélyen sújtotta a válság, hogy a helyzet megoldásához csodára lett volna szükség. Azonban csoda helyett csak a megszorító intézkedések jöttek, sorban, egymás után. Így 2012-re a jövedelmek szintje és a fogyasztás az 1997-es szintre esett vissza. Az olasz sajtó napi szinten foglalkozik az emberek drámaian csökkenő életszínvonalával és azzal, hogy a családok a végüket járják, nem terhelhetők tovább, mert nem tudnak már miről lemondani.

Fotó: Tódor Zsófia

A nadrágszíjat ennél jobban meghúzni nem lehet. Baráti társaságokban, a vacsoraasztaloknál garantált fogás lett a válságról való eszmecsere. Az olaszok aggódnak az országukért, magukért, a jövőjükért. Félnek attól, hogy minden, ami Olaszországot naggyá tette, a válsággal a semmibe vész. A ragazzik nagy része az elvándorláson gondolkodik, ami nem meglepő, hiszen közöttük, a 35 év alattiak között a legnagyobb a munkanélküliség.

A gazdaság egyik motorjaként működő turizmus is erősen visszaesett az elmúlt egy-két évben. Toszkánában például a hotelek nagy része eddig március környékén nyitott; idén a legtöbbjük áprilisnál előbb nem fog. A szolgáltatások színvonala is csökkent: mindenki igyekszik olcsóbb beszállítóktól rendelni, kisebb adag ételeket adni. Kisebb személyzettel dolgoznak, ami folyamatos (és természetesen kifizetetlen) túlórákat eredményez. A ki nem adott szabadságok miatt gyakori, hogy valaki hónapokat dolgozik megszakítás nélkül. Ez főleg a kisebb, családi kézben levő szállodákra igaz, azért a nagyobb szállodaláncok biztosítják a heti egy nap szabadságot. Mindeközben a köz úgy érzékeli, hogy a politikusok arcátlanul meggazdagodtak.

Grillo áttörhet

Így történhetett az meg, hogy az idei választási kampány legnagyobb meglepetése egy volt komikus, Beppe Grillo és az ő Ötcsillagos Mozgalma. Az interneten indult szerveződés célja, hogy teljesen megtisztítsa a politikai életet: a régieket „hazaküldje" és új szereplőkkel töltse fel a képviselőházat. A Mozgalom tagjai ki is jelentették, hogy ők eltörlik a magas képviselői juttatásokat és 2500 eurónál többet nem fognak keresni.

Az Ötcsillagosok a tavalyi önkormányzati választásokon is jól teljesítettek és amit akkor ígértek, azóta betartják. A irántuk érzett bizalom tehát nem alaptalan, amit jól mutat, hogy péntek este a római San Giovanni téren 800 ezer ember gyűlt össze, hogy támogatásáról biztosítsa Beppe Grillót. A befektetők tartanak ugyan attól, hogy egy hozzá nem értő ember kezébe kerülhet az ország sorsa, de a nép úgy tűnik, kifejezetten támogatja. A rá szavazók között éppúgy vannak fiatalok és értelmiségiek, mint szicíliai kisnyugdíjasok.

Berlusconi 77 évesen még mindig az ország vezetésére pályázik, és az elmúlt időszakban a 10 százalék alá csökkent népszerűségét másfél hónap alatt 20 százalékra hozta fel. A politikus a „dolce vita" megtestesítője. Az egyszerű olasz ember szereti magát vele azonosítani. Idősen is fiatalos, jól öltözködik, jól él, fiatal nőkkel veszi körül magát, utazgat és „divertente", szórakoztató. Ez a fajta stílus tetszik az olaszoknak. Berlusconi a sikeres ember legjobb példája. Ígéreteinek pedig sokan még mindig bedőlnek. A legújabb, hogy visszafizetik és eltörlik az ingatlanadót. Hogy a költségvetés hogy áll meg a lábán, az szokás szerint nem érdekli. Bár azért többen vannak azok, akik úgy gondolják, hogy ez csak egy újabb mézesmadzag, amiből - ha nyerne - úgysem lenne semmi.

Mario Monti szakértői kormányzása sokáig nagy sikernek örvendett, hiszen ő a régi világtól való függetlenséget testesítette meg. Mára viszont egyre több en mondják, hogy mögötte is olyanok állnak, akik a korábbi politika szereplői - és ez rontja az esélyeit. Monti stabil támogatói egyébként a pénzemberek, a vállalkozók, a közgazdászok, a bankszféra szereplői és a katolikusok közül kerülnek ki.

A legutolsó felmérések szerint a Pier Luigi Bersani vezette balközép Demokrata párt (PD) vezet 25-26 %-kal. Mögöttük áll az értelmiség nagy hányada: újságírók, színészek, művészek. Ők, győzelmük esetén a Montit támogató centrumpártokkal lépnének koalícióra, melyek a felmérések szerint 12-14 %-on állnak. Berlusconi és pártja, a Szabadság Népe (PdL) 20%-ra számíthat.

Claudio Bisió, az ismert olasz komikus mondta a régi, évtizedek óta pozíciójukban ülő politikusokról: amíg ők itt vannak, ez az ország nem változik meg soha.

Lehet, hogy ezt a változást Beppe Grillo hozza el? Ami biztos: a korábbi humorista fog még meglepetést okozni a héten. Az olaszokat ismerve a kérdés csak az, hogy mekkorát.

A cikkhez köszönjük a globspot.hu segitségét.

Kapcsolódó cikkek