Az elmúlt 35 évben az USA-ban az egészségügyi kiadások körülbelül 6-szorosára, a felsőoktatás költségei 11-szeresére nőttek . Mindeközben a fogyasztói árindex körülbelül csak a 2,5-szeresére emelkedett. A felsőoktatás és az egészségügy költségigénye immáron fenntarthatatlan méreteket ölt, ami sürgős innovatív megoldások iránt kiált. Brian Gabriel szerint a megoldások a harmadik világból érkezhetnek.

Miért kerülhet az USA-ban 1080 dollárba egy MRI-vizsgálat, amíg ugyanez Franciaországban körülbelül 280 dollár? Egy friss tanulmány arra a megállapításra jutott, hogy „az egészségügyi cégek jellemzően magasabb árakat szabnak meg az Egyesült Államokban.

A profitorinetált vállalatok rá fognak jönni, hogy az USA a világ népességének csak mintegy 5 százalékát adja, így termékeiket nyilván más országokban is értékesíteni kívánják majd. Mivel azonban a világ jelentős része nem képes, vagy nem hajlandó az amerikai árakat megfizetni, így ezen vállalatoknak választaniuk kell, hogy továbbra is elsősorban az USA piacát szolgálják-e ki, vagy egy potenciálisan nagyobb összprofit reményében csökkentik a haszonkulcsot .

Egy másik megoldás az lenne, ha a fejlődő országok is kifejlesztenék saját orvosi készülékeiket. Remek példa erre a Stanford India Biodesign cég, mely a Stanford Egyetem és India közti együttműködés eredménye.
Bármelyik folyamat is megy majd végbe, az orvosi műszerek árai a fejlődő országokban valószínűleg jelentősen alacsonyabbak lesznek, mint jelenleg az USA-ban. Bár az áresés egy része lehet, hogy minőségbeli kompromisszumok eredménye lesz, a szerző kitart amellett, hogy az árkülönbözet jelentős részét a haszonkulcs csökkenése el fogja nyelni. Végezetül pedig az amerikaiak is rádöbbennek, hogy az egészségügyük jelen formájában nem csak a fejlődő országoknak megfizethetetlen, hanem számukra is.

A Felsőoktatási Krónikával folytatott beszélgetésében Bill Gates (a Microsoft alapítója) megjegyezte, hogy „[más országok] megnézték mit csinálunk, és rengeteg mindent lemásoltak. Így az egyetemeik sokkal többet javultak. A végzőseik aránya jobb, mint a miénk. A hatékonysági rátájuk jobb, mint a miénk. A matematikusnak, vagy természettudósnak tanuló hallgatóik száma is nagyobb a mieinknél."

Gates jövőképében az intézmények aktívan használják az internetet, hogy csökkentsék a hallgatók által a kampuszon töltött időt. Egyes országokban - például Ruandában - már így is alkalmazzák ezt a rendszert. Az ottani „Ruanda Generáció" nevű nonprofit kezdeményezés jelentős hangsúlyt fektet a nyílt online kurzusok alkalmazására a képzésben. Költsége mindössze körülbelül háromezer dollár hallgatónként. Hasonló népszerű oktatási modelleket találunk Brazíliában és Indiában is, ahol hallgatók tömegei jelentkeznek ezekre, és a Stanford, MIT, vagy akár a Harvard előadásait hallgatják ingyen. A kevésbé tehetős országok hallgatói abból az egyértelmű okból választják a képzés eme formáit, mert nem állna módjukban megfizetni egy sok esetben hatszámjegyű „hagyományos" amerikai felsőoktatást.

Érdekes csavar azonban, hogy egyre több amerikai diák is úgy dönt, hogy ilyen külföldi intézményekben, vagy kurzusokon fejezi be, vagy azokkal egészíti ki tanulmányait. Így az oktatás még sehol sem helyeződik át teljesen az internetre, de új, globális munkamegosztás formálódik az online és a hagyományos oktatásformák között.

Brian Gabriel a Big In Science alapítója, pszichológus, oktatási tevékenységét biológia professzorként végzi.

Kapcsolódó cikkek