A kritikusok szerint a hatalmas Köki Terminál a külvárosi környék alacsony vásárlóereje miatt reálisan nem vezethetett megtérüléshez. A projekt hívei mindezt egészen másképp látják: valami európai dolog jött létre a dzsumbuj közepén, pedig az ingatlan-fejlesztés, az üzletemberek által kevéssé ismert világának minden nehézségével meg kellett küzdeni. „Kezdettől fogva az ellendrukkolás, a zsarolások, a hatóságok packázása és az irigység vette körül a projektet, pedig ha valakik, hát mi sokat kockáztattunk" - hallhattuk a háttérben.
A projekt mindenesetre nem volt képes kitermelni hatalmas MFB-s forinthitelét és immár az állami felszámolócég kezére jutott. A projekt mögött állók mindezt elsősorban a hitel devizanemével magyarázzák, mondván minden nagy háznak euróhitele van, hiszen az euróban kalkulált bérleti díjak és költségek miatt az ilyen beruházásoknak az euró a természetes devizaneme. Csakhogy, a hitelt nyújtó Magyar Fejlesztési Banknak 2008-ban nem volt euróforrása, viszont hitelt nyújtó és hitelt felvevő is úgy gondolkodott, hogy amint megnyugszanak a piacok, a forinthitelt, euróhitellé sikerül konvertálni. Ha ez megtörtént volna, még zsír is maradt volna a bödönben, azaz a Köki projekt a hitelek törlesztése után is pozitív mérleggel zárt volna.

NAGYÁGYÚK ÉS AZ MFB
Értesüléseink, illetve az origo.hu e tárgyban megjelent 2011-es tényfeltáró írása szerint is a Köki ötletgazdája Potsubay Dóra és az ő 2001-ben alapított ingatlan-fejlesztő cége, az Investo Kft. voltak. Ő elsősorban az osztrák Raiffeisen-csoport 2003-ban, osztrák és kelet-európai ingatlan-fejlesztésekre alapított cégében, a Raiffeisen Evolutionban bízott, amely évekig kóstolgatta a projektet, de végül sohasem finanszírozta azt. Amikor Potsubay mindezt realizálta, ráadásul a pénze is fogytán volt, megismerkedett két egymással is kifejezetten jó viszonyban levő milliárdossal, Leisztinger Tamással és Albrecht Ottóval. Ők a magyar tőkepiac hőskorában a tőzsde környékén és vállalatfelvásárlásokkal gazdagodtak meg. A nyilvános cégek megszerzésében és eladásában rendkívül sikeres üzletemberek bizonyos projektekben deklaráltan együttműködtek, így például anno Korányi G. Tamással, a Napi Gazdaság főszerkesztőjével hármasban, a Budapesti Értéktőzsde kispakettjeinek felvásárlásában, majd értékesítésében voltak sikeresek. Más ügyekben (így a Synergon tőzsdén jegyzett informatikai cég tulajdonosi körében) csak a belvárosi zuhanyhíradó hozta össze a két üzletembert, de a deklaráltan is részvényes Albrecht mindig is cáfolta, hogy Leisztingernek is köze lenne a céghez.

A Figyelő úgy tudja, hogy a két üzletember kettesben indította el a Köki-projekt megvalósítását 2006-ban, a pozitív viszonyulásban az is közrejátszhatott, hogy Leisztinger nem sokkal a tényleges rajt előtt, 2007-2008-ban zárt sikerrel egy hatalmas ügyletet, a Kopaszi Gát mögötti, lágymányosi fejlesztési telket a portugál Mota-Engil konzorciumnak adta el vélhetően tízmilliárdokban mérhető nyereséggel. Ingatlan-fejlesztéssel foglalkozó forrásaink szerint bár a projekt bukását a drága forinthitel, illetve a válság miatt összeesett kiskereskedelmi piac is előrevetíthette, de azt sem szabad elhallgatni, hogy már a tervezésnél és a bérlők kiválasztásnál is komoly hibákat vétettek a végső haszonhúzók.

További izgalmas részletekről és a jelenlegi kilátásokról a Figyelő 12-dik számának címlapsztorijában olvashatnak.