A Pápai Állam rendkívül kedvező lehetőségeket kapott a történelem folyamán, hogy a hatalmát megszilárdítsa. Uralkodók szálltak harcba a szent ügyért, hogy még a hitetlenek kezében lévő területek is közvetlenül Szent Péter birtokaihoz kapcsolódjanak, vagy legalább a térítések által az egyházi befolyás alá essenek. A középkorban regnáló pápák képe és feladatkörük teljesen eltérnek a mai ember felfogásától: királyok módjára hadakoztak az eretnekség, vagy a tehetősebb rosszakaróik ellen, pénzt és pompát nem kímélve varázsolták el az udvarba érkező császári delegációkat, olykor pedig meglepő fordulatok feketítik be a pápaság hosszú történelmét.



A középkorban - az ezredforduló után számtalan császár és uralkodó kívánt beleszólni a pápaválasztás (konklávé) menetébe. Idővel mindez meg is valósult, hiszen a reneszánsz idején már nem Róma bíborosai közül választották ki Isten földi helytartóját, hanem a legbefolyásosabb fejedelmek (pl. a firenzei Mediciek és Borgiák) lettek a keresztény egyház vezetői. A pápa halálával (ritkábban erőszakos leváltásával, esetleg önként vállalt lemondásával) beáll az úgynevezett 'sede vacante' („üres trón") állapota. Ilyenkor a pápát legfőbb bizalmasa, a camerlengo (alkamarás mester) helyettesíti, míg Rómában össze nem hívják a bíborosok által megtartott konklávét. A tanácskozás neve csak annyit tesz: „kulcsra zárva", mely arra utal, hogy a szavazás során a bíborosokat bezárják a világhírű Sixtus-kápolnába (középkori feljegyzések szerint egy időben még be is falazták az egész tanácsot), hogy ne tudjanak kapcsolatot létesíteni a külvilággal, ugyanis az új pápa nevét is az „isteni sugallat" szellője sodorja majd feléjük. Titoktartási fogadalmat kötelesek esküdni nem csak a konklávé tagjai, de a bíborosokat kiszolgáló személyzet is (ma pedig az egész vatikáni létesítmény területén kikapcsolják az internet- és a telefonszolgáltatást, hogy így akadályozzák meg az új pápa nevének kiszivárgását még a hivatalos bejelentés előtt).

A kitűzött időpont előtt mindegyik kardinális a Szent Péter bazilikában gyűlik össze, hogy együtt celebráljon a kimondottan a pápaválasztás napjára komponált misén. Ezt követően az idei konklávén 118 választójoggal rendelkező bíboros foglalja el a helyét a kápolnában, melynek ajtaját bezárják és lepecsételik. A szabályzat szerint egy nap maximum négy szavazás bonyolítható le, kettő délelőtt és kettő délután. A szavazó tagok felírják az általuk választani kívánó bíboros nevét egy cetlire, melyet a szavazatszámolás során egy cérnára fűznek fel. A konklávé akkor sikeres, ha valakit kétharmados többséggel a bíborosok kollégiuma megszavaz. A cédulákat elégetik, és sikertelen választás esetén kémiai adalékanyagot adnak hozzá, hogy a füstje fekete legyen (ellenkező esetben, ha a választás eredményes volt, a fehér füst jelzi a sikeres pápaválasztást a Szent Péter téren várakozó hívők ezreinek). Ha a napi négy megengedett tanácskozás nem vezet eredményre, a gyűlést berekesztik, és másnap ismét folytatják. II. János Pál pápát például a harmadik, XVI. Benedeket pedig a második napon választották meg egyházfőnek, de akadnak olyan rendkívüli esetek, ahol a konklávé egy hétig, vagy annál is tovább tartott.



A fehér füst előtt a kollégium megkérdezi a választottól, hogy az elvállalja-e Istentől kapott küldetését, majd azt is, milyen néven kíván Szent Péter trónjára ülni. Ezt követően a szavazást vezető bíboros a bazilika erkélyéről kiáltja ki a hivatalos álláspontot („Habemus Papam!" ami csak annyit tesz: „Van pápánk!"), mely a 'sede vacante' végét jelenti. A választottat felöltöztetik a pápák hagyományos vörös palástjával, pecsétgyűrűjével. Mindegyik pápa egyedi címerrel rendelkezik a hagyományos vatikáni címer mellett. Innentől kezdve az új pápát illeti meg a Róma püspöke, Jézus Krisztus helytartója, Szent Péter utóda, az egyetemes Egyház főpapja, az egész katolikus vallás pásztora, Itália prímása, Vatikánváros Állam uralkodója és Isten szolgáinak szolgája titulus is.
Benedek pápa lemondása megdöbbentette a világot, eddig mindösszesen egyszer volt precedens hasonlóra.

