Az Európai Bizottság 2011-ben terjesztette elő javaslatát a közös agrárpolitika (KAP) 2014-től érvényes újabb reformjára. Brüsszel a gazdasági válsággal és az ezzel összefüggő takarékoskodási kényszerrel számolva alkut ajánlott az EU mezőgazdasági termelőinek. Ennek lényege az, hogy az Unió költségvetéséből még mindig a legnagyobb részt, tavaly 43 százalékot, kihasító szektor forrásai nagyjából a jelenlegi szinten maradnak, cserébe a gazdálkodók jövedelmének körülbelül 80 százalékát kitevő közvetlen kifizetések "kizöldítéséért". Az elképzelés szerint a direkt támogatások 30 százalékát az agrártermelők a jövőben azért kapnák, hogy a környezetet, a vizeket, talajt és a vadon élő állatokat kímélő kötelező előírásoknak feleljenek meg.

ELLENÁLLÁS
Ahogy az várható volt, a KAP zöldítésének gondolata az ágazat aprajának-nagyjának ellenállásába ütközött, főleg a plusz költségek és a növekvő adminisztratív terhek miatt. A KAP-reform félidejében a Bizottság a legjobb esetben is csak döntetlenre áll a zöldítési tervet a közelmúltban eléggé felvizező uniós tagállamokkal vívott csörtében. Ennek fő oka, az hogy az állam- és kormányfőkből álló Európai Tanács még február elején olyan keretköltségvetést fogadott el, amely a 2007 és 2013 közötti időszakhoz képest majdnem 40 milliárd euróval, 362 milliárd euróra faragja le a következő hét évben a közös agrárpolitika kiadásait.

A kormányok nem voltak vevők arra, hogy kevesebb pénzért cserébe még nagyobb anyagi és bürokratikus terheket rakjanak a gazdák vállára. A 30 százalékos zöld komponens ugyan megmarad, ám a Tanács jelentősen bővítette azoknak a gazdálkodóknak a körét, akikre nem vonatkoznak majd a szabályok. Környezetvédők a kezdeményezés további felpuhítását látják abban is, hogy az érintettek már meglévő agrárkörnyezet-gazdálkodási intézkedéseket is elkönyvelhetnének zöldítésként. Szakértők szerint ez azt jelentené, hogy az ilyen intézkedéseket széles körben alkalmazó Ausztria mezőgazdasági üzemeinek a 95 százaléka mentesülne például a zöldítési rendelkezések alól.

További részletek a Figyelő 13-dik számában.

Kapcsolódó cikkek