A pénzügyi örvény ellenére egyelőre egy ország sem hagyta el az eurózónát, sőt egyre többen kívánnak annak részesei lenni. Észtország tavaly lett tagja, Lettország jövőre, Románia pedig az azt követő évben szándékozik csatlakozni. Az Európai Bizottság különleges engedélyével jelenleg San Marino, Monaco és Vatikán hivatalos fizetőeszközként használja az eurót, és ehhez a hármashoz hamarosan Andorra is felzárkózik. Bulgáriában euróra épülő valutatanácsot állítottak fel, ami a fix árfolyamért felelős, de az önálló monetáris politikáról való teljes lemondással jár. Továbbá Koszovó és Montenegró is eurót használ annak ellenére, hogy nem tagjai az Európai Uniónak.

Donald Tusk lengyel miniszterelnök furcsa módon éppen most akarja meggyőzni az eurószkeptikus lakosságot a közös pénz előnyeiről. A kormányfő a héten népszavazást kezdeményezett arról, hogy Lengyelország is beálljon-e az „eurózónába felvételizők" sorába. Az euróövezeti belépéshez ugyanis meg kell változtatni az alkotmányt, ahhoz pedig kétharmados parlamenti többség szükséges.

Már-már felfoghatatlan, hogy a bejelentést miért arra a hétre időzítette, amikor az euróövezet brutális csapást mért Ciprusra. Ráadásul eddig Lengyelország volt a legjobb példa arra, hogyan kell sikeresen elkerülni a „gazdasági ítéletnapot". A kilencvenes években a zloty felértékelésével sikerült megőrizniük versenyképességüket, valamint a bankrendszer válságának kirobbanásakor a zloty leértékelésével el tudták kerülni a súlyos gazdasági visszaesést. Az ország azóta is viszonylag kiegyensúlyozott gazdasági növekedésnek örvend, ami a legtöbb európai államról nem mondható el.

Természetesen árfolyam-kiigazítással sem lehet mindig megelőzni az egyenlőtlenségek kialakulását. Igaz, a szuverén árfolyampolitika bizonyos fokú védelmet biztosít, mint ahogy azt Nagy-Britannia példája is mutatja. A szigetországban úgy tartják, hogy önálló pénznemüknek köszönhetően kevésbé rázta meg a reálgazdaságot a válság, mint a kontinens országai esetében. Ezt fejezi ki William Hague, brit külügyminiszter is, amikor így fogalmaz: az euróövezet „olyan égő házhoz hasonlít, amelynek nincs kijárata".

Mindezek ellenére Donald Tusk arra számít, hogy Lengyelország nem a vesztes Görögország, Ciprus, Portugália és Spanyolország táborához fog tartozni, hanem Németország, Hollandia, Finnország és Ausztria példáját követi majd. Radek Sikorski lengyel külügyminiszter még merészebb álmokat dédelget: úgy véli, ha az ország bekerül az eurózónába, hamarosan a három legbefolyásosabb európai állam egyike lesz.

Michael Barnier, az egységes piacért felelős uniós biztos szerint az euró kifejezetten előnyös és fenntartható megoldás, amit tíz éven belül valamennyi tagország használni fog - kivéve persze Nagy-Britanniát. A válsághullám, valamint a Ciprusban történtek ellenére lehet, hogy végül mégis csak igaza lesz.

Korábban mindenki úgy gondolta, hogy Ciprus megfelelő alany a kísérletezésre, mivel túl kicsi ahhoz, hogy igazán számítson. Az ország ízekre szedésével az EU most igazságtalanul „áldozza fel" az egyik tagállamát, viszont elrettentő példát állít a többi tagország elé a további, nemzeti szintű válságok megelőzése érdekében. Az, hogy a ciprusi kormány bevonja a fizetésképtelen bankokban elhelyezett fedezetlen banki kötvények és részvények egy részét, pániklavinát indíthat el a többi eurózóna-tagállamban is, aminek következtében visszaeshet a perifériából a központba irányuló tőkeáramlás.

Az elmúlt időszak eseményeinek tanulsága az, hogy bár minden euró egyenlő, egyes eurók egyenlőbbek a többinél - fest sötét képet az európai együttműködésről Warner. A ciprusi válság bármely másik eurózóna-tagállamban megismétlődhet, ezért a lengyel miniszterelnöknek tanácsos lenne átgondolnia, hogy valóban nekivágna-e egy ilyen gazdasági útvesztőnek.

Jeremy Warner Nagy-Britannia egyik vezető üzleti és gazdasági újságírója, a The Daily Telegraph segédszerkesztője.

Kapcsolódó cikkek