Juhász Gergely

Tagadhatatlanul mutatkoznak olyan környezeti hatások az idei év kezdetén, amelyek nem kedveznek az arany áremelkedésének. Ám megítélésem szerint e nemesfém még nem túlárazott vagy legalábbis jelentős mértékben biztosan nem az. S mivel a világgazdasági problémák egyik napról a másikra aligha oldódnak meg, hosszabb távon mindenképpen az aranyjegyzések további erősödését várom.

Kockázatok persze vannak. Az amerikai költségvetés március elején életbe lépő újabb deficitcsökkentése rövid távon erősítheti a dollárt, ami nem kedvez az arany felfelé ívelésének. Az ismert összefüggés szerint általában a sárga fém piaca – ahogy egyébként sok más nyersanyagé is – a dollár erősödésével kevésbé attraktívvá válik. A világpiacon ugyanis dollárban jegyzik az aranyat, ugyanakkor a felhasználása döntően olyan országokban történik, ahol más a hivatalos pénznem. Így például a kínai, arab, indiai vásárlóknak, ha a zöldhasú erősödik, drágábbnak tűnik a dollárban jegyzett arany, ez összességében oda vezethet, hogy a vevők kereslete csökken, a mérsékeltebb vásárlási kedv pedig nyomás alá helyezi az arany árát. Ráadásul február végén a technikai grafikonok sem éppen biztatók. Az aranybefektetők kedvét elveheti az árfolyamgörbén jól láthatóan kirajzolódó negatív alakzat, az úgynevezett halálkereszt.



Megfigyelhetők azonban a szóban forgó nemesfém szempontjából inkább áremelkedést sejtető folyamatok is. Az Egyesült Államokban a 2008-as forgatókönyvet idézné, ha a költségvetési megszorításokkal párhuzamosan az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elzárná a pénzcsapokat. Az emiatt felerősödő recessziós félelmeket nyilván mindenkinek érdeke elkerülni, ezért az a valószínűbb, hogy a pénznyomtatás valamilyen formában folytatódik. Ez viszont hamarosan felszínre hozza azt a vitát, amely a Fed mérlegében lévő több mint 3000 milliárd dollárt kitevő eszközök negatív átértékelődésének veszélyéről szól, amennyiben az infláció átlépné a 2,5 százalékos küszöböt.

Bármelyik szcenárió valósulna meg, a végén a piacoknak újra rá kellene találniuk az aranybefektetésre. További fundamentális alátámasztásnak számít a fizikai arany szűnni nem akaró kereslete a Távol-Keleten. Hasonló hatású az is, hogy az új aranybányászati lelőhelyekre irányuló kutatások eddig alig hoztak kézzelfogható eredményeket, így a jövőben a kínálat gyengülésével kell számolni.

Mindezen okok miatt a befektetési arany piacára újonnan belépő invesztoroknak minden bizonnyal az idei év első fele is jó lehetőségeket kínál. Amennyiben a felsorolt rövid távú negatív tényezőket ellensúlyozni tudják a hosszabb távú pozitív momentumok, akkor azt lehet várni, hogy az aranyár – immár 12 éve tartó – nagy menetelése 2013-ban sem törik meg. A fizikai aranyban bízóknak azonban csak akkor lesz nyugodt esztendejük, ha nem kapják fel a fejüket minden apró rezdülésre. Az aranyat érintő makrogazdasági hírek között ugyanis szinte mindennap akadnak majd pozitívan és negatívan hatók egyaránt.

Mindenesetre, aki elég hosszú periódusban gondolkodik, annak érdemes a portfóliója egy részét aranyban tartania. Hatalmas mértékű globális átrendeződés zajlik ugyanis, amelynek során borítékolhatóan lesz olyan fordulat, amikor a ma még biztosnak gondolt eszközök sem maradnak biztonságosak.

Az aranybefektetési döntések sikerét illetően elsősorban a világméretű folyamatok a meghatározók, érdemes azonban megjegyezni: a hazai megtakarítókat a kiszámíthatatlan magyarországi gazdasági környezet is aranyvételre sarkallhatja. Elsősorban az új jegybankelnök, illetve a Magyar Nemzeti Bank által követendő új monetáris politika rejthet kockázatokat. Ha ezek fogadtatása miatt a forint érdemben begyengül az euróhoz képest, akkor annál inkább indokolt lehet a portfóliónk 20–25 százalékát aranyba tartani.

Kapcsolódó cikkek