A hivatalos közlések alapján XVI. Benedek a rossz egészségügyi állapotára hivatkozva mondott le a tisztségéről. Nagyon különös azonban, hogy nagyjából egy esztendővel ezelőtt Pekingben, egy zártkörű rendezvényen a palermói érsek azt nyilatkozta, hogy egy éven belül a pápa már nem lesz az élők sorában így ennek fényében is rendkívül gyanús a lemondás. Egy vatikáni bíboros viszont nemrég azt nyilatkozta, hogy a pápának a Kúriából (a vatikáni vezető apparátus) lett elege; nem bírta tovább elviselni a hatalmi harcokat és az egyre növekvő acsarkodást a körök között. Ne felejtsük el a Vallási Műveletek Intézete körüli felfordulást sem, hiszen ennek korábbi vezetője óriási pazarlásokra, gyanús túlköltekezésekre hívta fel a figyelmet. Továbbá még egy érdekes egybeesés: Vatikán városban két hónapon keresztül nem lehetett bankkártyával fizetni avagy pénzt felvenni, mert az Olasz Nemzeti Bank letiltotta őket, amiért a pápai állam nem felelt meg az Európai Unió pénzmosás elleni előírásainak. A pápa lemondása után érdekes módon újra engedélyezték a hitelkártya használatot.
Az esélylatolgató olasz lapok szerint a két legfőbb esélyes, a preferitók közül fog kikerülni Angelo Scola milánói érsek vagy Odilo Schrerer brazíliai bíboros személyében.



A pápaválasztásra minden készen áll, a Sixtus - kápolna kéményét felszerelték a szavazáshoz. Első alkalommal minden bizonnyal fekete színű füst fog gomolyogni a Bazilika légterében; a pápát biztosan nem aznap fogják megválasztani - vélekednek az olasz lapok. A konklávéra március 12-én bevonuló 115 pápaválasztó bíboros azonnal megkezdik majd a szavazást a kulcsra zárt kápolna nyugalmában. Ha a Scolát és Schrerert támogató bíborosi felek versenyében egyik sem tudja megszerezni a többséghez elegendő szavazatot, akkor kompromisszumkötésre kerül sor: harmadik jelölttel bővül a sor, aki - az újságok szerint - a kanadai Marc Oullet, Erdő Péter magyar vagy pedig André Vingt-Trois francia bíboros lehet. Az olasz Corriere della Sera szerint elképzelhetetlen, hogy a pápaválasztás egyszerű és könnyű lefolyását ne akadályoznák meg az észak-amerikai bíborosok. Sean Patrick O'Malley bostoni érsek indul a választáson a képviseletükben, aki a leírások szerint az utóbbi hetekben, a vatikáni tanácskozások során szerzetesi csuhában, mezítláb avagy szandálban jelent meg és nagyban kivette a részét az amerikai egyház pedofíliaellenes küzdelmében. A Corriere azonban úgy látja, hogy a végén a bíborosok választása Erdőre eshet, hiszen utóbbit rendkívül nagy tisztelet övezi, „értelmiségi, ért a jó borokhoz és hét nyelven beszél". A La Stampa szerint viszont egy cseppet sem kizárt, hogy az új pápa afrikai lesz, arra alapozva a feltevésüket, hogy 1978-ban sem gondolta volna az ég világon senki sem, hogy az egyházfő közép-európai származású lesz".

Az Angyalok és démonok című filmből, Robert Langdon szavával élve „akkor hát itt illetékes ügyileg büdös nagy káosz van", az esélyek latolgatása folyamatos, Róma városa hatalmas lázban ég, és szokás szerint igazi olaszos mentalitással úgy készülnek a pápaválasztásra, mintha egy monarchikus állam, az Egyesült Királyság vagy Belgium királykoronázásáról lenne szó. Remélhetőleg a választással minden a lehető legnagyobb rendben fog menni és nem kell kataklizma-szerű robbanásra számítani, amelytől egy ejtőernyős landolást végrehajtó camerlengo mentené meg a mini államot, hogy „Vatikán várost nehogy feleméssze majd a fény". Ha az illuminátusok sem akarják mindenáron magukra vonni a figyelmet, hogy feláldozzák a vallást a tudomány oltárán, és ha a preferitókat sem szándékozza elrabolni egy bérgyilkos, aki szerint vigyázni kell mindenkivel, aki Isten szolgája, akkor reménykedhetünk egy viszonylag gyors lefolyású, nem túlságosan elhúzódó pápaválasztásban. Egy héten belül -ha minden a tervek szerint halad - fehér füst száll majd fölé a Szent Péter téren.

A két szerző, Turóczi Anna és Szabó Attila a GlobSpoton publikálnak.

Kapcsolódó cikkek